reggeli dicséret

De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. Pál első levele a korintusiakhoz 15:10 "Mindent meg kell tennem, hogy jobb legyek!" Hányszor hangzott már el ez, vagy valami hasonló mondat egy keresztény barátod szájából, vagy talán sajátodból?! Hányszor ostorozzuk magunkat, mert nem vagyunk elég jók?! Kinek jó ez? Én nem szeretem magamat vádolni. Persze megteszem. Nem is olyan rég, testközelből találkoztam egy szarvassal egy este, ahogy hazafele vezettem. Hála Istennek semmi komoly nem történt, csak a fenekét löktem kicsit meg az autó jobb sárvédőjével. Ettől függetlenül már másnap a szervízbe vezetett az utam, hiszen azért meggyűrte az autót. Egész éjjel azon gondolkodtam, hogy hogy tudtam volna elkerülni a bajt. Hogy tudtam volna kikerülni? Miért nem reagáltam egy másodperccel korábban? Akkor nem lett volna gond. Ilyenek vagyunk mi emberek. Pál e

Hálát adok értetek az én Istenemnek mindenkor azért a kegyelem ért , amely nektek Krisztus Jézusban adatott. Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándék ban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlen ek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösség re . Korinthusiakhoz írt első levél 1. fejezet, 4-9. vers   Hálát adok, Uram. mindenért, amit ajándékba adsz nekem. Mindenért, amit én magam képtelen vagyok megszerezni vagy elérni. Ezért először is a kegyelem ért adok hálát, hogy függetlenül attól, ki vagyok, te törődsz velem, és szeretettel, jósággal fordulsz felém. Hálát adok a gazdagság ért, amivel megáldasz. És most nem az anyagi javakra gondolok, hanem minden más

De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való példás életeteket. Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata. Péter első levele 4:14-17 Ha lehet választani, inkább kihagynám a szenvedést. Persze csak ha lehet. Nem hiszem, hogy sok örömöt lelnék a dologban. Sokkal jobb békességben élni, nem félni, nem szenvedni. Valahogy ez az élet jobban illik hozzám. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Nem sok olyan kereszténnyel találkoztam életemben – és éppen ezért tisztelet a kivételnek – aki valóban szívesen szenvedett volna, akár még Istenért is. Persze

S ok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők. Márk evangéliuma 10:31 A népszerű közösségi oldal véletlenszerűen feldobott videói között láttam nemrég a következőt: Egy fekete, kopott farmert és bőrdzsekit viselő, nem túl bizalomkeltő külsejű férfi a reptéri kijáratnál lévő buszmegállóban az érkező utasoknak ajánlgatta, hogy ingyen, szívességből beviszi őket a városba. Persze mondanom sem kell, mindenki vagy nagy ívben kikerülte, vagy fejével jelezte, hogy nem kívánja igénybe venni a lehetőséget. Emberünk erre tovább ment, majd pár pillanat múlva egy tűzpiros Ferrariban ülve gurult el szép lassan az buszra várakozók előtt, akik csodálkozó szemekkel bámulták. Illetve, volt, aki így utólag próbálta leinteni és elfogadni az ingyen fuvart. Hát igen. Mondhatnánk, hogy nem minden az, aminek látszik. Sokszor a csak a külső jellemzők miatt - úgymint megjelenés, származás, foglalkozás, vallási hovatartozás, vagyoni helyzet, stb. alapján - tartunk valakit értékesnek, vagy ér

„Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!” Máté evangéliuma 10.fejezet 7.vers Számodra mit jelent a „mennyek országa”? Kicsit olyan megfoghatatlannak tűnhet. Ha arra gondolunk, hogy Németország, Svédország vagy Brazília, akkor betudjuk tájolni a térképen és tudunk róluk egyet s mást. De mi a helyzet a mennyek országával? Mit tudhatunk erről a titokzatos helyről? A Biblia lapjain a következőket olvashatjuk róla: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek” (1Kor.2,9) . Ez a mondat kellően sejtelmes, ugyanakkor eléggé sokat mondó ahhoz, hogy a lelki szemeink előtt kirajzolódjon egy kép. Jézus azt mondja: elközelített! Lehet ez feltételes mód, „fenyegetés” vagy épp bíztatás, a lényegen nem változtat, mégpedig azon az egyszerű tényen, hogy elközelített. Krisztus a tanítványok kiküldetésével kapcsolatban tette ezt a kijelentést. A küldetésük célja pedig Jézus bemutatása, az Ő személyének képviselet

" Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban! Üdítsd fel azért a szívemet Krisztusban!"   Filemonhoz írt levél 1:20 Ha a Filemonhoz írt rövidke levél tartalmára gondolunk , akkor emlékezhetünk arra, hogy Pál egy szökött rabszolga jobb sorsáért akart közbenjárni, amikor megírja Filemonhoz levelét. Pál több érvet is felsorol, hogy miért fogadja vissza jó szívvel Onézimoszt. Érthető Pál aggódása, mert a  szökés abban az időben, igen  súlyos bűntettnek számított, az ilyen rabszolgát az egész Birodalom területén körözték, ha megtalálták, bélyeget sütöttek testére, legtöbbször azonban keresztre feszítették. Pál tehát egy rendkívül nehéz helyzet rendezését vállalta magára, amikor Onézimoszt visszaküldi urához, közbenjár érte nála.  Hogyan lehetek én az Úr eszköze egy ehhez hasonló helyzetben? Vannak-e hasonló élethelyzetek napjainkban? Amikor közben kell járni valakiért? Amikor kegyelmet kell gyakorolni egy másik ember felé? Amikor választhatunk a kegyetlen bánásmód hely

„Földi apánk csak rövid ideig fegyelmezett bennünket, és a saját belátása szerint, Isten azonban a mi érdekünkben fegyelmez és nevel. Abból a célból teszi ezt, hogy szentek legyünk, olyanok, mint ő. A fegyelmezés, meg a fenyítés egyáltalán nem kellemes, amikor el kell szenvednünk, inkább fájdalmas és szomorúságot okoz! Később mégis igazságosságot és békességet eredményez annak az életében, aki a fegyelmezés által megedződött.” Zsidókhoz írt levél 12:10-11 (Egyszerű fordítás) A fegyelmezés szó bennem elég negatív érzéseket ébreszt, és úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Azok, akik érzelmileg vagy fizikailag bántalmazó közegben nőttek fel, nem egy történetet tudnának mesélni a káros fegyelmezésről, és nagy eséllyel Istent is hasonlóképpen látják, mint azokat a szülőket, felnőtteket, akiktől ezt a terrort, bántalmazást elszenvedték. Biztos vagyok abban, hogy nem egyszer hallották mindeközben, „ezt a te érdekedben tesszük”, „mi a javadat akarjuk”. Sem a megalázás, sem az érzelmi