reggeli dicséret

Dicsőség Istennek „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lukács evangéliuma 2. fejezet 14. vers) Hangzott az angyalok szava a pásztorok felé, akik legalább annyira várták a Messiást, mint mai világ, legalább annyira áhítoztak a megváltás után, mint ma is sok testi és lelki szegény. Néhány egyszerű mondat várva várt vágyuk teljesedését hirdette. „Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.” (Luk. 2:11-12) Mert a dicsőség nem más, mint Isten jelleme. Nem más, mint az a szeretet, mellyel körülveszi hűtlenné vált teremtményeit. Mely a földre született kétezer éve. De mi a dicsőség? Mikor Mózes szerette volna látni Istent, az Örökkévaló úgy válaszolt: „könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.” (1móz.33:19) A dicsőség Isten jelleme, szeretete. Melyet Mózes fenn a hegyen szemlélt és sugárzott tőle

A menny reménysége(i) „Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: ’Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké a mennyek országa.’” Márk evangéliuma 10:14 Pszt, maradj csöndben; ülj rendesen; Isten házában vagy, viselkedj; és még sorolhatnám azt a sok-sok megnyilvánulást, amit mi felnőttek képesek vagyunk gyermekeinkre zúdítani Isten nevében. Pedig érdemes lenne elgondolkodni rajta, hogy Jézusnak a mai gyerekek is éppolyan fontosak, mint akkoriban, amikor Márk feljegyezte evangéliumában a szóban forgó történetet. Nem sokszor olvassuk Jézusról, hogy haragra gerjedt. Amikor mégis haragudott, az nagyon kiélezett pillanatban történt (pl.: a templom megtisztítása). Sokatmondó, hogy ebben az esetben is hasonló indulat ébredt benne. Nevetgélő, fel-alá szaladgáló gyerkőcök csoportját látom lelki szemeim előtt, ahogyan közelednek Jézus felé. Tele vannak élettel, mosolyognak, ártatlan szívecskéjükből árad a derű. Valahogy úgy tud

Vendégszeretet Jézus nevében „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” (Márk 9:37) Azt gondolom, van okunk a szégyenkezésre és megtérésre (értsd: gondolkodás és cselekedet megváltoztatására) amikor a gyermekekhez való viszonyunkra tekintünk. Egyszer szeretjük, kényeztetjük, tanítgatjuk őket, máskor viszont mellőzzük, elfeledkezünk róluk, terhesnek találjuk a jelenlétüket. Hányszor látunk „lepasszolt” gyerekeket a nagyszülőknél, hányszor nézetjük vele a mesét, miközben rendkívül fontos és sürgős dolgainkat végezzük. A gyülekezeteinkben is általában több a terv velük kapcsolatban, mint a megvalósult program. Mi felnőttek, legtöbbször úgy beszélünk felnőtteknek való kérdésekről, mint ha tudomást sem vennénk az esetlegesen jelenlévő gyermekekről, vagy ha mégis, talán azt gondoljuk, úgysem figyel, úgysem érti miről van szó. Nem nagy dolgok ezek. Mindennaposak. Nem is min

Krisztus jó illata „De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között” 2Korinthus 2:14-15 Áprilisban különleges illat lengi be a balatoni tájat alkonyatkor. Egyszerre édes és keserű ez az illat. Facsarja a szívet: emlékeket idéz, érzelmeket hoz felszínre. A mandulafák virágzanak. A bibliai időkben nevük „figyelő fa” volt, mivel először virágoztak a tavasz jövetelekor. A jó illat kikerülhetetlen: észre kell venni. Érzelmeket kelt. Bárcsak mi is ilyen illat lehetnénk Krisztus visszajövetelének hajnalán! Az apostol arról beszél a reggeli dicséret igéjében, hogy a hívő ember Isten ismeretének jó illata minden ember számára. Az illat üzenetet rejt. Egy üzenet, ami megmarad, miután az árasztója tovább ment. A jó illat ott marad a levegőben és éhessé teszi az embert. Többre vágyik. Isten ismerete elválaszthat

