Árvíz
“Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet merni a szabadulás forrásából.” Ézsaiás könyve 12. fejezet, 2-3. vers Az árvíz egyre csak közeledett. Tehetetlenül, rémülettel szemléltem, amint az egyre növekvő hullámok életem nagy gonddal művelt, mégis száraz, hervadt kórói előtt tornyosulnak. Nem is a saját életemet féltettem, hanem a körülöttem elterülő, kietlen, elszáradt kertet. Hiszen saját kezemmel alkottam, az én művem volt, és büszke voltam rá. A víztömeg már közvetlen előttem volt. Fülsüketítő robajában már saját gondolataimat sem hallottam. Egy pillanattal később az ár teljes erővel az arcomba csapódott. Kiment a lábam alól a talaj. Kétségbeesetten próbáltam kapaszkodót találni, de a hullámok villámgyorsasággal sodorták el előlem a kicsavart, korhadt fákat. Ekkor villant át az agyamon, hogy most meg fogok fulladni. A víz mélyén azonban nyugalom volt. A pusztító ár, ami minden romot elsodo...