Lüktető erő
„Ha egymást le nem igázzátok, ha másokra ujjal nem mutogatsz, ha beszéddel sem támadsz senkire, ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván, hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele, akkor felragyog világosságod a sötétben is, még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény. Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen, még kietlen száraz földön is mindennel ellát. Csontjaidat megerősíti, s olyan leszel, mint a jól öntözött viruló kert, mint a forrásvíz, mely el nem apad.” Ézsaiás 58:9-11 (Egyszerű fordítás) Ma reggel tényleg kihúzhatod magadat: te aztán nem igázol le senkit, nem mutogatsz gúnyosan másokra, senkit nem támadsz szavaiddal, sőt még egy-egy koldusnak is szoktál adni pár százast. De ha mélyen belegondolsz, mégsem érzed úgy, mintha egy megöntözött kert lennél. Nem érzed, hogy az Örökkévaló vezet szünet nélkül, meg hogy fizikailag is annyira jó karban lennél, „erős csontozattal”. Hát akkor mi a baj? Nem gondolnám, hogy a hiba Istennél lenne, sokkal inkáb...