reggeli dicséret

“Akiről azt látják, hogy ügyesen dolgozik, az biztosan a királyok szolgálatába fog állni, nem marad az alacsony rangúak szolgája.” Példabeszédek könyve 22. fejezet 29 . vers Egy anekdota szerint volt egy szabó, aki gyönyörű öltönyöket varrt. Minden alkalommal, ha csak egy cérna szál lógott, vagy nem volt pontosan a helyén, akkor inkább kezdte elölről. Csak tökéletes volt számára elfogadható. Ostobaságnak tűnik, még a fia is értetlen állt mellette a műhelyben. Egy nap megkérdezte apját, miért így dolgozik. A szabó mélyen a fia szemébe nézett, és azt mondta: - Minden öltönyt így varrok, mintha nem embernek, hanem istennek várnék. Istenhez pedig csak a tökéletes elég jó. Mennyivel másabb ez a gondolat mint a mai gondolkodásmódunk. Abban a korban, amikor az a lényeg hogy minél többet adjak el, és nem az, hogy minél jobbat, ez egy érthetetlen szemlélet. A Biblia gondolkodásmódja is hasonló. Salamon tanácsokat ír le. A világ legbölcsebb embere megosztja ezt az egész világgal. Salamon egy böl

"Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában." Máté evangéliuma 18. fejezet 4. verse Egy olyan kultúrában, ahol a „Valósítsd meg önmagad!”, a „Mert megérdemlem!”, az „Ez nekem is jár!” a népszerű, gondolkodást formáló jelmondatok, az alázatnak nem sok értéke van. Sőt, a megalázkodás kifejezetten nemkívánatos viselkedés, legfeljebb csak a kiszolgáltatottak, a gyengék, a simulékonyak szoktak megalázkodni. Megalázni valakit, ez pedig az erő, a győzelem, a "királyság" jele. Legalábbis sokan így gondolkodnak róla. Valószínűleg mindannyian emlékszünk A Pál utcai fiúkra, hiszen az iskolában kötelező olvasmány volt. A kis Nemecsek Ernő volt az egyetlen közlegény az egész grundon, mindenki másnak volt valami rangja. Persze, hogy minden olyan dolgot neki kellett elvégeznie, amire a többieknek nem volt kedve, vagy amit rangon alulinak tekintettek a „hadnagyok”, „főhadnagyok” és „kapitányok”. Egyszer még árulónak is kiki

"Ha félek is, benned bízom!" Zsoltárok könyve 56:4 . vers Már kezd teher lenni számomra, hogy újra, meg újra magamat kell ismételnem, de sajnos a világ jelenlegi állapota nem ad más lehetőséget: 2020 egy szörnyű év. Persze mondhatnánk, hogy minden rosszban van valami jó, vagy hogy minden attól függ, hogyan állunk hozzá, de a tények önmagukért beszélnek. Tűzvész Ausztráliában, COVID-19, karantén, munkanélküliség, faji forrongások, stb. Az év során mindannyian eljutottunk már arra a pontra, amikor fel kellett kiáltanunk, és azt mondanunk, hogy “itt már csak Isten segíthet”, még akkor is, ha a létét esetleg nem ismerjük el. És nem kell nagy pszichológusnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja: legtöbben félünk tőle, hogy mi fog következni ezután. És most nyugodtan mondhatod, hogy te nem félsz, mert az egész (legyen szó bármiről is) csak fel van fújva, de ha nem ettől, akkor valami mástól szorul össze a gyomrod. Legyen az a saját megélhetésed, egészségügyi állapotod, vagy a családtag

„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.”   ( János első levele 3. fejezet 1. vers ) Gondoltál már arra, milyen lenne az életed, ha a föld más pontján látod meg a napvilágot? Milyen gyermekkorod lett volna az angol királyi család sarjaként? Vagy micsoda tanulmányi lehetőségek vártak volna rád, mint ifjú monacói hercegre, hercegnőre? Vagy valamelyik híres hollywoodi filmcsillag utódaként, milyen elképzelhetetlen luxuskörülmény, úszómedencés villák, menő sportkocsik, állandó rivaldafény, újságírók hada várna rád nap, mint nap? No persze lehetne sokkal mostohább életed is, ha netán valamely eldugott afrikai törzs kecskepásztor családjának tízen ikszedik gyermeke lennél, vagy ha a kalkuttai nyomornegyedben kellett volna felnőnöd. Hát igen, ha valami különleges helyre születek… - álmodoztam már én is, aztán arra jutottam, hogy akkor sem lennék más, mint e bűnös planéta

„Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!” 42. Zsoltár 6. vers Jézus Krisztus a tettek embere volt. Hogy honnan lehet ezt tudni? Megmutatom. A Biblia újszövetségi része tele van olyan történetekkel, ahol Jézus csodát tett. Fontos kiemelnünk, hogy ezek a csodák kivétel nélkül megváltoztatták emberek életét, sőt olyanra is van példa, hogy visszaadta az életet, ezzel is bizonyítva, hogy beszédei nem csak üres szavak, amelyek elvesznek amint kimondta őket, hanem azoknak valós erejük van és szavaival emberek életét változtatja meg. Ilyen történet az is, amikor egy hatalmas tömeg érkezett Jézushoz a Genezáret-tó partján. Ahogy ott tartózkodott meglátott két hajót, amelyek a part mentén voltak, mert épp megérkeztek az éjjeli halászatból, csakhogy semmi fogásuk nem volt. Abban a korban és azon a vidéken pedig a halászat feltétele volt az életben maradásnak. Jézus oda ment az egyik hajóhoz, ami

„Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot.”  Rómaiakhoz írt levél 5.fejezet 3. vers   Mi mindent nyer az az ember, aki elfogadja Istentől a kegyelmet és hisz Krisztusban, mint megváltójában? Erről szól a Rómaiakhoz írt levél 5. fejezetének elején az apostol:  - békessége van Istennel, Jézus Krisztus által  - odajárulhat az elnyert kegyelemhez (a kegyelem trónjához), Krisztus által  - elnyeri Isten dicsőségének a reménységét  - a bajok, megpróbáltatások értelmet nyernek, az Istennel szerzett tapasztalatok forrásává válnak  - Isten szabadítását tapasztalva növekedik a reménysége  - elnyeri a Szentlelket, aki által betölti a szívét Isten szeretete  Isten dicsőségének reménysége azt az ígéretet jelenti, hogy életünk átalakul és visszatükrözzük Isten jóságát, szeretetét (vö. 2Móz.33.18-19*, Gal.4.19). Az ehhez vezető út viszont a nehézségeken, fájdalmakon keresztül vezet. A hitünket megpróbáló élethelyzetek adnak alkalmat arra, h

„ Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?" Ezékiel könyve 33. fejezet 11. vers Olyan sokszor félreértünk Téged, és annyiszor mondjuk ki konkrétan vagy burkoltan: Te vagy az oka mindennek. Miértekkel bombázunk, alaptalan vádakkal vádolunk, kétségbe vonjuk legelemibb valódat, a szeretetedet. Mert mi jobban tudjuk. Jobban tudtuk már az Édenben is, ezért hallgattunk a kígyóra, és ettünk abból, amiből direkt kérted, hogy ne. Mert csak a tiltott kellett. Megérte? Megérte szakítani és enni belőle? Hiszen azóta sem tudjuk, mi a különbség jó és rossz között. A saját képmásodra teremtettél minket, ám azóta minden elromlott. Túl mélyre kell ásni, hogy megleljünk egy halvány vonást magunkban, ami hasonlít Rád. Ellenségeid lettünk, és nemcsak neked, hanem egymásnak, a természetnek és önmag