reggeli dicséret

"Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot véve, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy eképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig." Ef 3,17-19 Mindig is érdekelt, hogy lesz egy emberből hívő ember. A Biblia szerint ez teljesen természetes folyamat, de mi magunk sokszor nem így látjuk. Azt gondoljuk, hogy ez egy bonyolult és nehéz folyamat, pedig nem az. Nagyon is egyszerű és megérthető. Lássuk hát! 1. A hit útján kezdőknek mindig szükségük van arra, hogy megerősödjenek. Ez egy benső-, lelki folyamat , ami a lélekben megy végbe. Sajnos ez nem egy olyan dolog, mint a testedzés, ahol csupán gyakorlással és a feltételek biztosításával elérhetem a célom. Mégpedig azért nem, mert a feltételeket nem tudjuk magunk megteremteni, másvalakinek kell e

„Testvéreim! Én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem; azokat, amik mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve, célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van.”   Filippi 3:13-14. Az életszentség nem egy pillanat, egy óra, egy nap, hanem egy egész élet munkája. Nem a boldog elragadtatás érzete által érjük el, hanem annak eredménye, hogy állandóan meghalunk a bűnnek, és élünk Krisztusnak. Gyenge, időnkénti erőfeszítéssel nem lehet az igazságtalanságot jóvátenni, nem lehet a jellem átalakulását munkálni. Hosszas, kitartó erőfeszítés, szigorú önfegyelem és kemény küzdelem árán érhetjük el a győzelmet. Sohasem tudhatjuk, milyen harc vár ránk holnap. Ameddig Sátán uralkodik, énünket meg kell aláznunk, fojtogató bűneinket le kell győznünk. Amíg életünk tart, nincs megállás, nincs olyan magaslat, amelyre feljutva, elmondhatnánk: teljesen célhoz értem. Az életszentség életfogyti

Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Jakab apostol levele 5:8 Nagyapám mesélte, hogy gyerekkorában a hitközségük lelkésze egy fiatal és energikus ember volt. Egy alkalommal maga köré gyűjtötte a közösség gyerekeit, és megmutatta nekik vadonatúj csizmáját. Valószínűleg ez az 1930-as évek elején nagy dolognak számított, mégsem a dicsekvés vezérelte a lelkészt: – Nézzétek meg a csizmámat! – mutatta sorra az ámuló gyerekeknek. – Jól nézzétek meg, mert ez a csizma nem fog elkopni, mire visszajön az Úr Jézus. A csizma elkopott. Az a lelkész is elkopott. És sajnos 2007-ben nagyapám is meghalt. Itt valami nem stimmel – ötlik föl bennünk. Jakab apostol már az 1. században arról beszélt, hogy közel van az Úr eljövetele. A 19. századi amerikai megújulási mozgalmak Jézus nagyon közeli adventjéről beszéltek. A két világháború közötti lelkész abban hitt, hogy csizmája nem kopik el Krisztus második visszajöveteléig. Nagyapám

„A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk.”   (119. Zsoltár, 165. vers) Mai reggeli dicséretünk a Biblia leghosszabb fejezetéből a 119. zsoltárból lett kiemelve. Ez a zsoltár egy gondosan szerkesztett ének, mely 8 soronként összesen 22 versszakból áll. A versszakok pedig a héber ábécé egymást követő betűivel kezdődnek. Így magasztalja az író 176 versen keresztül Isten törvényét, rendeleteit, ítéletét. Törvény? Rendelet? Ítélet? A mai posztmodern kereszténység számára kirekesztett fogalmak. Ha rajtunk állna, és ma íródna a Biblia, biztos nem a törvény dicséretéről szólna a leghosszabb fejezet. Bizonyos sorok, mint például: „Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat.” (127.vers), száz százalék, hogy nem kerülnének bele. Tudniillik, valahogy zsigerileg tiltakozik bennünk valami a szabályok ellen. „Nekem ne mondja meg senki, hogy mit szabad és mit nem!” „Azt eszek és azt iszok, amit akarok!” „A szabályok azért vannak, hog

"Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem." Zsoltárok könyve 120. fejezet 1. verse Egyszerű, tömör, rövid. Mindent tartalmaz ez az egy mondat, amire egy válságban lévő embernek szüksége van. A kiáltás, egy olyan állapotot tükröz ami megoldhatatlannak tűnik. Akkor kiáltozunk, ha azonnal segítséget akarunk kapni, és ha ezt az Úrhoz intézzük nem is késlekedik válaszolni. Ez jelzi azt, hogy az egyetlen segítséget ragadjuk így meg. Az ígéret is ott van, Meghallgat! Győztesek lehetünk! "Sokan annyira belemerültek a földi gondokba és aggodalmakba, hogy kevés idejük jut az imára és alig érzik annak szükségességét. Talán megtartják az istentisztelet külső formaságait, de hiányzik belőlük a könyörgés igazi lelkülete. Így nagyon eltávolodtak a Példaképtől. Jézus, a mi példaképünk sok időt töltött el imával, és milyen komolyak, milyen buzgók voltak imái! Ha Ő, mint Isten szeretett Fia ilyen komolyságot, ilyen szenvedést tanúsított, mennyire szüksé

  "Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk." 1 János 4.12 Szeretnéd meglátni a - ma még - rejtőzködő Istent? (vö. Jób 23.9) Szeresd a körülötted élőket személyválogatás nélkül, és meglátod! Lásd meg a rászorulót, az éhezőt, a testi vagy lelki szükségben levőt, és segíts neki, s közben megismered Istent, hiszen ő a Szeretet! Milyen Isten szeretete? Gyöngéd, tapintatos és figyelmes. Kezdeményező, forró, és kitartó. Felemelő, megjobbító, gyógyító... Nem csupán azok iránt nyilvánul meg, akik őt szeretik, de azok felé is, akik ellenségesen viszonyulnak hozzá. Amikor a szeretetre késztetés megérint minket, akkor Isten kezdi el betölteni szívünket, s ha nem zárjuk el, vagy keményítjük meg a bensőnket, akkor egyre erőteljesebben ösztökél arra, hogy tovább adjuk a szeretetét a körülöttünk élőknek. Amikor pedig a szeretet testet ölt cselekedeteinkben, akkor elmondhatjuk, hogy "Isten bennünk m

„Mózes akkor ezt mondta az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” Mózes második könyve 4:10-12 Sorold fel az összes kifogásodat! Rajta, ne fogd vissza magad, ami a szíveden, az legyen a szádon is! Mondd ki bátran őket egymás után. Szedd össze, olyan sorrendben, ahogy jónak látod, és engedd szabadjára az összeset! Aztán olvasd el még egyszer ezt az igét, és nézd meg, vajon kifogásaid megütötték-e a mózesi szintet!  Mert ha valaki, akkor Mózes profi volt ebben. Negyven évet töltött a juhok között, és igen, velük aztán túl sok magasröptű eszmecserét nem lehet folytatni. És ezt meg is mondja Istennek, nem is akárhogy. "U