reggeli dicséret

"Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az." Prédikátor 12,16 Egy különös szöveg ez mára. Nem túl divatos, nem igazán aktuális. Hiszen ha vallásról és különösen, ha a kereszténységről van szó, akkor sokkal inkább szóba jöhet az egység, az összefogás, vagy a szeretet témája. Főleg most, hogy a reformáció ötszázadik évfordulója mindenki ünnepévé vált. De megfigyelhettük már ezt régóta más keresztény ünnepek kapcsán is, lásd a halottak napja vagy a karácsony. Az ádáz ellentétek, amik külön választották a tantételek mentén a protestánst, a katolikust, mintha teljesen eltűntek volna. Ki tartja már észben, miben különbözünk! Pedig a különbözőségünknek köszönhetjük magát az egyház születését is. Jézus zsidó volt, a tanítványok is azok voltak, de nem maradtak azok, mert a vallásuk Isten előtt kudarcot vallott. A bűnök, a titkos összeesküvések vezettek odáig, hogy Isten elfordult addigi népétől és az evangéli

Engedelmesség és ellenállás „Engedelmeskedjetek Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek!” Jakab 4:7. Tudod, mi a különbség? Óriási! Mondhatnám; ég, és föld. Adva van egy kísértés. Mondjuk, szeretsz nassolni. Aztán egy nap elhatározod, hogy ellenállsz. Bírod egészen a következő csokis kekszig. Vagy néha elkalandozol az interneten. Elhatározod, hogy mostantól beosztod idődet. Írsz is egy fontossági listát. Aztán bekapcsolod a gépedet, és már el is felejtetted elhatározásodat. Szóval, bármennyire is erőlködsz, magadtól, a saját erőddel nem megy. Megfeszítheted, kínlódhatsz, erőlködhetsz, jutalmazhatod magadat, korbácsolhatod a hátadat, de újra, meg újra visszaesel. Kinkeserves-szenvedés lesz az egész. A fenti Igét büntetlenül nem lehet megfordítani. Nem így olvasod, hogy: állj ellent az ördögnek, az majd elfut tőled, aztán engedelmeskedj Istennek. Nem! Nem! A sorrend nem megfordítható. Viszont, ha engedelmeskedsz Istennek, akkor a többi szinte magától jön. M

„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”  ‭‭ János‬  evangéliuma 15:16   Mátrix. A gyűrűk ura. Harry Potter. Star Wars. Estig sorolhatnánk azokat a filmeket, melyekben a főhős valamilyen módon "kiválasztott". Ő az, aki megmenti, lebuktatja, megállítja, kisegíti, stb. akit kell. Változást hoz a világba, hiszen a kiválasztott feladata ez, legalábbis azoké a kiválasztottaké, akiket Hollywood "választott ki".   Ezeknek kiválasztottaknak mindig ilyen konkrét feladata van. Előre kijelölt úton halad az életük, hiszen egy hatalmas és világmegmentő cél hajtja őket. A kiválasztottakon nőttünk fel, bűvöletükben élünk, és úgy beszélünk Istenről is, mint akit mi választottunk ki. A döntés — szerintünk, legalábbis — a miénk volt, hogy vele, és nem valami más "istennel" a

„Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő ígéretéért. Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem? Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.” (56. Zsoltár 11-14. vers) Ez a zsoltár egyike annak a hat zsoltárnak (16. 56-60), melyeket Dávid az ő miktámjaként (emlékirat, emlékének) jelölt meg, s melyeket egy-egy konkrét szabadulás ihletett. Itt az 56. zsoltárban visszautal Saul előli menekülésére, mikor Ákhishoz Gáth királyához futott, ahol bolondnak tettete magát (1Sám.21:11-15), majd onnan Zif környékére Máon pusztájába szaladt. De ott sem talált nyugalmat, a Zifeusok ugyanis elárulták Saulnak, hogy náluk bujkál. Ekkor Saul utánaeredt és „ment a hegynek egyik oldalán, Dávid és az ő emberei pedig a hegynek másik oldalán. És éppen, mikor Dávid nagyon sietett, hogy elmenekül

„Hosszútűrő az Úr és nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és lábainak pora a felhő.” Náhum próféta könyve 1. fejezet 3. verse Azt látjuk a mai versben, hogy az Úr, kegyelmes és következetes. Az Úr türelmes és vár. „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Pét. 3:9) De a bűnt nem hagyja büntetés nélkül.  Fontos tudnunk azt, hogy nem a bűnössel vannak problémái az Úrnak, hanem a bűnnel. ( “Az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja büntetlenül” Móz 34:6-7 ). Egy házasságot féltve őrzünk azoktól a dolgoktól, amelyek megtörik annak egységét. Mert az szent és sérthetetlen. Ha azonban valami betolakodik, akkor az idilli egység megsérül. Ezt lehet orvosolni, és érdem

„Mindenki vágyakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen.” (Zsoltárok könyve 145:15-16) Milyen az Isten? Hol van az Isten? Észrevesz? Törődik velem egyáltalán? Ha bármi kétségünk lenne efelől, olvassuk el végig a 145. zsoltárt. Ez a dicsőítő ének mély meghittséggel beszél a gondviselő Isten jóságáról. Olyan Atyaként látjuk itt, aki eledelt ad háza népének, aki mindenkire odafigyel, és gondoskodik szükségleteikről. Sőt a Mindenható nemcsak ránk, emberekre figyel, hanem kegyelme minden élőlényre kiterjed. Jelenléte, szeretete még a természet tanulmányozása által is felfedezhető.  „A természet és a kinyilatkoztatás egyaránt bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mennyei Atyánk kútforrása az életnek, a bölcsességnek és az örömnek. Tekintsünk csak a természet csodálatos és fenséges műveire; gondoljunk arra, mily nagyszerűen alkalmazkodnak nemcsak az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez! A napfény és az es

„Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól.” Példabeszédek könyve 21:23 Tudod, nagyon szeretem apuci keresztnevét, ezért legtöbbször azon szólítom, akkor is, ha te velünk vagy. És most már te is ezt teszed... A lakásban sokszor zeng az „Ádám! Ádám!” A te szádból. Hiába, szivacsként szívsz magadba mindent, amit hallasz. Eltanultad tőlünk a leggyakoribb szókapcsolatainkat, mondókákat, verseket mondasz, amiket sokat hallasz. Kedvenc meséidből idézel, és otthon piacosat játszol azokat a szavakat használva, melyeket elcsíp a füled egy-egy bevásárlás alatt.  És persze hiába próbálkoztunk azzal, hogy az igent és ne a nemet tanuld meg előbb kimondani, ezek szerint mégiscsak többször hallottad tőlünk a tiltó szót. Két hónap telt el, mire a „nem” után végre a „jó”-t is elkezdted használni.  Trükkös dolog ez a beszéd. Ugyanazzal a pici szájjal tudsz édeseket, vicceseket mondani, és ugyanazzal küldesz el minket magadtól. Mert persze ezt látod tőlünk. Ug