reggeli dicséret

„És mondjátok meg Arkhippusnak: Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsed!” (Kolossébeliekhez írt levél, 4. fejezet 17. vers) Az apostoli levelek végén lévő üdvözléseket sokszor átlapozzuk, hiszen az ott felsorolt személyekről alig tudunk valamit. Így van ez a fent említett Arkhippussal is, akivel ezen kívül csak a Filemoni levél 2. versében találkozhatunk. Ugyanakkor, épp eme érdektelennek tűnő sorok tanúskodnak arról, hogy az apostolok nem magányos farkasként evangélizáltak, hanem egy szervezett csapat részeként végezték szolgálatukat, ahol mindenki saját képességéhez és lelki ajándékához mérten hirdette az Igét. Így, voltak, akik végig ott voltak Pál mellett, mint például Lukács, a szeretett orvos. Aztán voltak, akik miután egy bizonyos ideig tartó közös munkálkodás során elsajátították az evangélium tanításának módszereit, új területeket hódítottak meg, vagy a már meglevőket erősítették, mint Timótheus, Titusz, Epafrász. És sajno...

„Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál." Lukács 22,27 Ismerős kérdés, sokszor felmerül minden emberi csoportban. A testvérek a családban eldöntik, kinek a szava döntsön közülük? Az iskolai osztályban a fiúk fogócskát játszanak, ki számolja ki, hogy ki legyen a fogó? A focipályán két csapatot választanak, akik majd egymás ellen játszanak, de ki választ kit? Rátermettség, határozottság, tudatosság, megfelelő erő, jó képességek birtoklása, ezek egy jó vezető ismérvei. Azt mondják, meg lehet érezni, ha egy király belép valahová, mert egyszerűen jelen van. A tartása, a viselkedése elárulja ki ő valójában. Amikor a tanítványok kérdezték Jézust, hogy szerinte ki közülük az, aki vezetésre termett, ezzel a példával válaszolt. A trónterembe lépve minden ember el tudja dönteni ki az úr és kik a szolgák, mert minden úr ül, míg a szolgák sürögnek-forognak körülöttük, lesik minde...

Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szólt az ÚR. Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet! ” Jeremiás 1,7-9 Tartja a mondás. Mások szerint csak azért állítják ezt az öregek, mert ők már nem lehetnek újra bolondok . De miben is áll a fiatalság vonzereje, ami miatt mindenki szeretne egy kicsit visszamenni az időben? Ha az egészségügyi és az esztétikai előnyöktől el is tekintünk, még mindig marad jócskán. A világ felfedezésének örömétől, a kezdődő barátságokon keresztül, az igaz szerelem megismeréséig. Valamint az a belső nyitottság, ami az elfogadással és a megérteni akarással fordul minden ember felé. Azonban sokan mégis inkább a szabadságot említenék . „Mert amikor fiatalok voltunk, oda mentünk ahova akartunk, azt csináltuk, amit akartunk, nem parancso...