reggeli dicséret

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Zsidók 11:1 Vannak, akik szeretik a definíciókat, és könnyen megtanulták őket (a legtöbbet akkor, amikor iskolába jártak), de sokan vannak olyanok is, akik nem szeretik az ilyen pontosan körülírt meghatározásokat, mert olyan szárazak, és nekik nem sokat mondanak. Ha a hitre gondolunk, mit jelent ez a definíció? Mire biztat minket? Mit mond, és mit nem? Ha Pál apostol fent idézett mondatát definíciónak értelmezzük, akkor ha bízom valamiben, amire vágyom, hogy meg fog történni, akkor hiszek benne. Vagy, ha például Istenre gondolva nem csak úgy vélekedem, hogy ő valószínűleg létezik, hanem biztos vagyok benne, annak ellenére, hogy nem láttam őt (mondjuk úgy, mint Mózes), akkor hiszek benne. Ha az első példát vesszük: az, hogy hiszek abban, hogy az a valami, amire vágyom, meg fog történni, akkor ezzel kötelezem Istent arra, hogy meg is tegye azt, amiben hiszek? Sokan gondolják így (Jézus szavai

Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Filippibeliekhez írt levél 1:6 Ajándékokat kapni nemcsak a gyermekek szeretnek, hanem mi is, felnőttek, mert az ajándékok azt üzenik, hogy gondoltak ránk, szeretnek (de legalábbis kedvelnek) minket, fontosak vagyunk annak, aki az ajándékot adja. A megváltás Isten ajándéka, és megváltva lenni jó. Ezért örömmel olvassuk a fentihez hasonló ígéreteket: „aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára”. Vagyis, ha már Isten Lelke hitre tudott vezetni, akkor ezt a munkát nem fogja félbe hagyni, ezért Jézus visszatérésekor üdvösséget fogunk kapni. Tapasztalt bibliaolvasók rögtön hozzá teszik: ha mi közben nem fordítunk hátat neki. Igen, ez egy fontos feltétel, mert a szabad akaratunk a megtérés után is megmarad, ezért továbbra is helyesen kell élnünk vele. Ha könnyelműek vagyunk, és nem így teszünk, illetve ha tudatosan mást választunk, bármikor letérhetünk a me

Ó, Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! Zsoltárok könyve 71:12 A minap egy temetésről hazafelé tartva megálltam egy padnál, és készítettem egy rövid videót. A videóban arról beszéltem néhány másodpercben, hogy Isten nem elmúlásra teremtett bennünket, és hogy Lázárhoz hasonlóan bennünket is fel akar támasztani az "utolsó napon". (ld. János evangéliuma 10. fejezet ) Úgy gondoltam, biztosan van a TikTok videómegosztó felületén olyan személy, akinek bátorítást adhat néhány örök életről szóló szó. Arra azonban nem gondoltam, hogy ennyire rezonálni fog az üzenetem a vicces videók közt görgető emberekkel. Alig néhány perc elteltével özönleni kezdtek a kommentek. Persze nem mindenki értett egyet a reménység üzenetével — nincs is ezzel semmi probléma. De hamar elkezdtek olyanok is reagálni a videó alatt, akik jelenleg is a gyásszal, az elmúlás fájdalmával küzdenek. Leírták, hogy gyermekük, szüleik, szerettük halála óta nem tudnak templomba járni, megrendült a hitük

"Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek." János evangéliuma 20:29 "Hiszem, ha látom!" Milyen buta mondás ez! Amit látunk, azt nem kell elhinnünk, hiszen látjuk — kivéve persze olyankor, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy hihetünk a saját szemünknek. Azt kell elhinnünk, amit nem látunk, mert hát biztosak nem lehetünk semmiben, amit empirikusan (tapasztalati úton) nem igazoltunk. Így van ez Istennel is. Meg aztán azért is buta mondás ez, mert hány olyan dolog van, amit látunk is, érzünk is, tapasztalunk is, mégsem hisszük el. Erről szólnak az evangéliumok: Isten, akit nem láttunk, nem hallottunk, nem éreztünk, egyszer csak látható, tapintható, hallható — és ami a legfontosabb, azonosulható — formában megjelent köztünk. Aztán mégsem hittünk. Pedig ha hittünk volna, mekkora öröm lett volna az! Ha az első pogány keresztényekkel — a napkeletről érkező, mágusokkal, vagy keresztényiül szólva "bölcsekkel" — együtt