Hallanak, de nem értenek „Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!” (Ésaiás próféta könyve 6,9.) Talán az egyik legfélelmetesebb kijelentések közé tartozik a ma reggeli ige. Az Örökkévaló Isten szava érthetetlené válik az ember számára. Hogy juthatunk idáig? Ez semmiképpen nem az Isten átka. Legalábbis nem abban az értelemben, hogy az ember személyes döntéseit megkerülve nem engedné, hogy megértsük akaratát. Jézus maga magyarázza ezt a kijelentést Máté evangéliuma 13. fejezetében, ahol a magvető példázatát mondja el. Hallgatói nem értik és a tanítványok sem, ezért megkérdezik, hogy miért példázatokban beszél. Jézus válasza a következő: „Hogy beteljesedjék rajtuk Ésaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván haljatok, és ne értsetek és látván lássatok, és ne ismerjetek.” Majd a tanítványoknak megmagyarázza a példázatát. A hallgatok – és az emberek általánosan - két féle képen viszonyulnak a hallottakhoz, bár nem ért

Nem hallgathatunk „Mert ha az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot nem hirdetem.” 1Korinthus 9:16 Az evangéliumról általában az Újszövetség első négy könyve, vagyis a négy evangélium jut eszünkbe. De az evangélium nem könyv, vagy papiros, hanem a mindennapi életben megtapasztalható szeretet, valóságos segítség. A szó magyar jelentése: „jó hír”, Isten szeretetének, a bűntől való megszabadításának a jó híre. Olyan hír ez, amit minden embernek hallania kell, e nélkül jövő reménytelen. Az evangélium tehát nem más, mint Isten megoldása a tőle eltávolodott ember számára. Pál apostol arra kapott elhívást, hogy Isten szeretetének jó hírét ismertté tegye minden ember előtt: „prédikálásommal ingyenvalóvá tegyem a Krisztus evangéliumát” (18. vers). Mennyit fizetnénk, ha előre ismerhetnénk a jövő heti lottósorsolás nyerőszámait? Talán még a nyeremény felét is odaígérnénk. S mennyit ér számunkra Isten evangéliuma? A tömeg sz

Jézus példája "Mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél." Péter első levele 2:23 Az emberi logika így mér: adjuk mindig azt, amit kaptunk. Az emberi gonoszság úgy tartja, hogy adjunk többet, mint kaptunk. Csak az isteni szeretet tanítja, hogy a gonoszságot kizárólag a jóval lehet legyőzni. Még logikusabb is, mint amit mi logikusnak tartunk, legalábbis matematikailag. A mínusz ötöt elmozdítani a negatív számok erdejéből összeadással egy másik mínusz számmal nem lehet, minél nagyobb abszolútértékű számot választunk, annál kisebb eredményt kapunk. A legkisebb nemnegatív számhoz is plusz ötre van szükség. És akkor még mindig csak a nullánál vagyunk. Hogyan működne másképp a lélek világában? Jézus bemutatta itt a Földön, hogy milyen Isten. Amikor joga lett volna gyalázkodni, akkor imádkozott a gyalázóiért. Amikor nem volt mentség, akkor Jézus a tudatlanságot hozta fel enyhítő körülményként a kín

Feleletre készen „Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.” (Péter első levele 3. fejezet 15.verse) Mikor elolvastam a mai reggeli dicséretet, emlékeztem, hogy két hete is éppen erről a versről írtam, s mivel december 24.-e van, a nagy készülődés miatt szinte csak a rendszeres látogatók számára lenne észrevehető, ha idemásolnám a korábbi szöveget. De nézzük, mit üzen ma ugyanaz az Ige: Ma este a legtöbben együtt leszünk szeretteinkkel, finomságokat eszünk és kisebb-nagyobb ajándékokkal lepjük meg egymást. Tesszük mindezt azért, mert jó együtt lenni, mert jó finomakat enni, és mert jó adni. Ünnep van. Karácsony, Jézus ’születésnapja’, a szeretet ünnepe. Mégis még a kereszténynek mondott otthonokban is csak alig esik szó magáról az igazi ’ünnepeltről’, nem beszélve arról, hogy Jézus neve egyik fa alá tett csomagon sem szerepel. Még ha csak szeretet

