reggeli dicséret

De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid. Ézsaiás könyve 49:14-16 Olyan jó olvasni ezt a fenti igét, ami Istent egy nőhöz, egy anyához hasonlítja. Az Úr olyan, mint egy anya, aki saját testén-lelkén viseli gyermekei nyomát. A terhességi csíkok, a szétnyílt hasizom, a megsüllyedt méh, a császármetszés, gátmetszés nyoma. A lelkében hegként élő emlékek a szülészeten vele szemben elkövetett erőszakról, a szülés utáni depresszió magányáról, egy lombik program terheiről, örökbefogadóként a nyomasztó gondolattól, hogy mi történhetett a gyermekével, mielőtt az ő védő karjai közé került. Isten olyan, mint egy anya. Tenyerén ott viseli újjászülésünk hegeit, szívében az emberi élet minden fájdalmának, veszteségének, kihívásának emlékét, köztük a golgotai magárahagyot...

De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid. Ézsaiás könyve 49:14-16 Körül-belül két hónapos lehetett a nagyobbik gyerekem, amikor orvoshoz kellett mennem időpontra, és őt nem vittem magammal. Álltam a váróban, hogy sorra kerüljek, és egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy ütemesen dülöngélek jobbra-balra, mintha az ölemben lenne a csöppség, és őt ringatnám. Aztán egy másik alkalommal a bevásárlókocsit kezdtem el oda-vissza tologatni, miközben a pénztárnál álltam sorba, mintha babakocsi lett volna. Megtörtént az is, hogy egy felnőtt emberrel beszélgettem, nem baráttal vagy rokonnal, ennél sokkal távolibb és hivatalosabb volt az ismeretségünk (a gyerekek gasztroenterológusa volt), ő köhögött kettőt-hármat, az én számból pedig önkéntelenül kicsúszott, hogy ...

„Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.” Példabeszédek könyve 31:25-26 Hányszor vádoltad már magad, hogy megint nem játszottál vele annyit, amennyit ő szeretett volna? Vagy nem voltál elég türelmes, elég kreatív az éppen lezajlott hajnali hiszti kezelésében? Hányszor érezted úgy, hogy rossz anya vagy, hogy nem bírsz többet adni magadból, az idődből, a jókedvedből vagy az anyagiakkal finanszírozható dolgokból? És hányszor voltál elégedett magaddal az elmúlt héten, mindazzal, amit tettél, ahogy viselkedtél, amit mondtál, hányszor ismerted el magadnak, hogy ez így jó? A világ, a társadalom, sokszor a saját családunk, rokonaink és ismerőseink, az a megfoghatatlan, arctalan „ők” és mi magunk is iszonyatos elvárásokat támasztunk az anyák felé. Számtalanszor halljuk, hogy „bezzeg a Sárika már egyedül alszik el”, „bezzeg a Ferike milyen szépen eszik kétévesen késsel-villával”, „bezzeg a Kovácsék gyereke csendben végi...

„Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Csak nálad talál irgalmat az árva. Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom.” Hóseás könyve 14:4-5 Ezen a világon semmi sem fekete-fehér. Ugyanaz a személy, fogalom, hely vagy esemény az egyik ember szemében pozitív érzéseket, a másikéban pedig akár fájdalmat ébreszt. A gimnáziumi évekre az egyik kellemes nosztalgiával, míg a másik gyomorgörccsel gondol vissza. Az esküvőjének dátuma jelentheti egyik ember számára élete legboldogabb napját, míg egy másik ember esetében, aki tételezzük fel, bántalmazó kapcsolatban él, egy olyan fordulópontot, amikortól számolva pokolba fordult az élete. Ugyanígy van ez az édesanyával is. Az egyik ember számára a hős, a kapaszkodó, akire mindig számíthat, a feltétel nélküli szeretet megtestesítője, egy másik számára a nagybetűs hiány, mert már nincs az élők sorában, a harmadik számára pedig az elhanyagolást, a kiszámíthatatlanságot, a veszélyt jelent...

„Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” Zsoltárok könyve 34. fejezet 8. vers Van egy érdekes plüssfigurám. Úgy néz ki, mintha egy pici gyerek nyuszijelmezbe öltözött volna. Szivárványos fülecskéi vannak, apró kezei és lábai, meg egy bájos gyermek arca. Édesanyámtól kaptam még óvodás koromban, amikor egyszer beteg voltam, és nagyon a szívemhez nőtt. A nagymamám vigyázott rám akkor is, emlékszem, a nappaliban feküdtem nyakig betakarva, és folyamatosan ébresztgettem a mellettem épp elbóbiskolni készülő nagyit, hogy „Mama, ne aludjál!”. Komolyan mondom, nem tudom, kitől örökölték az én gyerekeim az alvással szembeni előítéleteiket… Anyukám aznap sokkal hamarabb jött haza a munkából, mint ahogy szokott, megajándékozott ezzel a kis plüss figurával, felváltotta a nagymamámat, és utána ő őrködött a fekhelyem mellett. Én pedig határtalanul boldog voltam, hogy ott van, hogy értem, miattam jött haza, és most már ő vigyáz rám. Nem emlékszem, mit csináltunk, mesélt-e,...

“Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.” Ézsaiás próféta könyve 43. fejezet 2. vers Holnap anyák napja. Készüljünk erre lelkileg, emlékezzünk meg róluk. Hidd el kedves olvasóm, nem csak egy napot érdemelnek! Az anyák munkája nem könnyű. Néha felér egy matador küzdelmével, néha olyan, mint egy tűzoltó élete, néha pedig mint egy katonáé aki háborúba vonul. Az esetek elenyésző részében kellemes, békés és csendes. Szoktam mondani feleségemnek, amikor nagyon küzdünk a kisfiunkkal: “Senki sem mondta, hogy könnyű lesz.” Nem vígasztal, de legalább igaz. Az elmúlt hetekben a fiam rájött, hogy melyik fiókban van a gyümölcslé. (Én meg még mindig nem szereltem fel rá a gyerekzárat. Tipikus.) Nap mint nap odarohan, kivesz egy zacskót, odahozza nekünk, hogy bontsuk ki. Általában nem akkor teszi ezt, amikor épp uzsonnaidő van, hanem teljesen véletlenszerűen. Ilyenkor visszatesszük a helyére, amit ő neh...

„Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Máté evangéliuma 5:48   Ha kimerült édesanyaként olvasod ezt az igét, lehet, hogy legszívesebben be is zárnád a böngészőt. Mert elég. Elég abból a rengeteg irreális elvárásból, amit a társadalom, a média, az utca embere, a vezető szerepben lévők és sokan mások támasztanak feléd. Hogy szülj és nevelj gyerekeket, de dolgozz is közben, és tudj megállni egyedül, stabil lábakon. Vezess tökéletes háztartást, főzz minden napra finom, egészséges ételt, foglalkozz sokat a csemetékkel, ugyanakkor legyen időd magadra, maradj csinos, vékony, a férjedet helyezd a gyermekeid elé. Legyél minden egyszemélyben: orvos, ápoló, pszichológus, szakács, takarító, logisztikai szakember. Neveld kötődően a gyermekedet, de fél éves korára tanuljon meg egyedül elaludni, és lehetőleg ne ébredjen fel az éjszaka közepén már egyszer sem. Legyél mindig türelmes, tele újabb és újabb játék-ötletekkel. És ami mindennél fontosabb, ho...