  "Gyógyíts meg, URam, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek." Jeremiás könyve 17. fejezet 14. vers Mi az az életemben amiben mindig biztos vagyok, amiben mindig biztos lehetek? - ez nagyon fontos kérdés, hisz mindenkinek, így nekem is nagy szükségem van olyan biztos alapokra, amire építhetem a jövőmet. Ilyen alap elsősorban a családom. Szüleim szeretete alapozza meg azt, ki is vagyok valójában. Elfogadásuk, feltétel nélküli bizalmuk erősítik lelkemet, formálják jellememet. Tanításuk, értékrendjük, kultúrájuk meghatározó. Először az ő szemükkel kezdem látni a világot és értékelni mindazt, ami benne van. De mi történik, ha ők nem jól szeretnek engem? Ha nem bíznak bennem, ha teljesíthetetlen feltételeket szabnak nekem? Ha nem éreztetik, hogy fontos vagyok a számukra? ... Biztos alap számomra a barátság. A barátim elfogadnak engem olyannak, amilyen valójába vagyok. Sőt ők az elsők, akik azért szeretnek, aki vagyok. velük lehetek őszinte és

"Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket." Jeremiás próféta könyve 29:12 Egyszer meglátogattam egy testvérnőt, aki egy másik egyházból jött át abba, ahol én szolgálok. Keksz és tea mellett beszélgettünk, és megkérdeztem tőle, hogy hogy érzi magát a gyülekezetünkben, de a válaszára nem voltam felkészülve. "Azt tapasztaltam, hogy ti nem szerettek imádkozni." Ez a gondolat mellbe vágott. Mit jelent, hogy nem szeretünk imádkozni? Keveset imádkozunk? Röviden? Kevés beleéléssel? Talán egyik sem olyan komoly mulasztás, mint állhatatosság nélkül imádkozni. Úgy imádkozni, hogy valahol a gondolataid legmélyén már le is mondtál arról, amit szeretnél. Van egyáltalán értelme így imádkozni? Müller György, angol lelkész mondta a következőket egy alkalommal: "A lényeg, hogy ne adjuk fel az imádkozást, mindaddig, amíg választ nem kapunk! Én hatvanhárom éve és nyolc hónapja imádkozom egy ember megtéréséért. Még nem történt meg, de

"Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus."  Pál levele a filippiekhez 3:12 A legszebb öröm a káröröm, szokták mondani. Ha nem is szép, de ki az, aki ne horkanna fel az ehhez hasonló videókat látva? A kerékpárverseny célegyenesében járunk. Az élen járó versenyző méterekkel előzte meg a társait, a második versenyző nem is látszik az utolsó kanyarban. A győzelem esélye? Száz százalék. Olyan nincs, hogy nincs meg az arany. Emberünk ezt pontosan tudja, még egy utolsó alkalommal hátrapillant, és amikor látja az előnyét, örömében mindkét kezét az égbe emelve ünnepel, ahogy teljes sebességgel a cél felé száguld. A közönség őrjöng. Kavics. Repülés. Földetérés. Főhősünk nem ütötte meg magát, jobban fáj neki a szégyen, és a tudat, hogy túl korán ünnepelt. Két méterrel a célvonaltól figyeli, ahogy a versenytársai egyenként suhannak be a győzelembe. Majdnem ő nyert. A "majdnem" azo