Dicsőíttessék „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. „ János evangéliuma 15:8 Amikor a felkérést kaptam, hogy osszam meg a ma reggeli igéről a gondolataimat, éppen a következő, szombati prédikációmon gondolkodtam. Az járt a fejemben, hogy Máté evangéliuma elején milyen gyakran található az a szó, hogy IME. Megnéztem, pontosan hétszer. Ez a görög látni igének egy rendhagyó, felszólító alakja . Így lehetne lefordítani, a mögötte lévő indulattal, hangsúllyal, hogy „Odanézz” vagy „ Most figyelj”. Ezt szoktuk mondani, amikor valami figyelemfelkeltő dolog történik velünk, amikor oldalba lökjük a társunkat, hagyd félbe most a dolgodat, oda figyelj ez sokkal fontosabb. Az Újszövetség írói akkor használják ezt a szót, és hisszük, hogy a Szentlélek vezette őket, amikor valamit nyilvánvalóan Isten cselekedett. Amikor valami nagyon fontos esemény történik, és egyértelmű, hogy maga az élő Isten hajtotta azt végre. Ilyenkor szerepel a Bib

Az Úr időzítése „Az Úr nem késik el az ígérete teljesítésével, bár vannak, akik ezt gondolják róla. Nem késik, hanem türelmesen vár ránk. Azért vár, mert nem akarja, hogy akár csak egyetlen ember is elvesszen. Ellenkezőleg, azt akarja, hogy mindenki megváltoztassa gondolkodását és életét.” (Péter 2. levele 3:9, Egyszerű fordítás) „Miért késel jézus…?” – így kezdődik az egyik kórusmű. Emlékszem, hogy amikor vagy 15 évvel ezelőtt ezt hallottam, igen elgondoztatott ez az egyébként szép ének. Lehet-e késésről beszélni, ha nincs időpont meghatározva? Ha megbeszélünk valakivel egy találkozót, mondjuk este 6 órára, és nem vagyunk ott, csak vagy fél órával később, joggal méltatlankodhatnak, hogy mennyit késtünk. De ha azt mondom: „majd megyek”, akkor nincs mihez viszonyítani a kérdést. A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy milyen jogon kérjük mi számon Istent? Van egy elképzelésünk a dolgok alakulásáról, mi ismerjük a próféciákat, látjuk a jeleket, eseményeket, és azt mondjuk, hogy elvileg

Isten beszédének hallgatása „Jön majd olyan idő - így szól az én URam, az ÚR -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására.” Ámósz 8:11 Kitől várjuk el a tanácsot? Bocsánat… Várjuk egyáltalán a tanácsot? Amennyiben igen, milyen kritériumokat kell teljesítenie az illetőnek? Bizonyára legyen okos, tapintatos, és nem baj, ha más is felnéz rá. Hívő ember számára az is előny, ha a személy próféta. Isten akaratának tolmácsa. Nos, képzeljük el, ahogyan a Kr.e. VIII. században felfigyelünk egy kisebb tömegre Szamáriában, Izrael fővárosában. A kíváncsiság közelebb hajt. Halljuk, amint a tömeg egyetértően mormog. „Hát nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól fog beszélni.” „Igen” – vágja rá a másik – „Ki gondolná, hogy egy barompásztor ilyen jól beszélne.” „Néha fügét szed!” – vágja rá a harmadik. Az ember, aki beszél a próféta. Se iskolája, se szókincse: amolyan falusi ember fügelevél ruhában. Hát, nem éppen az az

Meghívott vendégek „Ekkor így szólt hozzám: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!” Majd ezt mondta nekem: „Ezek Isten igaz igéi.” Jelenések könyve 19,9 Mindig nagy öröm egy meghívó érkezése, ami egy kedves rokonunk vagy barátunk menyegzőjéről értesít. Ha a meghívóhoz még egy vacsorára invitáló kártyát is mellékelnek, akkor az örömünk még nagyobb. Ennek oka az, hogy egyrészt nemcsak a szertartást kísérhetjük figyelemmel, hanem az utána következő vacsorán is bekapcsolódhatunk az ifjú pár örömébe. Továbbá az a tudat, hogy különösen kedvesek és fontosak vagyunk számukra, mert nélkülünk az örömük még az ünnepi vacsora közben sem lenne teljes. Bár az esküvői vacsora meghívás örömteli, néha azonban teherré is válhat, mert azt kezdjük számolgatni, hogy mekkora értékű ajándékot vegyünk az ifjúpárnak, hogy az megfelelő ajándék legyen, ami nem is túl olcsó, de azért anyagilag sem terhel meg bennünket. Ez aztán az egész örömteli alkalmat tönkre teheti. Sajnos ez az utóbbi fajta

