reggeli dicséret

„Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza,  hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.” (Apcsel 2:36) Különösen sokatmondó ez az ige, és sokféle érzéssel tölt el. Először is büszkeséggel és dicsekvéssel telik meg a szívem, mert keresztényként olyan Istennek szolgálhatok, aki mindenekfelett való Úr. Nincs félni valóm, mert az én Uram mindent hatalmában tart, mindenekfelett uralkodik. Ő a legerősebb, a legnagyobb, a leg-leg-leg. Ki mondhatja még ezt el, hogy a legmagasabb rangú Úrnak szolgál? Te is neki szolgálsz? Ha igen, akkor te is büszke lehetsz rá, dicsekedhetsz Vele! (lásd: Jeremiás 9:23-24). Másodszor csodálattal olvasom, hogy Jézus egyszerre Úr és Krisztus. Az „Úr” kifejezés hatalmat sejtet, akinek engedelmeskedik minden; míg a „Krisztus”, vagy felkent kifejezés a Messiásra utal, aki a szeretetéről, szelídségéről ismert. Ezt olvashatjuk Ézsaiás könyvében a Messiásról: „Nem kiált, és nem lármáz, és nem hallatja szavát a

„Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.  A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét.  Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele,  karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: "Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben,  mert látták szemeim üdvösségedet,  melyet minden nép színe előtt készítettél,  világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek". Lukács evangéliuma 2:25-32 (Káldi) Gondolkodtam, mit mond ez az Ige NEKEM ma? 1.)     Vajon milyen értékelés áll rólam a mennyei személyi lapomon? Simeonról ez van feljegyezve: igaz, istenfélő, várta a Messiást és lelki beállítottságú volt. 2.)     Meghallotta a Lélek ösztönzését, hogy induljon el – most éppen a templomba.

"Jézus így válaszolt nekik:  - Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre." Lukács evangéliuma 5:31-32 Nincs olyan ember, akinek ne lenne betegsége. Ha más nincs is, a bűnnek akkor is betege. Jézus meggyógyította a betegeket, amikor itt járt a Földön. Volt olyan, hogy nem maradt beteg ember egy-egy faluban, mert mindenki igényelte a gyógyulást. De közülük nem mindenki igényelte egyben az örök életet is. Vajon melyik fontosabb? Mindenáron meggyógyulni, vagy elnyerni a - kizárólag Jézus kereszthalála miatt elérhető - örök életet?  Jézus mindenkinek felajánlja a kegyelmét. Viszont nem tudja és nem is akarja azokra pazarolni az idejét, akik csak azért igénylik Isten jelenlétét, hogy legyen valaki, aki hasraesik a vallásos páratlanságuk hallatán. Jézus idejében a farizeusok képviselték azt a csoportot, akik csak színből változtak meg, szívükben romlottak maradta

„A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.” Jelenések könyve 11. fejezet 15. vers János jelenések könyve a Szentírás legimpozánsabb könyve, melyet olvasva úgy tűnik, mintha Isten ebbe az egyetlen könyvbe szerette volna összesűríteni a Biblia összes lényeges szimbólumát. Lenyűgözőek és ugyanakkor félelmetesek azok a képek, melyeket elvonultatott az apostol előtt. A mennyei Szentély, angyalok, Sátán levettetése, az ítélet képei, csapások, fények, hangok… Igen, hangok. Nem suttogás, nem valami halk, sejtelmes sugdolózás, hanem kiáltás kiáltás után. Mai Igénk pedig nemcsak kiáltásról, ’nagy szózat’-ról ír, hanem, hogy egy angyal, egy küldött trombitál. S ha próbáltál már megszólaltatni trombitát, kürtöt, tapasztalhattad mekkora erő kell hozzá. Nyámnyila módon nem lehet trombitálni. Hiszen a trombitát, a sófárt, a kürtöt nem sze

„A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.”                                                             Lukács evangéliuma   1,26-31 Milyen megkapó, ahogyan az isteni bölcsesség nem dicső mennyei lényként jelenik meg az embernek, hanem egy emberi család védtelen gyermekeként. A Fiú, aki eredeti lakhelyén egy tökéletes család tagjaként élt, most eljön közénk, hogy a mennyei mintára átformálja a nagy emberi családot. Már a beharangozó is kül

„Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden általa és őrá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak, ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy mindenekben övé legyen az elsőség. Mert tetszett az Atyának, hogy benne lakozzék az egész teljesség, és hogy általa békéltessen meg mindent magával úgy a földön, mint a mennyben, békességet szerezve keresztjének vére által.” Kolossébelikhez írt levél 1:16-20 Egyedül Jézus! Hangzik a sokszor a kereszténység üzenete. A maga egyszerűségében mindent elmond. Ő a teremtőnk, ő tart fenn bennünket, ő vezet és irányít… Egyedül övé a dicsőség. A sok-sok nagyszerű dologból egyet emelnék ki: ő az, aki keresztje által békességet szerzett nekünk Istennel. Nincs más út, csak Jézus! A rómaiak nagy út építők voltak. Még ma is vannak olyan közismert utak, melyeket a r

„ Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben. ” Sámuel második könyve 22:29 Nem látsz az orrodnál tovább, vagy talán még addig sem. Köd és sötétség burkol magába, és nem tudod, merre, hova vezet a következő lépés. Kapaszkodót keresel, de kezed hasztalan tapogat a semmiben, és rád szakad a szörnyű csend, a magány, és az üveggolyónyi távolság nem enged szabadulni. Egyik irányból a másikba kapkodod a fejed, hátha látsz valamit, vagy valakit magad körül, hátha nem egyedül kell megküzdened a kérdőjelnyi élettel, hátha találsz valahol reményt, mely irányt mutat a végtelennek tűnő értelmetlen térben. Elvesztetted az eddig biztosnak hitt célt. Kihúzták lábad alól a talajt, és lázasan próbálsz nyújtózni jobbra-balra, hátha elérsz valamit, de mind hiába. Úgy gondolod, talán itt az ideje feladni. Itt az ideje beletörődni a sötétbe, és megtanulni fény nélkül élni, de ez lehetetlen. És ekkor, mielőtt végleg feladnád, meghallod az ismerős hangot. Látod, a