reggeli dicséret

Erre megkérdezte tőlük Jézus: „Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. Máté 21:42 A régi időkben, amikor nem volt még vasbeton, olyan köveket kellett a nagy épületek alapjának sarkainál elhelyezni, amelyek bírták a terhelést, és mozdíthatatlanul álltak. Az első sarokkő elhelyezése után ehhez illesztették az összes többi alapkövet. Minden ehhez a kőhöz igazodott ezután, ettől függött az egész épület stabilitása. Ha ez a kő jól volt elhelyezve, akkor az épület biztonságosan állt - persze csak akkor, ha a többi alapkövet, sarokkövet és a további építőanyagokat is jól rakták a helyükre. Gondoljunk csak bele: mennyi sok száz éves épület áll, amelyek túléltek erős földrengéseket is; miközben egész városok rommá váltak egy-egy erősebb földindulás miatt, épületek, amiknek nem volt sarokköve, vagy nem megfelelően lett az elhelyezve! Ma mindenki abban hisz, amiben akar, úgy, ahogy akar. Fiatalon...

"Kora reggel fölkeltek és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kivonultak, előállt Jósáfát, és ezt mondta: Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!" Krónikák második könyve 20. fejezet 20. verse   Három nép fogott össze és támadta meg Jósáfát országát. A túlerő miatt reménytelen volt a helyzetük, mégsem az történt, amire emberileg számítani lehetett. Miért? Mert Jósáfát annak ellenére, hogy tudatában volt annak, hogy mennyire gyengék, bízott az Úrban, hittel könyörgött, majd bizalommal követte Isten vezetését. Ez a történet az egyik kedvenc ószövetségi történetem, amelyet tudatosan idézek fel magamban minden esetben, amikor úgy érzem, hogy reménytelen helyzetbe kerültem. Jósáfát példáján keresztül tanulom a bizalommal teli könyörgés és engedelmesség titkát. Nem véletlenszerű az, hogy egy kilátástalan élethelyzetben tudjuk-e gyakorolni a bizalmunkat!   Milyen tanulságokat láttam meg ebb...

"Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé." Zsidókhoz írt levél 6.18-19 Ezekben a versekben több kép is megjelenik: 1. A templomba menekülő ember képe, aki az életéért futva megragadja az oltárt. 2. A horgony képe, amely erősen tartja a hajót, nehogy a sodrás magával ragadja, és az összetörjön. 3. A szentélynek képe, ahol a kárpit mögé bemegy a főpap, hogy a kegyelem trónjánál közben járjon a bűnösért. Mindegyik kép azt célozza, hogy Isten ígéreteiben szilárd, tartós, erős reménységet találjunk. Mint az az ember, aki életveszélyben érzi magát, ezért a szentélyhez menekülve megragadja az oltár szarvát. Így fejezve ki azt, hogy Isten kegyelmére bízza magát, benne reménykedik. Az oltár a szentélyben azt üzeni, hogy Isten gondoskod...

„Bár Káléb csitította a népet, amely Mózes ellen fordult, mert ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert le tudjuk győzni őket.” ( 4Mózes 13:30 ) Találkoztál már olyan jelenséggel, hogy egy adott dolgot többféleképpen lehet látni, megítélni? Ha egy ugyanazon dolgot, vagy eseményt egyszerre többen szemlélik, valószínűleg más-más következtetésre fognak jutni. Ez történt Kánaán földjének kikémlelésekor is. Tizenkét kém ment el, hogy megtekintse az Úr által Izrael népének ígért, tejjel-mézzel folyó földet. Amikor visszatértek két kém kivételével (Káleb és Józsué) a többiek egybehangzóan azt állították, hogy mivel óriások lakják azt a földet, a városaikat hatalmas falak veszik körül, lakosaik pedig nagyon erős emberek, ezért elképzelhetetlen, hogy bevegyék azt a földet. Csupán Káleb és Józsué vélték úgy, hogy bátran elindulhatnak, mert le fogják tudni győzni az ott lakó népeket és be tudják venni városaikat. Hogyan lehetséges, hogy ők ketten a többi nyol...