Kitartó szolgálat „És mondjátok meg Arkhippusnak: Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsed!” Kolossé 4:17 A kolossé levél végén Pál apostol arra kéri a gyülekezetet, hogy adják át üdvözletét Arkhippusnak, aki a gyülekezet egyik tisztségviselője lehetett. Nem sokat tudunk róla, hiszen összesen kétszer kerül említésre a neve az Újszövetségben (Kolossé 4:17; Filemon 1:2), mindkét alkalommal Pál leveleiben. Minden bizonnyal valamiféle fontos feladata lehetett a kolosséi közösségben, hiszen „vállalt szolgálatról” beszél az apostol, amiben hűséget kell tanúsítania. A filemoni levélben Pál apostol „bajtársnak” nevezi őt, ami arra enged következtetni, hogy az apostol küzdőtársa lehetett, sok veszélyt, bajt és szenvedést is elhordozva az evangélium hirdetésének ügyéért. Az Arkhippusnak szóló apostoli intelem mindannyiunknak szól. Vigyázzunk a szolgálatra, vagyis az Úrtól kapott megbízásra úgy tekintsünk, mint valami drága feladatra, amiben egyrészt jogunk, másrész

A tanítványok boldogsága Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg." Lukács evangéliuma 10:23-24 Misszióút erszény, tarisznya és plusz saru nélkül. Nem olyan kényelmes, mert bár cipekedni nem kell, de csak az van, amit eléd raknak. Nincs bevásárlókörút, kedvenc ételek csak így, vagy úgy elkészítve, hanem „azt egyétek, amit elétek tesznek” van. Nincs rövidtávú, középtávú és hosszútávú gondoskodás magunkról, hanem bizalom van Istenben, Aki a mindennapit ki fogja rendelni. Lehet, hogy nem többet a hollók csőrében éppen elférő adagoknál, vagy a szegények asztaláról jutó egyszerű ételnél, de annyiról mindig gondoskodik. Még az ördögök is engednek a tanítványoknak - ez már igen. Így már érdemes egy kicsit koplalni, meg nehézségeket felvállalni. Pedig Jézus azt mondta

Kezdődjön az aratás „És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhőn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.” (Jelenések könyve 14. fejezet 15. vers) Ma, amikor legtöbben előre elkészített, finomított élelmiszereken élünk, melyek alapanyagát hatalmas gépek takarítják be és dolgozzák fel, szinte elképzelni sem tudjuk, milyen volt szüleink, nagyszüleink korában egy aratás. Ekkor vált igazán nyilvánvalóvá, egyrészt, hogy milyen munkát végeztek a mag elvetésekor, és hogy a következő esztendőben mi és mennyi kerül az asztalra. Az aratás képét a Szentírás is felhasználja a végítélet leírásának bemutatására. Jézus példázataiban nem véletlen, hogy olyan hasonlatokat használt, amivel kora hallgatóinak képzeletvilágát megfoghatta, és megmozgatta. Ez az aratás Jézus második eljöveteléről beszél. Ő az, aki a felhőn ül és sarlóval kezében várja a betakarítás idejét. Akárcsak a földi gazdák, Ő sem vár a végtelenségig, hanem a megs

Bizalom - olimpia ” ...amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. " (János 16,13) A kínai nyári olimpia hatására a nemsokára nyolcéves lányom sportágat váltott és elkezdett judozni, aminek én magam is „áldozatául” estem. Eleinte csak elkísértem őt, majd, mivel jó kihívásnak tűnt, meg azért is, mert fizikailag komoly erőpróbát jelent, beálltam a sorba. Az első földharc alkalmával beleestem a kezdők hibájába: mindenáron győzni akartam. Jól elpáholtak. Azóta sokat tanultam. Az ellenfél iránti tiszteletet, erőm beosztását, technikai fogásokat. Amint ez lenni szokott, most kezdek rájönni, milyen hosszú tanulási folyamat előtt is állok. A mester megmutatja, mit kell csinálni, s minél többet és odaadóbban gyakorolok, annál jobban fog menni. Gyakran hisszük azt, hogy a hitélet terén más törvények uralkodnak. Pedig mindegy, hogy miben szeretnél jobb le

