reggeli dicséret

“Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” Korintusiakhoz írt első levél 13. fejezet 12. vers Ha valaki járt már vidámparkban, és látott csalóka tükröt, az tudja, hogy milyen az amikor a kép nem tükrözi a valóságot. Belenézünk, és egy ismeretlen arc bámul vissza ránk, mi meg azon tűnődünk, hogy vajon tényleg így látnak az emberek, vagy csak a látszat csal. Az a jó, hogy bemehetünk egy mosdóba, és ellenőrizhetjük a frizuránk, az alakunk, a ruhánk, és el is van intézve, az élet megy tovább. Nem pont így volt Pál idejében. A korabeli tükrök nem adtak tiszta képet. Nem tudták elérni, hogy olyan sima legyen a felülete, így egy homályos, néhol torz arc nézett vissza. Pál nem azért írja a homályos tükröt, mert nem lát jól, hanem azért, mert a tükör számára homályos. Amikor a háta mögött megjelenő alak arcát ki akarta venni, nehezére esett felismerni, hogy az vajon ki is le

"Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!" Mózes ötödik könyve 6. fejezet 6-7. vers Isten parancsaihoz – amikről ez a két fenti mondat is szól – többféleképpen lehet viszonyulni. Az egyik lehetőség, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk őket. A másik lehetőség, hogy válogatunk közöttük, például tetszés, vagy valamilyen sajátos logika alapján, és egy részüket megtartjuk, másik részüket nem. Úgy is dönthetünk, hogy mindegyiket fontosnak tekintjük és megtartjuk. Ami óta olvasni kezdtem a Bibliát, én mindegyik fázison átmentem. Eleinte úgy gondoltam, hogy Isten parancsai ma már nem fontosak. Aztán rájöttem, hogy ezek a javunkra válnak és védenek minket, ha megtartjuk őket, és akkor kezdtem egyik-másikat komolyan venni. Aztán elérkezett az az idő is, amikor rájöttem, hogy mindet azért adta Isten, mert jót akar nekünk, ezért eld

"Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." Pál második levele a korinthusiakhoz 4:17-18 (RÚF) Az egyik kedvenc kísérletem a pillecukor kísérlet. Ha nem ismernéd, egy Walter Mischel nevű stanfordi professzor végezte el elsőként, amit aztán azóta sokan és sokféleképpen megismételtek már. A kísérlet lényege, hogy négyéves gyerekeket egy üres szobába vezetnek, ahol csak egy asztal, egy szék, az asztalon egy tányér és rajta egyetlen szem pillecukor van. A kísérlet vezetője a következő választás elé állítja a gyerekeket. Lehetősége van most megenni azt az egyetlen szem pillecukrot, vagy vár, amíg visszajön a felügyelő,  és akkor kap mellé még egyet.  Elképzelheted, mennyire cuki eredmények születtek a kísérlet során. (Ha kíváncsi vagy, a teszt egyik megismétléséről videó is készült, amit a YouTube-on

„Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!”   ( 130. Zsoltár 3-4. vers ) Hittanórán Isten mindenhatósága volt a téma. Gyerekek – kérdezte a lelkész – szerintetek van olyan dolog, amiről még az Isten sem tud? Kis csend után jöttek a bizonytalan válaszok: Talán, amit titokban súgtunk egymásnak a szünetben? Vagy amit nem mondunk ki csak gondolunk? Vagy ami csak a szívünkben van, például az érzéseink? Egyáltalán létezik olyan, amiről Ő nem tud? Azt tanultuk, hogy Ő teremtett minket, akkor pedig ismeri a múltunkat, a jövőnket, a titkainkat, cselekedeteinket, gondolatainkat… Csak egyet nem – vágott közbe egy fiúcska – azt hallottam a templomban, hogy azokat a bűnöket, amiket megbánunk és elhagyunk, azokat Jézus a vérével kitörli a mennyben lévő listáról. S mily igaz, hogy míg mi évekig, vagy akár egy életen át hordozunk valós vagy vélt sérelmeket, netán az elkövetett bűnök miatti lelkiismeret furdal

  „Áldott az Úr! Napról napra gondoskodik rólunk szabadító Istenünk!” Zsoltárok könyve 68. fejezet 20.vers   Mikor volt utoljára, hogy körülnéztél a világban és figyeltél? Nem csak néztél, hanem valóban figyelted azt, hogy milyen történések vannak körülötted? Nem, nem a vírusra gondolok. Tovább szeretnék menni és most megfeledkezni a vírusról és másra tekinteni. Igen másra, mert hogy lehet másra is tekinteni azon túl, hogy az ezzel kapcsolatos híreket engedjük be az életünkbe, az otthonunkba, erről szólnak a beszélgetéseink, a meghitt pillanatokat ez a téma „fűszerezi” meg és a gondolatainkat ez tölti ki. Nem gondolnám, hogy ennyire alá kell vetnünk magunkat és a környezetünket a vírus gondolatának, hiszen minden elszalad mellettünk és mi észre sem vesszük, mert semmi másról nem veszünk tudomást, csak a vírusról. Valóban ez lenne Isten célja? Azt akarja elérni, hogy semmi másról ne tudjunk beszélgetni, gondolkodni, csak a kialakult helyzetről? Természetesen nehéz elvonatkoztatni,

„Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.”  Ruth könyve 2.fejezet 12. vers „...akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.” Milyen meghitt kép, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti csibéit, és saját testével védelmezi a ragadozó madaraktól, vagy amikor a hattyú a hátára veszi picinyét, s úgy úszik vele. Theodor Bovet Félelem és elrejtettség című könyvében olvastam azt a gondolatot, hogy kisgyermekként biztonságban éreztük magunkat szüleink mellett, ám ahogyan felnövünk, elveszítjük a biztonságérzetet, és sok dolgunk arról szól, ahogyan újra szeretnénk azt kétségbeesetten megtalálni. Életünk során újabb és újabb dolgokban keressük, s újabb és újabb csalódást kell átélnünk. Mindaddig törvényszerűen csalódnunk kell, amíg meg nem találjuk azt, Aki a békesség forrása, aki hív, hogy bízzunk benne (Ján. 14.1-3), és nála találjunk nyugalmat (vö. Máté 11.28-30). Ruth megismerte férje és anyósa által Izráel

„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” Péter első levele 5. fejezet 8. vers A héten többször eszembe jutott egy filmrészlet, a Helm-szurdoki ütközet A gyűrűk ura című film második epizódjából. A gonosz seregei felvonultak Rohan, az emberek országa ellen. Gandalf, a szövetség egyik tagja segítséget keresni indult, és úgy vált el társaitól, hogy várjanak rá! Öt nap múlva, amikor felkel a nap, ő érkezni fog kelet felől. Vele együtt pedig a segítség is. És valóban. Az ellenség ereje sokszoros volt az erőd védőihez viszonyítva, és úgy tűnt, semmi remény, biztos a pusztulásuk. Ám ekkor az egyik ablakon beszűrődött a felkelő nap fénye, Aragornnak pedig eszébe jutottak barátja szavai. „Jöttömre öt nap múltán számítsatok. Pirkadatkor, kelet felől.” Az erőd védőinek szívében új remény ébredt, kitörtek a várból neki az ellenségnek (mint Zrínyi Miklós), a napfelkeltével pedig megérkezett a felmentés is, és győzelmet