reggeli dicséret

"Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét." Jeremiás 17.7-8 Milyen felüdítő látvány a kietlen, kiszáradt pusztában az élettel teli zöld sáv, amely a folyó útját mutatja! Bármilyen nagy is a szárazság, a folyó biztosítja az életadó vizet a fák számára, így azok a legnagyobb hőség idején is enyhet és felfrissülést kínálnak a fáradt utazóknak. A dús lombozat és a bőséges gyümölcstermés kulcsa a víz, amelyet a fák gyökerei elérnek és felszívnak.  A hívő ember erejének és megújulásának forrása nem önmagában van, és még csak nem is a hitében. A hit az, amivel belekapaszkodunk Istenbe, az ígéreteibe. A hit a gyökér, amivel felszívjuk az életadó nedvet és táplálékot. Az eredményt Isten ereje, a Szent Lélek ereje biztosítja. Ha bízunk, és remél...

„ Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint” ( Galata 5:25 ) A hétköznapi életben az elmélet és a gyakorlat nem mindig fedi egymást. Elviekben sok mindent ismerünk, tudjuk, hogyan kell(ene) működnie bizonyos dolgoknak, de a gyakorlat nem midig követi az elméletet. Például jól tudjuk, hogy a rendszeres testmozgás segít az egészség megőrzésében, mégis ritkán szakítunk rá időt. Vagy, hogy a korai fekvés megalapozza a másnapi friss ébredést, mégis sokszor éjszakázunk. Mert a gyakorlat sokszor elmarad az elmélettől, attól, amit elviekben jónak, helyesnek tartunk. Pál apostol arra figyelmezteti levele olvasóit, hogy a keresztényi életben is megtörténhet, hogy a gyakorlat nincs összhangban az elmélettel. Az, amit hitben elfogadtunk, igaznak, helyesnek, jónak tartunk, sajnos nem mindig látszik meg mindennapi életünkön. Szavainkban, tetteinkben, a dolgokhoz való hozzáállásunkban nem mindig nyomon követhető, hogy kik is vagyunk valójában, milyen elveket vallunk és ...

„Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. ” János evangéliuma 14. fejezet 29. verse Nagymértékű figyelmességgel találkozunk, amikor valaki pontosan megmondja, hogy mi fog történni! Mert ha minden paraméter a helyén van, ha minden információ a rendelkezésünkre áll, akkor már csak felkészülten kell várni az eseményeket. Ha elolvassuk az egész fejezetet, (és ha van időnk rá, akkor meg miért ne tennénk meg, és ha nincs, akkor miért ne szakíthatnánk időt rá még valamikor a mai nap folyamán) akkor láthatjuk, amint Jézus a Szentlélek ígéretét adja a tanítványoknak bátorítva őket ezzel. Jézus megismétli korábbi kijelentését oly módon, hogy új részletekkel egészíti ki azt. Ezzel egyrészt világossá teszi, hogy ő a halál közelében is vállalja mindazt, amit korábban mondott. Nem vonja vissza, hanem megerősíti kijelentését. Másrészt arról szól, hogy a jövő nem a vereség, hanem a győzelem jegyében bontakozik ki. Az üdvtörténeti események f...

„A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” (Prédikátor könyve 12:5-6) Bölcs Salamon ezekkel a szavakkal összegzi tanításának lényegét: „féld az Istent és tartsd meg parancsolatait”. Egész életbölcsessége ebben az egy mondatban foglalható össze. Az ember legfontosabb dolga, hogy megtanulja félni az Urat és a neki való engedelmességet. Az emberi élet végső célja tehát nem a gyermeknemzés, nem a karrierépítés vagy a vagyonszerzés, de még csak nem is a  jó cselekedetek  sora, hanem az istenfélelemre és az engedelmességre való eljutás. Mai világunkban erre esik a legkevesebb hangsúly. Mindenki boldogulni akar, egyről a kettőre szeretne jutni anyagilag, megszabadulni a hitelektől, valamire vinni ebben az életben, szerencsét próbálni külföldön, stb. De szinte sohasem halljuk, hogy vala...