A lankadatlan jóság jutalma „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk, ha meg nem lankadunk.” (Galáciabeliekhez írt levél 6:9) A törvényekben az a jó, hogy kiszámíthatóak. Ez igaz a természeti törvényekre, a fizika törvényszerűségeire, és a lelki élet törvényeire egyaránt. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket annak mindig meg van a következménye. Ha figyelünk rájuk, tudunk tervezni, nem érnek váratlan meglepetések. A törvényszerűségek biztonságot is nyújtanak. Ki lehet számolni, hány kilométert tudunk megtenni egy liter üzemanyaggal. Tudjuk azt, hogy egy adott anyag milyen tulajdonságokkal bír, és nyugodtak lehetünk afelől, hogy ha elvetünk pl. egy búzaszemet, nem rizs fog belőle kikelni. Isten tervezte így mindezeket. Mai igénk a vetés-aratás törvényével vezeti be jó lankadatlan cselekvésének fontosságát. Ha jót akarunk magunknak (úgy a jelenben, mint a távoli jövőben, és a még távolabbi örökkévalóságban…), akkor a jót kell vetnünk. Már csak az a kérdés, h

Isten országának ereje „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” 1. Korinthusi levél 4:20 Szöveg… Nagyítás... Reklám... Duma... Körítés… Halandzsa… Ugye tudnánk folytatni a sort. Milyen meglepően sok szót használunk a verbális szemétre! Szinte észre sem vesszük, hogy már nem is figyelünk igazán arra, amit mondanak nekünk. Sokkal inkább elfoglalnak bennünket saját gondolataink, meg az, hogy kitaláljuk, vajon mit is akar az a másik ezekkel a szavakkal elérni… Hogyan állunk a verbális inflációval? Régi problémáról van szó, aminek létéről a Biblia beszámolt már kétezer évvel ezelőtt. Hadd fogjuk tetten a jelenséget a pozitív oldalról: „... Szombaton azonnal a zsinagógába ment [Jézus], és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók” (Márk 1:22.) Amennyiben megfigyeltük az előző mondatot, észrevehetjük, hogy nem is annyira az írástudók beszédével volt a gond. Jézus maga is azt mondta: „Tehát mindazt, ami

Kedves Olvasók! Elnézést kérünk, de számítógép meghibásodása miatt a szombati 'reggeli dicséret' csak este lesz olvasható. Csizmadia Róbert

Vezess, taníts, Uram! „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.” Zsoltár 25:4-5 Dávid egy sokat tapasztalt ember volt. Volt része örömben és ürömben egyaránt. Volt nagyon közel az Úrhoz, de nagyon messze is Tőle. Ebben a zsoltárban Dávid úgy nyilatkozik, mint aki nem vágyik jobban másra, mint sem arra, hogy Isten akarata, tanítása, tanácsai szerint éljen. Minden bizonnyal azért, mert megtapasztalta, hogy másként élni nem érdemes! Ez a tekintélyes, korában előrehaladott ember, aki ráadásul Izrael királya volt, nem restelli kimondani, hogy tanításra, vezetésre van szüksége. Ő, akitől a nép világos vezetést, határozott irányítást várt, azt mondja, hogy tanácstalan, segítségre, tanításra van szüksége. Dávid, bár Isten szíve szerint való férfiú volt (Cselekedetek 13:22), mégsem úgy jött erre a világra, hogy ismerte volna Istene ösvényeit, törvényeit, akarat

Isten útjai „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR.” Ésaiás próféta könyve 55:8 Az ember önzően gondolkodik, Isten pedig önzetlenül. Isten a csillagok-szegélyezte utakon jár, a mi útjaink meg sokszor teljesen járhatatlanok. Isten teremti a lehetőségeket, Ő szabja az útirányt, mindig tudja, hova akar eljutni, és ez mindig teljesül is. Istent nem lehet zavarba hozni azzal, hogy megváltoztak a körülmények. Amikor mi találunk ki magunknak úticélokat és útirányokat, akkor annak mindig eltévedés a vége. Pedig rövidebbnek és simábbnak látszik a miénk Istenénél. De hosszútávon derül ki, hogy Istené vezet hamarabb a célhoz, még akkor is, ha úgy tűnik egy-egy kereszteződésnél, hogy sokáig vár Isten az útirány megmutatásával. Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Sajnos. Sok esetben ez egészen komoly mélységekig lesüllyedhet. Péter megdorgálta Jézust, óvta a kereszthaláltól, mert eljátszott a gondolattal, hogy még a végén igaz lehet,

