reggeli dicséret

Mit mondunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki az ő tulajdon fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt? Ki vádolja Isten választottjait? Isten, aki megigazít. Ki az, aki kárhoztat? Krisztus, aki meghalt, sőt aki fel is támadt, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk . Római levél8:31-34 Nemrégiben olvastam a következő tanmesét, ami mélyen megérintett és az el nem fogadott legnagyobb ajándékról gondolkodtam- Krisztus bűnt eltörlő helyettes áldozatáról, a kegyelemről. Megosztom ma veletek, kedves olvasók. Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, és a kocsmában verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az egész falu nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt. Egy kérvényt írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú mindig nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele először ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon

„Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test, van lelki test is.” Pál első levele a korinthusiakhoz 15:42-44   Gondosan lepedőbe csavarták élettelen testedet, és adtak időt a búcsúra. Az álladat láttam lepel nélkül, de a többire nem vállalkoztam, annyira ijesztően sárga volt a bőröd. Inkább a legutolsó találkozásunk képében akartam megőrizni arcod emlékét. Akkor még beszéltél, meséltettél az unokáidról, segítettem beállítani a mobilnetet, hogy tudd írni a blogodat, és tudj angolozni.  Aztán már csak a búcsúra értem be. És olyan kicsinek látszottál úgy betakarva, pedig szép szál ember voltál. De a betegség összetört, elvette erődet. Járásod bizonytalan lett, arcod beesett, és mélyenülő szemeid is mintha egyre mélyebbre kerültek volna. A betegség elvet

„Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” János evangéliuma 8:34-36  Ünnep van ma. A legnagyobb. Ünnepe annak, hogy nem vagy többé szolga, hanem Isten gyermeke. Ünnepe annak, hogy a Mindenható nem az, akinek Sátán hazudta. Ünnepe a második esélynek.  Hát szabadulj meg a terheidtől! Nem kell őket tovább vinned. A feketebetűs dátumok, a rossz döntések, az összes őrültség, amit már ezerszer megbántál. Tedd le őket Isten előtt! Ő már régen megbocsátotta. Mindet.  Krisztus nem azért halt meg, hogy te napról napra újra ezeket görgesd magad előtt. Nem azért adta az életét, hogy "nekem már úgyis mindegy" alapon száguldj lefelé a lejtőn.  Krisztus meghalt, hogy te élhess. Igazán. Meghalt, hogy többé ne kötözzön meg téged a múltad, hanem kezdhess egy új életet Vele. Meghalt,

Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.”  Káldi fordítás (Római Katolikus fordítás) Lukács 23,57 Húsvét van, nagyszombat. Az öröm előtti pillanatok ideje, a várakozás ideje, a böjt vége. A falumbeli asszonyok, édesanyám, a nagymamáim, a rokonság, ekkorra már készen voltak mindennel. A vasárnapi húsleves a főttel, a krumplipüré a rántott hússal, tavaszi salátával, süteménnyel a hűtőben, de még a hétfői sonka is a tojással, tormával, no meg a torta is vagy a krémes a még ilyenkor hűvös kamrában pihent. Unalmasak voltak a szombatok ekkor falun, nem nekünk fiúknak, férfiaknak való. Sokkal inkább a másnapi lakoma, meg a hétfői locsolkodós-vendégség járt az eszünkben. Ez az idő a lányoké, az asszonyoké volt, az ő pihenésük ideje. Milyen érdekes, hogy a Szentírás is megemlékezik róluk és pontosan szombaton. Amikor Jézus meghalt, „a készület napja volt, és közeledett a szombat. ” - ahogy azt Lukács