reggeli dicséret

„Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.” Fil 4,7 A száraz fenyőágnak csak egy kis szikra kell és már lángol is. Az élet fárasztó, terhes napjai elszívják az erőnket, így válunk gyakran hasonlókká ezekhez az ágakhoz. Aztán, ha fellángol az indulat, ha elszabadul mindaz, aminek nem kellene, már késő, hogy bánjuk. A lángot megállítani nem lehet. Letarol, mindent elemészt, ami éghető. Nem állhat az útjába semmi sem, nem is hisszük, hogy bármi megtehetné. Ha a pohárba az utolsó csepp után is töltünk, annak ki kell folynia. Még a legerősebb idegekkel bíró ember is megtörik egyszer, feladja és utat enged feltörő érzéseinek is. A békétlenség azonban ugyanolyan pusztító, mint a tűz. A végén csak hamu marad. Úgy tűnik, hogy az emberi indulatok körforgásából nincs kiút. Olykor mi, keresztény emberek is kifakadunk. „Hisz mi is csak emberek vagyunk” – mondjuk mentegetőzve. Ennek azonban nem kellene így lennie. Hisszük, hogy a megváltá

„Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.” Zsoltár 19:13. Más fordításokban: De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt! - Kath. Ford. A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! – Prot. Ford. De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt! – Rózsa Huba Hallottál valakiről egy nem éppen kedvező hírt, kihúztad magad; Én aztán ezt nem tenném! Mennyivel jobb vagyok, mint ő! Persze – kifelé – szuper alázatosnak tűnsz. Még el is hárítod a dicséretet – mondván: ’Istené a dicsőség!’ Közben majd belehalsz, hogy megint nem vettek észre, megint nem értékeltek - bezzeg a társad, a testvéred – őt mindig észreveszik, őt mindig értékelik! Dávid a 19. zsoltárban egy kétkarú mérleget mutat be. Egyik oldalán van Isten – a másikon ő, saját maga, pontosabban ÉN vagyok ott – teljes életnagyságomban. Isten : A Teremtő, a törvényadó, akinek munkája tökéletes, törvénye helyes, cselekedete megvidá

" Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz " Ésaiás könyve 58, 11 Amint felébredsz ma reggel és felhúzod a redőnyt beárad a napfény. Mielőtt azt hinnéd, hogy a mennyben vagy, megereszted a mosakodáshoz a csapot és ráeszmélsz: mindenért keményen fizetned kell. Semmi nincs ingyen. Az ébredéskor érzékelt szobahőmérséklettől a reggeliden túl egészen az utolsó lekezelt jegyig- mindennek ára van. Karácsonykor,Valentin napon és nőnapon is eszedbe jut: a kapcsolatoknak is ára van. Egy száll virág, egy közös pizzázás egy apró ajándék is pénzbe kerül. Így úgy érezzük Isten ránk árasztott áldásainak is ára van. Egy ima: egy munkahely. Egy áldozás: egy ember gyógyulása. Tized, adományok: megvásárolt kegyelem. Engedelmességért örök élet. Pedig ma reggel azt olvasom itt, hogy csak úgy megtart engem. Kopár földön is. Világ, hitel, bank válság idején is. Fülembe

„Az ember, a kinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Példabeszédek könyve 18. fejezet 24. vers) Pontosabban: „Vannak barátok, akik pusztulásba visznek, és van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” Azt hiszem, mindannyian megtapasztaltuk már eme bibliai idézet valóságát. Mikor megbíztunk valakiben, kiadtuk magunkat, de miután visszaéltek titkainkkal, már megbántuk az egészet. Talán ezért van az, hogy a legtöbb embernek nincs igazi barátja? A sok csalódás miatt magunkba zárkóztunk? Vagy nem találunk olyat, akivel megoszthatnánk magunkat? Neked van igazi barátod? Életem legkritikusabb pontján én találtam egyet. Utolsó éves hallgató voltam a teológián, mikor átmentem egy súlyos krízisen. Bizony kemény időszak volt ez. Bezárkóztam a szobámba, nem ettem, nem olvastam a Bibliát, nem imádkoztam, nem akartam tovább élni. Talán egy hónap is eltelt így. Egy nap aztán elmondtam az utolsó imádságomat, - legalábbis akkor úgy gondoltam ez lesz az utolsó. E

Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak” Ésaiás 65,17. Hamarosan itt a tavasz! Már a madarak halk, bizonytalan hangja hallatszik mindenfelé! Igaz, hogy a tél nehezen adja meg magát, de egy biztos: semmi sem állíthatja meg a rügyfakadást! Ahogy eljön a tavasz, az ember kedve is jobb lesz. Vége a mínuszoknak, a szörnyű hidegeknek, a hosszú, sötét éjszakáknak. A világosság, az élet legyőzi a sötétséget végérvényesen, és ettől az érzéstől mindent másképp látunk! A Biblia arról beszél, hogy Földünk történelmében is vége lesz egyszer a borzalmaknak. Eljön az idő, amikor Isten lezárja a bűn történelmét és egy új korszak következik. Eljön a nap, és ez már nincs messze, amikor Jézus visszatér dicsőségben és hatalomban, és mindazok, akik készen várták Őt, örökségül bírják az Újföldet! Eljön az örök tavasz! „És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz t

„De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.” Timótheushoz írt második levél 3:14-15 Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy gyermekkoromtól fogva természetes volt számomra a Biblia ismerete. Hallhattam, tanulhattam a különböző történeteket, később pedig tizenévesként kívülről is megtanultunk jó néhány bibliaverset, melyek azóta is bennem élnek. Nemcsak, úgy hogy kívülről tudom, hanem hatással is volt/van rám az üzenete. Azóta is hálás vagyok szüleimnek, tanítóimnak, lelkészeimnek. Sokan viszont semmit nem hoznak magukkal a Biblia kincseiből, épp ezért nincs is mire építeni sem gyermek, sem felnőtt korból. Bizonyára emlékszünk még, hogy 2008 a Biblia éve volt Magyarországon is. A keresztény egyházak különböző programok, előadások, rendezvények által igyekeztek népszerűsíteni a Biblia olvasását. 2009-ben

"Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban." Ézsaiás könyve 32:18 Eltűnt világunkból amióta valaki leszakította a gyümölcsöt a fáról. Eltűnt, és igazán soha nem tért vissza. Voltak, akik azt mondták, hogy itt és ott találkoztak vele, de kiderült, hogy mindez csak egy-egy kósza lázálom szüleménye. Hamisítványai kelnek életre egyes helyeken, de ugyanolyan gyorsan távoznak is a létezők sorából. Néhány szívbe időnként ellátogat, és vannak otthonok, ahol szívesen látják, de ott is csak vendégként maradhat. Béke. Béke, mely megszűnt a bűneset óta. Béke, melyet már csak a fegyverszünet néven ismerünk. Béke, amire éhes az egész emberiség. „Képzeld el, hogy nincs erőszak,/ Vége minden háborúnak!/ Lebegő nyugalom/ Árad, mint a fény. Álmodom, hogy egy nap eljő,/ S nem lesz többé bánatfelhő./ Szemeden, szívedben/ Csak csend és béke vár. Senki nem támad reánk./ Otthonunk lesz szép hazánk./ Lelkünk mélyén tiszta fény: A békés remény. Félni nem