Szívből megszentelni az Urat „Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.” (Péter apostol első levele harmadik fejezet 15. vers) Péter apostol itt Ézsaiás könyvét idézi bátorításként a szenvedéseket átélő közösség számára. „A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!” (Ézs.8:13) Akház királyt és Júdát szír támadás fenyegette, ő pedig, hogy megvédje az országot, az Asszír királlyal kívánt szövetséget kötni. Isten ekkor küldte el Ézsaiást, hogy ne kössön szentségtelen szövetséget, inkább bízzon az Örökkévalóban. Az első században a keresztény gyülekezeteket Róma vérszomjas császárai végérvényesen meg akarták semmisíteni. Sok hívő az életét áldozta az arénákban, mintsem meghajoljon az uralkodó előtt, vagy tömjént hintett volna az istenek oltárán. Természetesen voltak olyanok is, akik saját, vagy családjaik életét féltve inkább

„…csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen…” ”Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké. " (Dániel könyve 12,3) Gyerekkoromban (elég szeles lévén) egy nyári éjszakán a barátommal gondoltunk egyet, s a tanyájuk szalmafedelű istállójának tetején töltöttük az éjszakát. Felejthetetlen élmény lett számomra. Még ma is érzem a szalma finom, kesernyés illatát, hallom a pihenő állatok neszeit, emlékszem a szabadság páratlan érzésére, a kalandra, no és a csillagoktól hemzsegő gyönyörű égboltra. Ha nem akartam volna látni, sem tehettem volna mást ott a tetőn. Amerre csak nézel, minden felé szikrázó csillagokat látsz, melyeket semmi, de semmi nem takar el előled. Volt valami ünnepélyesség ebben az eseményben. Talán közelebb voltam Istenhez? Nem tudom. Mai igénket olvasva úgy látom, a bölcs Dániel prófétát is megfogta a látvány. Ahogyan földünk történelmének utolsó időszakáról ír, talán épp feltekint a ragyogó

Megmutatja magát az Úr „Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr -, hogy én Isten vagyok.” (Ézsaiás könyve 43:12) „Ugye megmondtam!” - mondja a szülő a gyerekének, aki a figyelmeztetés ellenére rosszat tesz, és szembesül fájdalmas következményével. „Ugye megmondtam!” - mondja a magát okosnak tartó ember, miközben a másik kárán örvend. „Hát nem megmondtam?” - kérdezi kioktatóan, vagy szánakozva valaki, miután látja, hogy bajba kerültünk. Amikor Isten szól, nem kioktatni akar, hanem szeretne ráébreszteni bennünket, hogy ő nemcsak megmondja előre, hogy mi fog történni, hanem meg is szabadít a bajból. Isten nem utólag okoskodik, mint, ahogy mi szoktunk, hanem előre kijelenti azt, amit számunkra fontosnak tart. Mai igénk elsősorban azoknak a „vakoknak” szól, akik egyszerűen nem látják meg Isten jelenlétét a mindennapokban. A szabadulás tapasztalata az a közös alap, melyet minden hívőnek át kell élnie. A teremtésr

Kedves Olvasók! Szombatonként is megjelenik reggeli dicséret e hét végétől!

Ne félj, ne csüggedj! „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Ézsaiás 41:10 A félelem úgy működik, mint egy nagyító. Kiemeli a részleteket. Emlékeznek a biológia órákra, amikor egy-egy levél, bogár került a górcső alá? Nagyon érdekesek, sokszor szépek a részletek. A szép és színpompás kukac nagyított felvételét megcsodáljuk ugyan, de azért legtöbbünk továbbra sem venné kézbe. Bárhogy is csodáljuk vagy szörnyülködünk is felettük, az egészen egyértelmű, hogy a levél bizony levél, a bogár pedig bogár marad. Bármely ijesztő is egy csáp, sosem lesz belőle agyar. Az nem más, mint egy felnagyított részlet. Az életben sokszor tréfálja meg az embert a félelem. Felnagyít egy részletet, és mi máris egész életstratégiát építünk ki, hogy elkerüljük a legrosszabbat. Amikor a részlet betölti a horizontot, akkor pedig eluralkodik a lelken a csüggedés. Ráadásul a félelemnek és a csüggedésnek van egy nagyon

