reggeli dicséret

"A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek." 1Kor 2,9 Karácsonyhoz közeledve sokan törjük a fejünket, hogy mit is adhatnánk szeretteinknek ajándékba. Ilyenkor jönnek jól a kívánság-listák. Gyermekként a Télapónak írtuk a levelet, mit szeretnénk; vagy a szüleinkkel beszélgettünk arról, vajon a Jézuska azt hozza-e, amire vágyunk. Természetes volt, hogy a bölcs felnőttek igyekeztek a lehetőségek szerint gátat szabni fantáziánk szárnyalásának. Bár minden karácsonyra örömmel emlékszem, mert mindig sok mindent kaptam, azért olyan szívesen éltem volna át egyet, amikor merhettem volna bármiről álmodni, mert megvalósulhatott volna. Mi lenne a fáink alatt, ha valaki odavarázsolná az összes meg nem kapott ajándékainkat? Természetesen tegyük félre az önzésünket és csak azokat képzeljük oda, ami szép, ami jó, ami igazán hasznos és valódi örömet okoz! Mik lennének ezek? Ma, felnőttként, már nem tárgyakban...

Olyan könnyen tudunk ítéletet mondani. Gyakran negatív ítéletet. És hát inkább másokról, mint saját magunkról. Ma reggel Pál apostol azt kéri tőlünk, hogy: „Azért idő előtt semmit se ítéljetek, amíg el nem jön az Úr, aki világosságra hozza a sötétség titkait, és megjelenti a szívek szándékait. Akkor mindenki Istentől kapja dicséretét.”  1Korintus 4. rész 5. vers. Az alábbi gyönyörű vers pontosan kifejezi, hogy honnan ered, és hova vezet az ítélkező lelkület. Ne ítélj Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz  együtt  hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Istenem, add, hogy minél halkabb legyek – Versben, s mindennapi beszédb...

„Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé vetetted minden vétkemet.” Ézsaiás próféta könyve 38:17 Sokszor előfordul, hogy kicsorbul, eltörik egy edény. Ilyenkor az ember egy könnyed mozdulattal a szemétkosárba dobja a használhatatlanná vált tárgyat. Japánban azonban kifejlesztettek egy művészetet, a kintsugit, amely a törésből értéket teremt. Először is összeragasztják a széttört csészét, és megvárják, hogy a ragasztó megszáradjon. Most már újra használható lenne a tárgy, csak úgy, mint a többi ép edény, de ekkor kezdődik a kintsugi. A lakkhoz aranyport kevernek, és ezt kenik az egykori törések vonalára. Az így keletkezett tárgy nem csak eredeti funkcióját nyeri vissza, hanem egyben – mind anyagiakban, mind művészetileg – értékesebb lett. Az arany beépítése nemesebbé tette a többi ép és tökéletes edényhez képest. Mindenkit érnek élete során veszteségek. Ezek sokszor olyan súlyosak – munkahely elvesztése, súlyos betegs...

„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” (János evangéliuma 5. fejezet 24. vers) Lelkészgyakornoki éveim egyik legszebb emléke Kastélyosdombóhoz köthető, ahol a Dráva kastélyban lakó szellemi fogyatékos fiataloknak tartottunk bibliaköri foglalkozást. Sohasem fogom elfelejteni, ahogy minden alkalommal milyen őszinte és szerető öleléssel fogadtak minket. Ma, egy szociális otthonban dolgozó lelkipásztor történetét szeretném megosztani, aki enyhén és középsúlyosan sérült fiataloknak tartott hittant, igyekezve mindig olyan egyszerűen fogalmazva és megkapóan elmesélni a Biblia történeteit, hogy minél több megragadjon ezekben a gyerekekben. Ahogy végigvette velük az evangélium eseményeit; Jézus születését, tanításait, gyógyításait, keresztútját, halálát, feltámadását, beszélt nekik a mennyországról és az örök életről i...

„És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívvel, önként adakoztak az ÚRnak. Dávid király is nagy örömmel örvendezett. Akkor áldotta Dávid az URat az egész gyülekezet előtt, és ezt mondta: Áldott vagy te, URam, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké!” Krónikák első könyve 29. fejezet 9-10.verse Az önkéntesség, illetve az adakozás jó érzésekkel önti el a szívet, mert tudjuk, hogy tettünk valami jót. Éppen ma olvastam, hogy egy jótékonysági koncerten milyen nagy összeg gyűlt össze. Mert ha az adakozásról van szó, akkor azt jókedvből teszi az ember és nem kényszerből itt is olvashatjuk, hogy „ örült a nép az önkéntes adakozásnak”. Az önző szív adhat bármennyit, összegyűlhet bármennyi pénz, de az önző marad. Az adakozás tehát nem oldja fel az önzőség kérdését. Azt hiszem jó lesz, ha feltesszük magunknak a kérdést, és először én magamnak célzom: „Jókedvűen adsz-e ha adsz? Ha adakozásról van szó, akkor Dávidnak semmi sem drága, ha az az Isten...

"Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is."  Máté evangéliuma 5.38-39 Te hogyan reagálsz, amikor valaki megbánt? Lehet, hogy nem szó szerint kaptál pofont, csupán szavakkal gázoltak a lelkedbe, vagy valami más úton aláztak meg annyira, hogy azt gondolod: egy pofon kisebb fájdalmat okozott volna, és könnyebb lenne kiheverni... Mit érzel, mit szeretnél ilyenkor?  Az ösztönös reakciónk az önvédelem és a bosszúállás. Az már csupán a habitusunk (és helyzet) kérdése, hogy ez miben nyilvánul meg... Lehet, hogy hasonló (esetleg még nagyobb) durvasággal vágunk vissza, de lehet, hogy csupán az önsajnálatba menekülünk, és azon gondolkodunk: hogyan kerülhetnénk el a jövőben az ilyen helyzeteket... Jézus azonban valami természetfelettit kér tőlünk: ne védjük meg magunkat, és ne álljunk bosszút önmagunkért. Hagyjuk meg a védel...

„Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott.” Mózes ötödik könyve 8:10  Sokat kérünk. Sokszor sokat. És már rohanunk is tovább legtöbbször. Kérünk gyermekünktől figyelmet, szófogadást, szedd össze a játékaidat, mosd meg a kezedet, ne nyúlj hozzá, várj egy kicsit... Kérünk a társunktól egy csókot, még öt percet, beszélgetést, szeretetet, vigyázz a kicsire, amíg főzök, elfogyott a kosztpénz... Kérünk a barátainktól segítséget, megértést, türelmet, hogy majd holnap felhívlak, vagy írok, esetleg majd meglátogatlak... Kérünk a munkatársainktól tanácsot, te ezt hogy tapasztaltad, segíst megjavítani a gépemet, nem megy rajta a passziánsz... Kérünk Istentől kegyelmet, megbocsátást, gyógyítást, tapasztalatot, erőt, hitet, anyagi javakat, csodát, csak most az egyszer utoljára...  És ennél sokkal kevesebbszer hagyja el a szánkat a köszönöm. Köszönöm, hogy mellettem vagy, köszönöm, hogy elmosogattál, köszönöm, hogy megnevettet...