reggeli dicséret

Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! Zsoltárok könyve 90:2 Melyik a legrégebbi emléked? Esetleg egy jó játék a szüleiddel még kisgyermekként? Egy játék, amit már rég elvesztettél, de a szívedben mindig megtalálod? Egy kis versike, ének, vagy mondóka amit gyermekként tanultál? Egy illat? Bármi is legyen az, valószínűleg jóval fiatalabb, mint te magad vagy. (Legalább néhány évvel.) Bármi is legyen a legrégebbi emléked, egy biztos, Isten is emlékszik rá. Ő ott volt az első lépéseidnél. Ő ott volt amikor először fogtál kezedbe homokot. Ő ott volt, amikor a szüleid kiválasztották a neved. Ott volt, amikor elképzelték, hogy milyen leszel. Ott volt, amikor még csak gondolatban sem voltál. Isten ott volt a világ első pillanatában, és nem ez volt az első emléke. Ő formálta a világunkat olyanná amilyen. Az univerzum első másodperceiben már mint tervező és végrehajtó aktív részt vállalt. Ilyen öreg lenne Isten. De mondok jobbat

Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. Zsoltárok könyve 34. fejezet 6. vers A szégyen talán a legrosszabb érzés a világon. Sokan még meghalni is képesek lennének, csak ne érje őket szégyen, és megmaradjon a büszkeségük, méltóságuk. De miért van ennek az érzésnek ekkora hatalma? Valószínűleg azért, mert a szégyen énünk legalapvetőbb részét támadja, identitásunkat kérdőjelezi meg, és még ha senki nincs körülöttünk, akkor sem vagyunk teljesen biztonságban tőle. A szégyen az, amikor nem felelünk meg annak a rólunk alkotott vélt vagy valós képnek, elvárásnak, amelyet mi állítottunk fel, vagy valaki más, akinek a véleménye fontos számunkra. És a szégyennek is talán legrosszabb fajtája az, amikor Isten előtt kell szégyenkeznünk. De mi lehet az az elvárás, aminek meg kell felelnünk Isten szemében? A bibliai Dávid életében, aki később Izráel királya lett, számos szégyellnivaló esemény történt. Egyrészt ő volt testvérei között a legfiatalabb, akit gyakran lenéztek emiatt. Bár jog

De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr. Ilyen szövetségem van velük – mondja az Úr: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké – mondja az Úr. Ézsaiás próféta könyve 59:20-21 Sokat gondolkozom azon, amit keresztény összefüggésben “missziónak” szoktunk hívni. Ez az a küldetés, amire maga Jézus Krisztus küldött el minket, amikor a tanítványainak búcsúzóul ezt mondta: “Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” ( Máté evangéliuma 28:19-20 ) Egész előadás-sorozatot lehetne tartani ebből a két versből, amire most sem a terjedelem nem ad lehetőséget, sem az, hogy ma nem ez a Reggeli Dicséret alapigéje, de az ézsaiási szövegből nekem ez

És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Jelenések könyve 22. fejezet 17. vers Gyermekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a Zalakaroson a nagyszüleimmel töltött nyarak, ahogy húgommal együtt kedvünkre futkároztunk le-fel a szőlőben, ahogy reggelente elmentünk a papámmal az erdőbe gombászni. Ha becsukom a szemem, még most is magam előtt látom, és a számban érzem a keserűgombából készült gőzölgő gombapaprikás ízét. És emlékszem arra is, hogy csatornázás híján vödrökkel és kannákkal a keresztutcában lévő kerekes kúthoz jártunk vízért, melynek kerekét gyerekként mindig mi is forgatni akartuk. No meg, hogy a nyári melegben az a finom, friss, hideg víz minden üdítőnél többet ért. Milyen távolinak és hihetetlennek tűnik mindez manapság! Egyrészt, hogy a víz nem a csapból folyt, hanem úgymond el kellett menni, meg kellett dolgozni érte. Másrészt, hogy a kút vize a környékkel köz

Egyszer a városbeliek ezt mondták Elizeusnak: Uram, magad is látod, hogy ez a város jó lakóhely, de a vize rossz, és a földje terméketlen. Erre ő így felelt: Hozzatok ide egy új tálat, és tegyetek bele sót! Oda is vitték neki. Ő pedig kiment a víz forrásához, sót dobott bele, és ezt mondta: Így szól az Úr: Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget. És a víz meggyógyult, így van ez még ma is, Elizeus szava szerint, amelyet kimondott. Királyok második könyve 2.fejezet 19-22.vers Különleges történet ez! Nem csak azért, mert egy csodával határos dolog történt, hanem azért, mert reményt ad a gyógyulásra mindannyiunk számára. Amikor bibliai történeteket olvasok, többnyire fontosnak tartom, hogy megismerjem a történelmi és földrajzi részleteket, így könnyebben tudok azonosulni a leírtakkal. Ez e történet Jerikóban játszódik. A régészeti ásatások azt mutatták, hogy a régi Jerikó északnyugatra feküdt a maihoz képest és valóban van ott egy forrás. A forrás mai neve Szu

Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az Ura. Titeket azonban barátaimnak mondtalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek. János evangéliuma15:15   Ez az ige nehezen érthető azok számára, akik Istent egy távoli nagy főnöknek látják, aki megteremtette világot benne az embert, majd pályára helyezte mindkettőt. És időnként, amikor a helyzet megkívánja, helyes irányba tereli a pályáról letért teremtményeit. Mikor Jézus eljött erre a földre egy másfajta istenképet mutatott meg az emberiségnek. Istennek a legemberközelibb arcát mutatta be, hogy a legapróbb kétséget is eloszlassa ezzel kapcsolatban, hogy isten egy önkényes uralkodó lenne. Isten a megmentő Isten, Isten a megváltási tervnek a ki gondolója, és ő az, aki megteszi az 1. lépést a bajba jutott ember felé. Ezért mondja Jézus, hogy bár Isten mindenek fölött úr, mégis sokkal fontosabb neki társnak tekinteni az embert, mint szolgának. Vajon miért? Mert, ha barátnak tekintjük

Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba. Lukács evangéliuma 18:15-17 Állj! Ne küldjétek el őket! Miért gondoljátok azt, hogy ők nem valók ide? Azt hiszitek, nem értik, amit mondok? Hogy ez csak bizonyos felnőtteknek való? Az evangélium mindenkié. Az övéké is. És higgyétek el, sokkal jobban értik, sokkal többet értenek belőle, mint gondoljátok! Engedjétek, hogy hozzám jöjjenek, hisz nekik is szükségük van Istenre! Szükségük van arra, hogy találkozzanak Vele, a szerető Atyával, hogy megismerjék Őt rajtam keresztül. Hogy lássanak egy másik példát amellett, akinek meg kell felelni, aki csak akkor fogad el, ha megtartják az összes kiegészítő, apró törvényt. Szükségük van