Igazi szolgálat „De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.” 2 Timótheus 4:5 Pál apostol nagyon tömören fogalmazza meg a legfontosabb üzenetét fiatal munkatársának, Timótheusnak. A szöveg akkor érthető teljesen, ha a fejezet első versétől kezdve elolvassuk. A második versben Pál apostol, az ige minden körülmények között való hirdetésére kéri fel fiatal munkatársát. A harmadik és negyedik versben értjük meg, miért olyan fontos az alkalmas és alkalmatlan(!) időket kihasználni a prédikálásra. „Mert lesz idő…” vagyis nagyon közel van már ez az idő, amikor az egészséges tudomány már nem lesz kelendő, az emberek valami izgalmasra, érzékire, szenzációra vágynak. Ezen a háttéren hangzik az ötödik versben megfogalmazott felhívás: „De te józan légy mindenekben…” azaz gyakorold az önmegtartóztatást az élet minden területén. Amíg a világ jelszava: „minden szabad nékem”, addig az Isten embere nagyon jól tudja, hogy a szabadsággal cs

Az élet fája A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Jelenések könyve 22:2 Isten és a Bárány trónusából ered az élet folyója. Az élet folyójának két ága között áll az élet fája. Ha eddig kérdéseid lettek volna egyetlen pillanatig is afelől, hogy milyen módon lesz örök életünk az Újföldön, akkor négy bizonyítékot is kaphatsz erre. Isten jelenlétében nem lehet meghalni, csak élni. Ha ez nem lenne elég, akkor ihatsz az élet vizéből. Ha még mindig kétségeid lennének az örök élet szünetnélküliségét illetően, akkor emlékeztetlek, hogy lehetőséged állandó lesz enni az élet fájának a gyümölcséből. Nem kell félni, hogy egy évben csak rövid időszak áll rendelkezésünkre a gyümölcsfogyasztásra, mert minden hónapban lesz belőle. De ha még mindig lennének kételyeid, nyugodj meg, mert még a fa levelei is gyógyító erővel bírnak. Kell ennél több? Isten je

A jó hír vivője „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ézsaiás könyve 52. fejezet 7. vers) Világunkban nap, mint nap milliónyi információ bombáz bennünket. A különböző médiákban egymást érik a híradások, melyek többsége katasztrófákról, balesetekről, botrányokról szól. Ma a jó hír nem hír. Viszont az ókorban nem sokan vállalták volna a mai hírek közlését. A rossz hírek közlőit ugyanis a legtöbb esetben megbüntették, vagy nem egyszer megölték. A jó hír közlőjét azonban gazdagon megjutalmazták. Az evangélium szó nemcsak jó hírt, hanem a jó hírért járó jutalmat is jelentette. S mennyit változott a világ, ma olyan hírekért fizetünk, melyek többsége érzelmeink felkorbácsolását, csüggedést, hitetlenséget, és közönyt vált ki belőlünk. De mit is jelent jó hírt vinni? Mit jelent örömmondónak lenni? Ahogy az evangélium hirdetését végezzük akár nyilvános, akár személyes módszerrel rá

Kincs, ami van! "A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által." Timóteushoz írt második levél 1,14 Amikor először elolvastam mai szakaszunkat, Petőfi János Vitézére gondoltam, abban pedig a Tündér ország kapuiban álló őrökre. Ahogy felidéződik bennem gyerekkorom egyik kedves olvasmánya, magam előtt látom a három medvét, az oroszlánokat, szám szerint hármat és a sárkányt, ahogyan védelmezik a rájuk bízott kincset, egy a halandó ember számára elérhetetlen, csodálatos világot. Mielőtt arra gondolnánk, hogy ez csak a mesékben létezik, emlékeztetek, hogy a Biblia szerint ma éppen egy „ordító oroszlánnal” van találkozónk. A küzdelem valami jóért annyira természetessé vált, mint a levegővétel. A rossz magától jön, de a jóért bizony meg kell küzdeni. Pál apostol a megelőző versekben az evangélium bennünk megszülető jó híréről, a Jézus Krisztusba, mint Üdvözítőbe vetett hitről ír fiatal barátjának, Timóteusnak. A sokat megélt, öregedő egykori rabbi szavaiban

