reggeli dicséret

“Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.” Máté evangéliuma 7. fejezet 12. vers Ha megdobnak kővel dobd vissza kettővel. Legalábbis gyerekkoromban ezt mondogattuk. Persze elég ritkán dobálóztunk kővel, de rímelt, és viccesnek tűnt. Ma már annyira nem tetszik. Amikor két gyerek veszekszik, általában egy felnőtt közbelépésére az első reakció az, hogy “Ő kezdte”. Belénk van kódolva, hogy hárítsuk a felelősséget. Valamiért már gyerekkorban jól tudjuk, hogy hogy kell megérvelni, hogy nem a mi hibánk ami történt. Persze felnőttként sokkal jobban meg tudjuk érvelni, hogy miért nekünk van igazunk. Általában megkeressük, ki tehet arról a rossz dologról, ami történt, és jól leszidjuk, vagy talán még jobban meg is büntetjük valamilyen módon. A Biblia azt mondja, hogy a gondolkodásmódunkat meg kell változtatnunk. Gondolj úgy a másik emberre, mintha te állnál magaddal szemben. Mit szeretnél? Hogy arco...

„Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.” Pál második levele Timóteushoz 2:5 A játékszabályok rég a dobozban maradtak, és már senki sem gondol rájuk. Dobnak és lépnek, ütnek és fizetnek, büntető kártyát húznak, és már megint eléd kerülnek. Hatosok sora egymás után a cinkelt kockával, és te persze megint kimaradsz a dobásból.  Talán belefáradva a szinte értelmetlennek tűnő játékba, belefáradva az igazságtalanságba, úgy gondolod, hogy Ő csak nézi ezt az egész szabálytalan küzdelmet, és mint a játék megalkotója, fejét csóválva konstatálja, hogy nem erre számított. Vagy esetleg kaján vigyorral arcán tenyerét dörzsöli, hogy te veszíteni fogsz.  De Ő nem ilyen. Tudod, barátom, Isten nem maradt ki a körből. Beállt közénk, és engedte, hogy helyetted és helyettem üssék ki. Engedte, hogy helyetted és helyettem érjék szabálytalanságok, hogy hátrányba szoruljon, és veszítse el látszólag a játékot. Mert talán egy ponton úgy tűnt, hog...