reggeli dicséret

„Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.” Jeremiás 23,23-24 „ Oly távol vagy tőlem és mégis közel ” – énekelte Réka, Koppány lánya 1983-ban ezt az imát, és énekeltük vele mi is mind, akik hallgattuk és megszerettük a nagysikerű Szörényi-Bródy darabot. Egy életérzést közvetített felénk, ami az Istenről szólt. Majdnem negyven éve volt már, vagy több is, hogy az egyház a hivatalos ideológia szerint ellenséggé vált, Isten pedig beleveszett nagyapáink hitgyakorlatába. Nekem tilos volt templomba járnom és tilos volt fociznom a pályán a pappal, de legalább is apám nem vette jó néven. Mert minden héten egyszer a tisztelendő jött és hívta a gyerekeket, hogy játsszunk kólában. Persze mindig ő fizette és így mindig volt gyerek is. Belénk pedig beköltözött egy gondolat: „Hogy lehet egy ennyire rendes ember, aki mindenkit

„Ne mondd: "Csak a rosszat fizetem vissza!" Hagyatkozz az Úrra, ő majd kártalanít.” Példabeszédek 20:22. „Jössz még te az én utcámba! Majd megfizetek neked!” – ismered ezt? Mondtad már valaha magadban? Hány és hány pofont kaptunk már az életben! Köztük hányat olyan személytől, akitől nem ezt vártuk volna. Az emberi szív ilyenkor azt mondja: eljön majd az én időm, amikor te leszel olyan helyzetben, hogy kamatostul visszaadhatom, amit te most nekem adtál. Bölcs Salamon tanácsa nem éppen könnyen elfogadható a mai embernek. Nem tűnik életszerűnek: „Hagyatkozz az Úrra, majd Ő kártalanít!” Ki bír addig várni? – kérdezhetnéd. Majd én elintézem! Visszaadom. Még talán rá is duplázok. Aztán elérkezik az alkalom – és jól megkapja az illető a magáét. Sikerült borsot törnöd az orra alá. Visszafizetted, sőt kamatos kamattal kapta meg – amikor nem is számított rá! Micsoda képet vágott hozzá! És összedörzsölöd tenyered, mint aki jó munkát végzett. Aztán sok esetben valah

"Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt." Prédikátor könyve 3:14-15 Reviczky Gyula: Isten Kinek porszem, mi nékünk egy világ, S egy rebbenés határa az időnek: Ki, a mi ember-agyban míriád, Nem olvasod, mert semmiség előtted: Ki búborék gyanánt elfújhatod, Mit összehordtak népek, századok: Minden füszálban érezlek; de elmém Nem bír felfogni, megnevezni nyelvén. Kit megtagad a léha kétkedő, Te adtál, ismeretlen ismerős Te, Te földi szóval nem nevezhető, Szivünkbe álmot, eszmét agyvelőnkbe. Magát tagadja meg, ki megtagad, Mint a napot, a fényt, a szint a vak. A por fiához más nem illik itten, Minthogy Tebenned megnyugodva higyjen. Ki oda tűzted a közös napot Sugárzó lényed egy parányaképen; Ki h

„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” (Mikeás könyve 6. fejezet 8. vers) Földünk egyik legnagyobb emberi alkotása, mely az űrből is látszik, Ázsiában található. Az ősi Kínában az emberek megelégelték az északi barbár hordák állandó betöréseit. Biztonságban kívántak élni. Ezért elhatározták, hogy egy hatalmas falat húznak fel északon. Egy olyan falat, mely elég magas ahhoz, hogy átmászhassanak rajta, túl vastag, hogy áttörhessék, és túl hosszú ahhoz, hogy megkerülhessék. Mikor rengeteg és áldozatos munka árán megépítették a Kínai Nagyfalat, úgy hitték ezzel elérték a biztonságot. Ám mégis, már a kezdeti időszakban, a fal fennállásának első száz esztendeje alatt háromszor özönlötte el az országot az ellenség. S miért volt ez? Hibás volt a fal? Egyáltalán nem. A barbár hordák egyszer sem másztak fel a falra, nem törték át és nem is kerülté

„Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” Mikeás 7,8 Élt egyszer Tihamér a kis hangya, aki hosszú vándorútra indult egy szép nyári napon. Ahogyan ment mendegélt a ragyogó napsütésben, egyszer beért egy kő árnyékába. Kétségbeesetten elkezdett kiabálni „Segítség, ellopták a napot!” . Ha két lépést tovább megy, ismét meglátta volna a napot. A ma reggeli igénk olvasásakor Szigeti Jenőnek az előbbi kis meséje jutott az eszembe. Sokszor eltakarják a napot előlünk is az életünk nagy problémái. Sokszor azt érezzük, hogy nincs tovább, feladom, pedig ilyenkor csak pár lépést kellene tennünk a megoldásig. Ez az Ige a megoldásról, erről a pár lépésről szól. Mindegy, hogy hol vagyok, a sötétségben, vagy a világosságban, a nap akkor is süt. Lehet, hogy a közüzemi számláim sorban állnak befizetetlenül, lehet, hogy megszűnt a munkahelyem - igaz nem is olyan kis kövecskék ezek – de abban biztos lehetek, hogy az Úr t

„ Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt. ” Apostolok Cselekedetei 24:16 Megfelelni. Helyesen cselekedni. Megtenni a kötelességüket. Talán ehhez hasonló dolgok kellenek, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretünk. A nyugodt alváshoz vagy az kell, hogy megtanuljuk elhallgattatni azt a bizonyos belső hangot, vagy pedig engedelmeskedünk neki. Az utóbbi lehetőségnél maradva még mindig követhetünk el hibákat, de legalább van bátorságunk beismerni azokat. Pál apostol rendkívüli ember volt, különleges adottságokkal. Az újszövetségi egyház meghatározó alakja lett megtérése után, és apostoli tekintélyét a legtöbb esetben elfogadták a gyülekezetek. Isten hívta el, és haláláig hűséges maradt küldtetéséhez. Pál hitelesen beszél a lelkiismereti kérdésekről is, mert az idézett mondatot épp egy kihallgatáson mondja el, miközben tisztázza Félix helytartó előtt az ellene felhozott vádakat. Ellenségei (a volt barátai, vagyis a zsidó vallási veze

„ Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. ” Lukács evangéliuma 14:11 Igen, te is ismered őket nagyon jól. Ők Tökéletes úr és Tökéletes asszony. Nekik mindig minden sikerül, ők azok, akik mindig nyernek egy üzleten, akik soha nem fáradnak el, és egyedül több sikert értek el, mint az összes Nobel-díjas együtt véve. Ők azok, akik ha elmesélik a heti rendjüket, te csak kapkodod jobbra-balra a fejed, hogy ez sehogy sem 168 óra, és ezen felül még kikapcsolódásra is jut nekik. Tökéletes úr és Tökéletes asszony a hónap, az év dolgozója; az első az előléptetésnél, legalábbis az elmondásaik alapján. Ők azok, akinek a történetét el kell osztani kettővel, de még így is furán érzed magad mellettük. Nem, én nem vagyok ennyire, ilyenekre képes... még a kettővel osztottat sem fogom soha elérni. Nekem nincsenek ilyen jó adottságaim, csak egy szürke kisegér vagyok hozzájuk képest. - mondod magadban, és önértékelésed a nulla alá csökken.  Ne Tök