reggeli dicséret

Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. Jakab levele 4:8 Ma, április 26-án a szellemi tulajdon világnapját ünnepeljük. A 2025-ös évre a Szellemi Tulajdon Világszervezete a zeneszerzőkről való megemlékezést és az ő ünneplésüket tűzte ki célul. Talán már túlságosan megszoktuk, és ritkán gondolunk bele, de a zene Isten hatalmas ajándéka. Mindenkihez szól, mindenkit megérint, és összeköt bennünket egymással és Istennel. És a kezdetek óta velünk van; gondoljunk csak Mózes első könyvének őstörténetéből Júbálra, aki minden citerás és fuvolás elődje; vagy Mózesre, az első személyre a Szentírásban, aki énekének szövegét olvashatjuk is. Aztán ott van a temérdek zsoltáríró, a Jelenések könyvében a Megváltottak éneke, és a Biblia kora óta is számtalan zenész, akik akarva-akaratlanul is valamilyen módon Istenhez emelik fel a lelkünket. A zene nagyszerű eszköz arra, hogy Istenhez közeledjünk, és fo...

Erre megkérdezte tőlük Jézus: „Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. Máté 21:42 A régi időkben, amikor nem volt még vasbeton, olyan köveket kellett a nagy épületek alapjának sarkainál elhelyezni, amelyek bírták a terhelést, és mozdíthatatlanul álltak. Az első sarokkő elhelyezése után ehhez illesztették az összes többi alapkövet. Minden ehhez a kőhöz igazodott ezután, ettől függött az egész épület stabilitása. Ha ez a kő jól volt elhelyezve, akkor az épület biztonságosan állt - persze csak akkor, ha a többi alapkövet, sarokkövet és a további építőanyagokat is jól rakták a helyükre. Gondoljunk csak bele: mennyi sok száz éves épület áll, amelyek túléltek erős földrengéseket is; miközben egész városok rommá váltak egy-egy erősebb földindulás miatt, épületek, amiknek nem volt sarokköve, vagy nem megfelelően lett az elhelyezve! Ma mindenki abban hisz, amiben akar, úgy, ahogy akar. Fiatalon...

Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. Ézsaiás próféta könyve 63. fejezet 16. vers Van úgy, hogy magányosnak érezzük magunkat. Mintha senki sem értene meg igazán – még azok sem, akiktől ezt leginkább várnánk: a család, a közösség, a barátok. Ézsaiás könyve egy fájdalmas, mégis reményteli pillanatot örökít meg. Isten népe átéli az elhagyatottságot: még Ábrahám, a hit atyja sem ismerne rájuk, Izráel sem foglalkozik velük. Mégis van valaki, aki nem fordul el tőlük. Valaki, aki nemcsak a múltjukban volt jelen, hanem ma is megszólítható: „Uram, te vagy a mi Atyánk!” Képzelj el egy árva gyermeket egy nagy városban. Ide-oda sodródik, senki nem figyel rá igazán. Egyik nevelőotthonból a másikba kerül. Az emberek papírokon vezetik a sorsát, de senki sem hívja őt néven, senki sem néz a szemébe. Aztán egy napon jön valaki – nem rokon, nem kötelességből jön, hanem szeretetből. Letérdel el...

Hallgat rá a bölcs és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer. Példabeszédek könyve 1. fejezet 5. verse Bölcselkedni nem mindig jó dolog, csak akkor, ha tudjuk mi is a valódi bölcsesség. Erről szól az a mondásunk is, hogy: "Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna." Való igaz a bölcsesség nélküli bölcselkedés csak okoskodás, ami nem visz egyről a kettőre és nem is segít senkin. A szövegünk másik fele az értelmes emberről szól, aki útmutatást nyer. Feltételezem azért, mert az okos emberek tudják, hogy jó kérdéseket kell feltenniük. Mert az sem egyszerű ám, ahhoz is kell valami kis tudás, hogy jól kérdezzünk. Apósom asztalos mester volt, aki úgy kezdte a szakmát, hogy inaskorától leste, mit, hogy is kell csinálni. Később, az egyik munkában akadt egy főnöke, aki mindig gondterhelten, homlokát ráncolva járt ide-oda a munkásai között és meg-megjegyezte: "Ez így nem lesz jó. Ez így nem igazán lesz jó." Aztán, amikor az elbátortalanodottak közül valaki épp vélet...

Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon. 91.Zsoltár 11.vers Emlékszem gyerekkoromból egy képre, amely a következőt ábrázolta: két kisgyermek sétál át egy nem túl biztonságos fából készült hídon, mögöttük pedig egy kétszer akkora angyal állt, aki kinyújtott szárnyakkal védelmezte őket. Bizonyára valamennyien láttunk ilyen vagy ehhez hasonló képet. A Biblia több helyen is említi az angyalok ilyen jellegű szolgálatát és Sátán is előszeretettel használta ezt a bibliai vigasztalást akkor, amikor megkísértette az Úr Jézust ( Mt.4.fejezet ). Az, hogy az ördög is használta ezt az ígéretet Jézussal szemben, számomra azt bizonyítja, hogy az angyalok jelenléte nem csak valamiféle blöff vagy levegőbe beszélés. Hiszen gondoljuk csak el, miért kísértene az ördög valami olyannal, ami nem létezik? Minket is csak olyan dolgokkal, helyzetekkel tud kísérteni, amelyek nagyon is létezőek vagy hatással vannak ránk, hiszen pont az a lényege egy kísértésnek, hogy be dőljünk a csap...

Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek! Ézsaiás könyve 30:21 Szoktad magad tanácstalanul érezni? Bevallom, velem gyakran előfordul. Különösen akkor, ha azt hallom, hogy egy helyzetben bölcsen viselkedjünk. Ilyenkor mindig az a kérdés jut eszembe, hogy jó, de az a gyakorlatban mit jelent.… Sokszor gondolok arra is, hogy "milyen jó lett volna ezt már korábban tudni vagy ismerni.” Számomra ezért fontos ígéret az, amit mai bibliaversünk mond: Isten szól hozzánk és utat mutat. Ő élő Isten, aki élő, személyes kapcsolatot keres velünk (vö. 2Kor 6:16 ). Nem üres formaságot vár tőlünk, hanem valódi kapcsolódást. Hogyan szólít meg Isten? Isten sokféle úton-módon közelít meg bennünket. Szól hozzánk más embereken, eseményeken, a természeten, az Igéje és Lelke által (vö. Zsid 1:1 ; Róm 1:10,13 ; 1:20 ; 2:18 ; 8:14 ). Mindegyik esetben közös, hogy közvetlenül kíván a szívünkhöz szólni, halk és szelíd hangon (vö. 1Kir 19:12 ), a...

Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. János evangéliuma 20:19-20 Féltek. Világuk kifordult a sarkaiból, köddé vált minden, amiben reménykedtek, hitüket darabjaira tépte az üvöltő tömeg feszítsdmegje, a kalapácsok kegyetlen puffanása, a nappali sötétség és a Mester utolsó lehelete. Mindenüket feltették a Názáretire, mert hitték, hogy Ő az, akit megjövendöltek, aki végre rendet tesz ebben az élhetetlen káoszban, aki helyreállítja népük sorsát, és uralkodni fog igazságosan a világon. Senki más nem beszélt még így, senki más nem tett ilyen csodákat, jeleket, és senki más nem hívta el őket tanítványnak. De Jézust elfogták, kivégezték, és a megtorlás bármikor utolérheti őket. Ilyet már láttak, nem egyszer. Együ...