reggeli dicséret

Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr valamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az ő tulajdon népe légy. Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi népnél nagyobbak volnátok – hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép között –, hanem azért, mert szeret benneteket az Úr, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az Úr erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait. Mózes ötödik könyve 7:6-9 Hogy szoktál választani? Milyen dolgokat veszel figyelembe, pl amikor egy egyszerű döntés előtt állsz, és két alma között kell választanod? És mit veszel figyelembe, amikor azt kell eldöntened, hogy kivel állsz le beszélgetni, barátkozni egy ú

"Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!" Apostolok Cselekedetei 26. fejezet 28. vers Volt egyszer egy király, aki majdnem keresztény lett. Agrippa lelkesen hallgatta a történelem legnagyobb evangelizátorának—Pál apostolnak—izgalmas történeteit életveszélyről, csodákról, a Szentírás próféciáiról és rejtett összefüggéseiről. Tetszett is neki, amit hallott. Meggyőző volt számára. Egy dologra azonban nem volt kíváncsi: magára Jézus Krisztusra. Enélkül azonban a 'majdnem' nagyon messze áll a valóságtól, hiszen a keresztény szó egyszerűen csak annyit jelent, hogy "krisztusi," vagyis valaki, aki Krisztus útját követi, szereti Krisztust, és azt akarja tenni, amit Krisztus is tett. Így van ez az életben sok minden mással is. Ha számtalan embertől is hallottad már, hogy milyen ízű a pizza, mik az alapanyagai, milyen az állaga, és mennyire lehet vele jóllakni; még ha láttál is pizzát a saját szemeddel, de soha nem kóstoltad, nem

És hang hallatszott a felhőből: Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok! Lukács evangéliuma 9:35 Nemrég parázs vitát váltott ki egy videó, amit a TikTok felületre (főleg fiatalok által használt videómegosztó alkalmazás) töltöttem fel. Ebben a videóban – ugyan a videó valójában nem erről a témáról szólt, csak megemlítettem benne egy mondatban – azt mondtam, hogy "Jézus nem fia Istennek." Ha valaki az enyémhez hasonló keresztény felekezethez tartozik, az érti: a Biblia szerint Jézus nem teremtmény, nem született Istentől és valami ismeretlen anyától, – mindaddig, amíg a Földre nem jött, ahol valóban fiúvá vált. Jézus öröktől fogva való, az Istennel egyenértékű személy, aki jelképesen (jogi, és nem biológiai tekintetben) fia Istennek. Ez legalábbis az én hitem, és ez az, amit az egyház, ahol szolgálok, tanít. A videó kommentszekciójában viszont megtaláltak azok a barátaim, akik nem így gondolják: szerintük Jézus szó szerint Isten fia, teremtmény, nem Istennel egyen

„ Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé. Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől. ” Korinthusbeliekhez írt második levél 11. fejezet 2-3. vers Sapka, sál, kesztyű! Öltözz fel rendesen! Amíg nincs kész a leckéd, addig nincs játék! A zöldséget is tessék megenni! Holnap korán kelünk, irány aludni! Nem, most nem mehetsz el a többiekkel moziba. Nem hiszem, hogy akadna olyan, aki gyermekkorában szerette az ilyen és ezekhez hasonló szülői intelmeket. Én momentán sokszor úgy éreztem, hogy ezekkel direkt bosszantani és korlátozni akarnak. Főleg kamaszként éreztem ezt, mikor azt hittem, hogy én már mindent tudok, sőt sokkal jobban, mint az apám meg az anyám. Aztán, persze ahogy telnek az évek, az ember rájön, hogy a szülők nem rosszakaratból, hanem féltésből mondtak

„Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.” 119.Zsoltár 9.vers Mit gondolsz, hogyan lehet a leghatékonyabban tanítani és tanulni? Amikor középiskolás voltam, az egyik tanárom végtelenül egyszerű módszert alkalmazott a szükséges tananyag átadására. Az óra végéhez közeledve néhány kérdést írt fel a táblára, amelyek láthatóan körbejárták az anyag témáját és a fontosabb részeket. A mi feladatunk az volt, hogy megkeressük a kérdésekre a választ, majd átbeszéltük ezeket és szükség esetén magyarázatot is kaptunk. Következő órára elég volt átnézni a leírtakat és már meg is volt az órai felelet elfogadható jegye. 😊 Az Úr szereti a kérdéseket. A Bibliában több helyen is találunk kérdéseket, az Újszövetségben az Úr Jézus kifejezetten szeretett kérdezni és szerette azt is, hogy az emberek adjanak választ a saját kérdéseikre. A fenti zsoltár részlet egy nagyon fontos kérdést tesz fel: hogyan lehet tiszta élete egy ifjúnak? (és mindenki másnak) Az írás megadja a válas

" Ezért nem csüggedünk. A mi külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra megújul ." 2Korinthus 4:16 Szeretnék vitázni Pállal. Lehet néhányan úgyanígy vannak bizonyos írásaival. Mégis, hogy lehet kijelenteni ilyet, hogy az öregedés miatt egyáltalán ne aggódjunk?! Vagy Pál, aki korának doktori fokozatú tanítója volt nem tudja, azt a tényt, hogy amilyen érzelmeket táplállunk magunkban, az kiül az arcunkra? Az aggódás ráncai látszani fognak a homlokunkon és a nevetés ráncai úgyszintén. Nem beszélve a stressz miatt őszülő hajszállainkról , amelyek akár pár nap leforgása alatt is elvesztik a hajszínűnket erős stresszhatás esetén, mint pl. a délszláv háború egyik érintettje esetén hallottam. Akkor most romlik a külső és a belső megújul, vagy más értelme is van ennek az igének? A választ a teljes fejezet összefüggésében találjuk meg, ahol 18 versen keresztül Pál arról ír, hogy nem feltétlenül kell csüggednünk, mert egy hívő embernek lehetnek mélységes pillanatai, üldőzés, sz

„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” Zsoltárok könyve 23:4 A kocsibeállónk egyik sarkába néhány hete fészket rakott egy rozsdafarkú pár. Nagy volt itthon az öröm, hát még mikor meghallottuk a fiókák csipogását! Lestük a szülőket, hogyan hordják az ennivalót a kicsinyeknek, esténként pedig imádkoztunk, hogy Isten óvja meg őket a környék ragadozóitól. Néhány nappal ezelőtt temetésre igyekeztünk, a férjem nagymamájától, gyermekeim dédnagymamájától búcsúztunk. A lurkók kivették a kocsikulcsot, hogy beüljenek, amíg mi is összeszedünk minden szükséges dolgot. Nem telt el fél perc, a nagyobbik zokogva rontott be a lakásba, és könnyek között igyekezett elmondani, hogy az egyik fióka lent van a földön, biztosan valamikor kiesett a fészekből. Kirohantam vele, de a madárkán már nem tudtunk segíteni, halott volt. Letakartuk, és megbeszéltük, hogy amikor hazaérünk, eltemetjük szegényt. Szörnyű volt. Már a k