„De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.” Pál második levele Timóteushoz 3. fejezet 14-15. vers Hétről hétre események tömege tesz próbára téged. Jönnek, és megkérdőjeleztetik veled az Istenbe vetett hitedet, az arról szóló meggyőződésedet, hogy az életnek igenis van értele, hogy számít valakinek a létezésed, és szükség van rád. Megingatják az elhívásodban való bizonyságodat, és időről időre megszurkálnak azzal a felvetéssel, hogy állj fel az asztaltól, és keress magadnak valami más hivatást. Újból és újból ott kopogtat az ajtódon a „nem vagyok elég jó” gondolat, ami próbálja veled elhitetni, hogy nem vagy elég jó Istennek, a társadnak, a gyermekeidnek. Félre ne érts, fejlődni mindig lehet, törekedni kell a jóra. De Isten szeretetét nem lehet kiérdemelni, Ő azt ingyen adja nekünk önmagáért, me

Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem. Zsoltárok könyve 13:6 Meddig? Talán a 13. Zsoltár központi gondolata ez az egyszerű kérdés. "Meddig kell elviselnem az ellenségeim sanyargatását? Meddig kell elviselnem az üldözést? Meddig kell bánkódnom, szenvednem, karanténban sínylődnöm? Meddig?" Dávid tudja, miről beszél: “Üldözték” gyerekkorában, a testvéreivel valószínűleg nem volt valami jó a viszonya ( Sámuel első könyve 17:28 ) – főleg, hogy annak idején Sámuel a bátyjai szeme láttára kente fel királynak ( Sámuel első könyve 16:13 — hasonló helyzetben én is irigy lennék). Aztán az éppen aktuális király, Saul is üldözte, amikor tudomására jutott, hogy Dávid népszerűbb az országban, mint ő maga. ( Sámuel első könyve 19-26 ) Később pedig a saját gyermeke üldözte, amikor úgy gondolta, ő volna a jogos uralkodó ( Sámuel második könyve 15-18 ). Ha valaki, ő igazán feltehette a kérdést, hogy “meddig?”

Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. Pál első levele a korinthusiakhoz 15:58 Biztosan jártál már te is így: már percek óta beszélsz, magyarázol, hiszen számodra fontos az, amiről szó van, és amikor végre a mondandód végéhez érsz, és úgy érzed, hogy mindent sikerült elmondanod, a másik felteszi a kérdést: És mondd, mire akarsz ezzel kilyukadni? Biztos vagyok benne, hogy Pál apostol is sokszor járt így. Olvasva a leveleit, biztosak lehetünk benne, hogy nem egy egyszerű, egysíkú gondolkodású ember volt, hanem született filozófus. Ő is tudhatta, hogy milyen bonyolult dolgokról ír, biztosan nála is többször visszakérdeztek, hogy “na és akkor mi van?” A Korinthusiakhoz írt első levél 15. fejezete egy olyan témáról szól, ami Pál számára fontos, sőt, a legfontosabb: a feltámadásról. Egyrészt azért, mert lehetséges, hogy Isten csodálatos módon

Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. János evangéliuma 14:29 Amikor beköltöztünk az új otthonunkba, és először láttunk vendégeket magunknál, még ki kellett találnunk, hogy hogyan magyarázzuk el nekik, hogy hol is található pontosan a ház. Elmondtuk a falut, az utcát, a házszámot, és a végén mindig hozzátettük: úgyis idetalálsz, mert ez a legszebb ház az utcában. Persze mielőtt nagyképűnek tűnnék, ez nem a mi érdemünk, sokkal inkább az előző lakóké, akik tényleg gyönyörűen gondját viselték a háznak. A korlátokról muskátlik lógtak, az udvaron gyönyörű virágoskert, szökőkút. Minden, ami ahhoz kell, hogy szép legyen a ház — ennek nagy része mára már a “leegyszerűsítés” jegyében eltűnt. De akkor ez tényleg igaz volt: ez volt a legszebb ház az utcában. Persze a vendégeink is így reagáltak a telefonvonal másik végén: “Persze, csak mondod…” Aztán megérkeztek, és rögtön elhitték, amit mondtunk. Van az a buta mondás, hogy “hiszem, ha

