reggeli dicséret

Szinte születésünk pillanatától öregszünk, már ekkor vannak veszteségeink, de csak jóval később vesszük észre őket és általában még több idő telik el, mire tudatosul bennünk. Először a fizikai jeleket látjuk meg. Az első ősz hajszál – Ez eddig nem volt . A fáradtság – Régen többet bírtam . Nehezebben hajlik a térd, recsegősebb az ízület. Meg is jegyezzük: „Nem vagyok már húsz éves.” Később más dolgok jönnek. Mivel mindig újabb és újabb célok adnak feladatokat, észre sem vesszük, hogy lassan egyre több az elmúl lehetőség, az elveszett álom. Nem leszek már gitárművész, sem énekes. Tanár bácsi sem, ki kedves nebulókat oktat az iskolapadban. Kegyelem, hogy nem erre figyelünk. De néha, magányos estéken, mint az elveszett emlékek, úgy törnek elő lelkünk mélyéről régi vágyaink. Mennyi mindent szerettem volna, ami nem sikerült. Aztán rájövünk, hogy fogyatkoznak szeretteink, ismerőseink. Emlékszem a szomszéd bácsi letakart testére, ahogy rázkódott a szekéren, mikor a halottasházba v

„Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra.   Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.”  Dániel 12:2-3. Ez az igeszakasz az un. részleges feltámadásra utal. Hisz Jézus első eljövetelekor csak az igazak támadnak fel, a Millennium végén pedig csak a gonoszok. Ez a feltámadás megelőzi az elsőt, amikor Jézus némelyeket feltámaszt, hogy részesei legyenek annak az eseménynek, ami a második adventkor látható lesz. A lényeg az, hogy lesz feltámadás! Meglátjuk Jézust! Találkozunk szeretteinkkel! Hiszem, hogy Jézus most már tényleg nagyon hamar eljön, hisz ezt mutatja minden jel. Hiszem, hogy lesznek egyesek, akik élve látják meg ezt az eseményt. Lesznek, akik köszönteni fogják feltámadt rokonaikat, barátaikat. Hiszem, hogy én is találkozhatom szeretteimmel. Hiszem azt is, hogy azokkal is találkozni fogok – akikről ma talán nem

"Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót." (Máté evangéliuma 25:10) Felejthetetlen pillanatai egy-egy esküvőnek, amikor késik a menyasszony. A sajátomat nem felejtem el sose! Már ott álltam az oltár előtt, és majd kiugrott a szívem. Idő volt. Az ajtó azonban csak nem akart kinyílni. Aztán jött a hír, hogy 'lazítsunk', szépítészeti komplikációk miatt a menyasszony késni fog. Ekkor döntöttem úgy, hogy inkább leülök, mert tényleg megszökik a szívem a torkomon keresztül. Aztán mégsem bírtam ülni. Felálltam, mert ott akartam lenni, amikor nyílik az az ajtó... El sem tudom képzelni annak az izgalmait, amikor a vőlegény késik! Mit is gondolnának a jelenlévők! Szegény menyasszony, milyen szornyű perceket élne át! Talán tépdesné a menyasszonyi csokor szirmait: "Jön. Nem jön..." Az ókorban az volt a megszokott, hogy a vőlegényt várták. Ő volt az, aki elment a lakodalmas m

„A mint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit.”   (Lukács evangéliuma 3. fejezet 4. vers) A hazai útviszonyokat megtapasztalva, őszintén szólva nem vagyok jó véleménnyel az útkészítő vállalkozásokról. Sok a kátyú, sok a hupni, keskenyek és ráznak az utak… Persze a mai Ige a közlekedési problémáknál sokkal fontosabb kérdésről szól. „Kicsoda vagy te?” - faggatták Keresztelő Jánost az írástudók követei- „A Krisztus vagy? Illés vagy? A próféta vagy? Mégis mit mondjunk azoknak, akik hozzád küldtek minket?” (Ján.1:20-23) János pedig Ézsaiást idézve beszélt magáról. De vajon ma, ha téged kérdeznének, mi lenne a válaszod? Ki vagy te? Miért élsz ezen a világon? Miért kaptál erőt felkelni ma reggel az ágyból? Miért táplálkozol? Miért dolgozol? Akár elismered, akár nem; útkészítő vagy te is. Hiszen, bármily jó szándék mellett is, ha csak hiábavalósággal töltöd

„A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.”     Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 12:12. Háborog a szívem! Megtudtam, hogy a mai nap valami olyan dolog fog történni velem, ami első hallásra rosszul esett. Mit kérdez ilyenkor magától az ember? Miért én? Miért velem? Aztán elolvastam a ma reggeli Igét és eszembe jutott az utolsó pár napom. „A reménységben örvendezzetek” – Szombaton hat személyt kereszteltem meg a Dunában. Csodálatosan szép nap volt. A keresztség után, amikor megkérdeztem, hogy kik szeretnének egy következő keresztségkor bemerítkezni, 17-en jöttek előre, hogy imádkozzam értük. „A nyomorúságban legyetek kitartók” .   A nehézségek között legyetek türelmesek.  Miért tanácsolja ezt az Ige? Mert Isten mindent céllal enged meg, szeretné, hogy saját magad előtt is kiderüljön, mi van a szívedben. Egy-egy költözés, minden család életében elég nagy nehézség. Volt benne részünk bőven, de azt tapasz

" Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. " János evangéliuma 15:5 A közösségi oldalak egyik jellegzetes kifejezése a "kapcsolatban". Ez már több, mint ismerős. Aki kapcsolatban van, az valakivel sokkal szorosabb közösségben van, mint másokkal. Jézus idejében még nem ismerték a Facebook-ot, de a hallgatói jól ismerték a természetet. Ezért használt Jézus egy olyan illusztrációt, amit értettek, ami eszükbe jutott, ha éppen dolgoztak, vagy szőlőt csemegéztek. Aki a szőlőtőn van gyümölcsöt terem, aki nincs azt levágják. Ha szó szerint vesszük Jézus példáját, akkor nyugodtan mondhatom, hogy itt élet-halál kérdésről van szó. Nem csupán az a tét, hogy mennyire gyümölcsöző az életem, hanem az, hogy lesz-e életem! Hogy mi a gyümölcs egy ember életében, ami Krisztus által terem? A Biblia ebben az összefüggésben két dolgot említ meg. Az egyik a BENNEM te

„Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” János evangéliuma 10:7-10 „Múlnak az évek, mi egyet újra lépünk már, lehull a hó, de tudjuk eljön majd a nyár. Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk, egy boldogabb világról álmodunk...” (Sillye Jenő: Múlnak az évek) Szívedben újra felcsendül a rég hallott ének, és egyszerre magával ragad a dallam világa. Hiszen ismét fordult a számláló, és előtted hidd el, vannak még lefutásra váró körök. Te tudod igazán, hány éve is van már annak a boldog napnak, amire most már csak egyedül, szívedben egy üres hellyel, de emlékezel. Emlékezel, és tudod, neked még menned kell tovább, de nem remény nélkül.