reggeli dicséret

„Elrendelem, hogy birodalmam minden tartományában rettegve féljék Dániel Istenét! Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen. Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön. Ő mentette meg Dánielt is az oroszlánok karmából.” Dániel könyve 6:27-28 Dániel királyi tisztviselőként több birodalmat is szolgált. Ez a történet a méd Dárius uralkodása alatt játszódott, aki három főkormányzója egyikének választotta meg az idős prófétát. Természetesen voltak, akik ennek nagyon nem örültek, cselt eszeltek ki, lépre csalták a királyt egy rendelet kiadásával. Úgy gondolták, ezzel ellehetetlenítik Dániel életét, mivel a törvény egyedüli isteni pozícióba a királyt helyezte. Aki más mennyei hatalmasságokhoz könyörgött a 30 napos próbaidő alatt, arra kegyetlen ítélettel lesújtott. Dániel korábban minden nap, napjában háromszor Jeruzsálem felé nyitott ablaknál imádkozott Istenhez. És ezen a szokásán, a Mindenhatóval való kapcsolatá...

Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni." Róma 1:17 Ez a Pál apostol által Habakuk próféta ószövetségi könyvéből idézett mondat volt az a szikra, amely lángra lobbantotta a reformációt kicsit több mint 500 évvel ezelőtt. Luther Márton Ágoston-rendi szerzetesként élte a mindennapjait. Mint tökéleteségre törekvő ember, nagyon szenvedett attól, hogy szeretett volna jó lenni, szeretett volna mindenben teljesen megfelelni a szerzetesrend előírásainak, és így tetszeni Istennek, de képtelen volt rá. Ezért méltatlannak érezte magát Isten szeretetére, és félt, hogy el fogja veszíteni az üdvösséget. S ami a legrosszabb: félt Istentől, és nem tudta szeretni őt. Johann von Staupitz, a rendfőnöke, látva önmarcangolását, elküldte filozófiát tanulni – melynek abban az időben része volt a teológia – hogy ne legyen annyi ideje magával foglalkozni. Ennek nyomán később a wittenbergi egyetemen ...

"Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg." (MBT Újfordítás) Zsoltár 22,5-6 Atyáink hitével kapcsolatban a reformáció egyik kiemelkedő eseménye jut eszembe, amiről így ír E. G. White: " A német keresztény fejedelmek tiltakozása az 1529-es speieri országgyűlésen az egyik legszebb bizonyságtevés volt a reformáció mellett. Ezeknek az embereknek - Isten embereinek - a bátorsága, hite és állhatatossága kivívta a gondolkozási és lelkiismereti szabadságot a következő századok számára. Protestálásuk adta meg a megreformált egyház protestáns nevét; elveik pedig "a protestantizmus tulajdonképpeni lényegét"... ... V. Károlynak eltökélt szándéka volt a reformáció szétzúzása,...  a császár 1529-ben ismét összehívta az országgyűlést  Speierben, hogy összezúzza az eretnekséget. Rá akarta venni a fejedelmeket arra, lehetőleg békés eszközökkel, foglaljanak...