„Az apostolok így szóltak az Úrhoz: „Növeld a hitünket!” Lukács szerinti evangélium 17:5 A hit sokkal nagyobb dolog annál, mint azt sokan gondolják. Vannak, akik úgy vélik, hogy a hit az egyszerű embernek való. Nem, bármiben is higgyünk annak megalapozottnak kell lennie. Mielőtt valaki eljut a hitnek a szintjére, előtte más szinteket kell leellenőrizni. Gondoljunk csak bele, mit teszünk egy teljesen ismeretlen embernek a mondanivalójával. Összevetjük az üzenetét, mondanivalóját azzal a képpel, amit ő magáról fest, majd összehasonlítjuk a saját ismereteinkkel az elhangzottakat, és kialakítjuk a véleményünket. Ilyen a véleményem a teleshop-os termékekről. Nagyon meggyőzően van felépítve a marketingje egy-egy terméknek, szinte okom sincs kételkedni a termék csodaszámba menő működéséről, de mivel úgy gondolkozom, hogy ha valaminek az eredeti ára pl.:100 egység, akkor azt én miért tudom megvásárolni 14 egységért? Ezért soha nem vásárolok, mert nincs egyenes arányban a termék

„Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és meg vagyok győződve róla, hogy a nála letett kincsemet meg tudja őrizni arra a napra.” 2Timóteus 1:12. Szerinted nem szégyen az, amikor egy meglett felnőtt férfit nyilvánosan megvesszőznek? Aztán meg tényleg ártatlanul egy dohos, nyirkos börtönbe zárnak. Lábát kalodába szorítják. Nagyon elkötelezettnek kell lennie annak a felnőtt férfinek, aki mindezt vállalja, mert úgy érzi, küldetésébe ez még belefér, sőt, annyira bízik megbízójában, hogy teljes bizonyossággal közli: tudom, hogy a nála letett kincsemet megőrzi arra a bizonyos napra. Egy verset találtam ezzel kapcsolatban. Bár nem fejezi ki tökéletesen Pál elkötelezettségét, de egy pici betekintést enged a tökéletes bizalomba.  Túrmezei Erzsébet MÉG NEM KÉSZ  Régi történet.  Egyházatyától arcképet kértek,  s nem tett eleget a kérésnek,  "Olyan csúf az ó-emberem  - felelte -, hogy azt semmiképpen  lepingáltatni nem merem.  Új

„Isten ígéretét nem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.” Pál levele a Rómaiakhoz 4:20-21 Ábrahám hite sokunk számára példa lehet. Olyan dologban hitt, ami emberileg lehetetlennek tűnt. Isten azt ígérte neki és feleségének, Sárának, hogy idős koruk ellenére (100 és 90 évesek) gyerekük születik. Sokszor mondjuk azt, ha valami elhangzik, hogy „elhiszem”. Legtöbbször azonban csak az van mögötte, hogy elhisszük, mert egyértelmű, mert látjuk a bizonyítékokat. De elhinni azt, ami nem egyértelmű, amire nincsenek bizonyítékok, nem könnyű. Hinni akkor is, amikor minden az ellenkezőjére utal. Nemrég elvesztettük gitárunkat. Amikor felfedeztük, hogy nincs, és gondolkodni kezdtünk hangosan, mit is kell ilyenkor tenni, rendőrségre menni vagy esetleg máshol jelenteni, kisfiunk megszólalt: „Én tudom, hova kell ilyenkor fordulni. Istenhez!” Imádkoztunk és kértük

"Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét. " Péter 1. levele 1:8-9 Vannak olyan árúk, melyeket nem lehet egyszerűen a kosába tenni. Például, ha veszünk egy nagyobb bútort, előbb a boltban kifizetjük, megrendeljük a házhoz szállítást, és a megbeszélt időben ők kiszállítják számunkra. Lenne egy egyszerű kérdésem: mikortól enyém az a bizonyos termék? Miután kifizettem és megkaptam a számlát, vagy miután hazavitték? Természetesen a kifizetés pillanatától. Már akkor előre örülhetek, hogy milyen jó lesz majd, ha már otthonomban is láthatom. De az igazi örömöt akkor érzem, mikor nem csak a papír van a kezemben, hanem kézzelfoghatóan ott van előttem a várva várt termék. Az üdvösség öröme is hasonlít ehhez. Reménységünk alapja az Istenbe vetett hitünk. Bár még nem láttuk őt személyesen, mégis örömmel várjuk a találkozás pillanatát. Meg