Ne felejtsünk el jót tenni! „Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tevő ajkaink gyümölcsét. A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. (Zsidókhoz írt levél 13:15-16) Az ószövetségi istentiszteleti rendszer után nem volt könnyű „átprogramozni” a zsidókból lett keresztények agyát. A Zsidókhoz írt levél írója erre vállalkozott. Rendkívüli alapossággal körüljárja a szentélyszolgálat elemeit, és üzenetét, elmondja, hogy Jézus a Főpap és az áldozati Bárány. Miért volt erre szükség? Valószínűleg azért, mert hiába gyakorolták nemzedékeken keresztül a különböző liturgiákat, és istentiszteletei elemeket, épp a lényeget nem látták meg, hogy mindez Krisztusról szól. Az ártatlan áldozati Bárány leölése, a vér, a megtisztulás lehetősége Jézust tárta eléjük. Viszont, bármilyen jelentőségteljes és megtervezett legyen is egy cselekvési sorozat, egy idő után elveszíti erejét. A kezdetben talán undor

A Szentlélek ajándéka „Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, Ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja.” János evangéliuma 3:34 A keresztény életnek van egy visszatérő tapasztalata. Mit jelent, hogy Isten nem hagy bennünket egyedül, ha bizonyságot kell tennünk hitünkről. Kemény kérdések hangzanak el az evangelizáción vagy éppen személyes beszélgetésekben. Sokszor összeszorul a gyomrom: tudok erre egyáltalán értelmes választ adni? Még nehezebb akkor, amikor emberek választ keresnek egy-egy nehéz élethelyzetre, tragédiára. Sokszor nem is az aggaszt, hogy tudom-e a választ, hiszen nem tudhatunk mindent, hanem hogy értem-e a kérdést. Amikor van rá időm, próbálgatom a válaszokat. Úgy vagyok, mint a bálba induló lány a ruhákkal, amiket felpróbál, aztán az ágyra dob. Én is próbálgatom a mondatokat, egyiket a másik után, és sorban megállapítom, hogy nem jók. A meglepetés akkor ér, amikor az imádság után csak úgy „magától” jönnek a szavak. Sokszor csak utólag tudom meg, miért is annak

Isten az, aki megbékéltet „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát.” 2Korinthus 5:17-18 Minden bűn lázadás Isten rendje ellen. Mivel „nincsen csak egy igaz is” (Róma 3:10), ezért mindannyian Isten elleni lázadók vagyunk. De Isten a hozzánk való jóságát és szeretetét abban mutatta meg, hogy lázadó, bűnös állapotunkban Krisztust odaadta értünk (Róma 5:8). Így a bűnbánó bűnösnek kegyelmet hirdethetett. A mai ige azt ígéri, hogy ha hiszünk Krisztusban, s életünket a benne való hitben éljük, akkor újakká leszünk, a régi dolgokat Isten nem hánytorgatja fel, hiszen azok megbocsáttattak. Az újjászületést Isten munkálja bennünk. Az Ő érdeme, Szentlelke munkájának eredménye, hogy békességre juthattunk a Mindenható Istennel. A békesség nem Isten elveinek leszállításával született meg, hanem azzal, hogy szembefordultun

Diadalra vezet az Úr „De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.” Pál második levele a korinthusiakhoz 2:14 Jó illat, ismeret és diadal? Hogyan kapcsolódnak ezek egymáshoz? Diadal és jó illat? A diadal általában nem szokott azonnal jó illattal járni. Később igen, de a diadal pillanata általában verejtéktől nedves. Ismeret és diadal? Ők ketten talán egymáshoz tartoznak, mert igazi ismeret nélkül nem tudod hol és mi ellen kell harcolnod. Jó illat és ismeret? Ha valakit ismersz, akkor megismered az illatáról is, és nem érdemes olyan valakit párodnak választani, akinek az illatát nem tudod elviselni. Csodálatos, ha jó illat van körülöttünk. Az ellenkezője viszont nagyon taszító tud lenni. Nem tudunk egy rossz szag elől menekülni, mert elég gyakran kell levegőt vennünk. Egy poszter előtt mehetünk csukott szemmel, vagy nem arrafelé figyelve, de a szagok elől nem menekülhetünk. Milyen szomorú, ho