reggeli dicséret

“…újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” Pál levele az efézusiakhoz 4:23-24 Szokták mondani: “mintha kicseréltek volna”. Ez néha jót, néha rosszat jelent. Például amikor a feleségem mondta pár hónapja, nem jelentett annyira jót. Az esküvői képeket nézegette. Mellette ültem, egyszer csak végigmért, és kijelentette, hogy olyan mintha kicseréltek volna. Felszedtem jó pár kilót, és kevésbé borotválkozom, ez igaz. Öregedtem is (másfél év is lehet sok idő). Nem igazán örültem neki. El is határoztam, hogy holnaptól sportolni fogok, úgyhogy holnaptól sportolni fogok. Csak holnap újból holnapra tervezem be. Nem minden változás negatív. Az emberek sem mindig rossz irányba változnak. Tudom, hogy rengeteg példa mondja az ellenkezőjét, hogy sokat látunk olyant, hogy rossz irányba változik valaki, de nem egyértelmű, nem alapértelmezett, és nem is ez a célunk ideális e

"Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!" Zsoltárok könyve 143:10 A hit bizalom. A bizalom pedig személyes, intim viszonyulás egy másik személy felé, ami hatással van a gondolkodásomra, az énképemre, a döntéseimre. A bizalom sok apró gesztusból, apró pozitív tapasztalatból tevődik össze. Gondoljanak csak egy-egy személyre, akiben megbíznak. Ugye van történelme a bizalmuknak? A bizalom kölcsönös: mi bízunk benne, és ő bízik bennünk. Sőt, több ennél. Charles Feltman definíciója szerint „a bizalom az a döntés, hogy valamit, ami fontos számunkra, mások cselekedetei által sebezhetővé teszünk.” Hívőnek lenni nem annyi, mint elhinni, hogy van Isten, ahogyan a Biblia szempontjából ateistának is lehet lenni úgy, hogy valaki nem tagadja Isten létezését. "Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek." ( Jakab 2:19 )  Vagyis "(…)nem minden istentagadás jelenti Isten léte

“Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.” Máté evangéliuma 25:29 Jézus híres mondata, és egy  nagy példázat zárszava ez. Ott áll a tömeg előtt, és prédikál. Sorra jönnek a példázatok, a bölcseletek, és ezek közül szinte a legvégén elmondja a tálentumos szolgák példázatát. Három szolgának ad a gazdája vagyont, mert elutazik. Az a feladatuk, hogy gyarapítsák. Kettő meg is teszi, de a harmadik csak elássa. Amikor visszatér a gazda, a kettőt megjutalmazza, és a harmadikat megbünteti. Nem éppen hétköznapi kép, és talán első ránézésre az egész érthetetlen. Nézzük meg közelebbről! Furcsa belegondolni ebbe a logikába. Akinek van, annak lesz még több, de akinek nincs, attól még azt is elveszik amije van? Ez valahogy nem tűnik Jézusinak. Akkor mégis mi a lényege ennek a gondolatnak? Volt egy osztálytársam, aki hozzánk bukott a gimnáziumban. Gondolhatnánk, hogy csak egy nagyon ostoba gyerek bukhat, de ez

„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is.” Filippibeliekhez írt levél 2.5 Mai Igénk a Szentírás egyik legszebb szakaszának, a Krisztus-himnusznak a kezdő sora, melyben sok teológus Jézus Fiúságáról szóló őskeresztény hitvallást véli felfedezni. „Aki Istennek formájában volt”, „emberi formát vett fel”, „engedelmes volt a kereszthalálig” majd „az Atya feltámasztotta Őt”. S hogy miért kellett már akkor megfogalmazni és leírni a Megváltásról és a Megváltóról szóló hitvallást? Hát igen, egyrészt azért, mert voltak, akik már akkor kétségbe vonták Jézus isteni mivoltát. Csupán kiváló tanítónak tartották, csak, mint jó embert említették, pedig Ő az Istennel egyenlő. Másrészt, hogy miért kell a megváltás tényét bizonygatni? Azért, - amire ez a rövid mondat is utal - mert az az ember, aki csupán passzív elszenvedője megváltásnak, éppolyan eretnek, mint aki tagadja, hogy Jézus a testben megjelent Isten. Mi a bizonyítéka annak, hogy v

„Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűt.” Zsoltárok könyve 119:130 A Biblia megannyi része foglalkozik kijelentésekkel, ám ezeket nem olyan egyszerű megérteni. A laikus bibliaolvasó embertől   a teológusig mindannyian kíváncsiak arra, hogy egyes szavak, mondatok milyen jelentőséggel vagy jelentéssel bírnak. Isten soha semmit nem mondott „csak úgy” és ezzel a legtöbb ember, aki elegendő időt tölt a Biblia tanulmányázásával tisztában is van.   Két formájában ismerhetjük   a kijelentéseket. Az első, amikor isteni megvilágításban találkozunk új vagy eljövendő dolgokkal, amelyek a jövőt érintik. Ezeket próféciáknak hívjuk. Gyakran lobbantják lángra   az embereket, hiszen ezek nagy többsége a világ végéről vagyis Krisztus második eljöveteléről szólnak. Ilyen próféciákat tartalmaz Dániel könyve vagy a Jelenések könyve, de tulajdonképpen a Biblia teljes terjedelmében fellelhetők bizonyos kijelentések, vagyis próféciák. Tehát ezek leginkább

"Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét." 2Timóteus 2,15. Élettapasztalat, megszerzett és alkalmazott tudás, bölcsesség, alkalmazkodó képesség - ezek mind olyan jó tulajdonságok, amit szívesen látunk olyan emberekben, akiket munkára fogunk, vagy akikkel együtt dolgozunk. Egyszerűen kipróbált emberekre van szükség, csak az a gond, hogy egyre kevesebb van belőlük. Ahogyan a hétköznapi életben egyre ritkább a megbízható mesterember, különböző okoknál fogva, úgy egyre kevésbé találkozunk olyan keresztényekkel, akik hitelesek és megbízhatók. Nem arról szeretnék itt értekezni, hogy mi ennek az oka. Sokkal inkább arról, hogy miként válhatunk mi azzá. Pál apostol fiatal munkatárást tanítja a szolgálatra. Tudatja vele, hogy Istennek is kellenek a jóravaló emberek, akikre fel lehet nézni. Szeretné, ha Timóteus is azzá válna. Ezért a következőkre hívja fel a figyelmét:

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” Pál második levele Timóteushoz 1:7 Ahogy elolvastam ezt az igét, egyből eszembe jutott az egyik kedvenc filmem meghatározó jelenete. A gyűrűk ura trilógia befejező epizódjában Aragorn a gonosz Szauron ellen vezeti az emberek egyesült csapatát, hogy ezzel segítsék hozzá Frodót a hatalom gyűrűjének elpusztításához. Az ellenséghez képest az emberek csapata lényegesen kisebb, de Aragorn nem engedi, hogy népe elcsüggedjen, és egy fantasztikus beszéddel bátorítja őket az utolsó küzdelemre.  „Álljátok  a  sarat!  Ne  engedjetek!  Gondor  fiai  s  Rohanéi,  testvéreim! Látom  a  szemetekben  ugyanazt  a  félelmet,  mely  engem  is  környékez. Eljöhet  a  nap,  mikor  a  bátorság  elhagy  minket,  mikor  cserbenhagyjuk barátainkat,  felbontjuk  szövetségünket,  de  ez  nem  az  a  nap!  A  farkasok órájának,  mikor  a  pajzsok  széttörnek,  s  az  emberek  kora  széthullik, még  nem  jött