reggeli dicséret

"Mi, akik nappaliak  vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe." 1Thes 5,8 "Jelenleg nyilvánvaló bizonyítékunk van, hogy a Sátán csalón, fondorlatosan működik emberi értelmeken. Eltökélt igyekezettel szálljunk szembe mesterkedésével. A múlt sötét képeit pedig temessük el, s maradjanak eltemetve. Ne sötétítsük el senki gondolatait a múlt hánytorgatásával. Hozzunk be most minden lehetséges fényt. Ha némelyek hagyják az ellenségnek, hogy előnyre tegyen szert fölöttük, kísértik őt, hogy kísértse meg őket s valósítsa meg terveit. Ezt ne engedjétek megtörténni. Ne hánytorgassátok föl a múlt sötét, nem krisztusi tetteit. Drága Megváltónk folyton szólította e tettek elkövetőit, hogy ne hozzanak többé gyalázatot Istenre, hanem forduljanak hozzá, segítsék őt a helyes cselekedetekben. A világosság és nappal gyermekei vagytok, nem az éjszakáé és sötétségé. Krisztus az út, az igazság és az é

Képzeld el, hogy valahol Magyarországon élsz és egy nagyon kicsi gyülekezetbe jársz. Alig vagytok néhányan az istentiszteleteken. Gondolom, ezt nem is olyan nagyon nehéz elképzelni. Nos, egyszer csak levelet kapsz elöljáróidtól, amiben biztosítanak arról, hogy naponta imádkoznak érted és pici gyülekezetedért, emlegetik hiteteket, vendégszereteteteket, és azt, hogy milyen őszinte reménységgel készültök a drága Jézus fogadására. Éppen elérzékenyülsz a kedves szavak olvasásakor, amikor látod, hogy a túloldalon folytatódik a levél. Biztosítanak arról, milyen drágák és értékesek vagytok Isten szemében, és hogy láthatóan munkálkodik életetekben a Szentlélek. És végül az utolsó bekezdésben az áll, hogy példaképei vagytok más gyülekezeteknek úgy annyira, hogy titeket figyelve mindenhol híre ment Istenbe vetett hiteteknek, és fellelkesültek példátokon. Aztán a következő találkozásotokkor, az istentisztelet elején felolvasod a levelet, amit elöljáróid küldtek. Mindenki szemében a hála és a

"Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból.”   Kolossébeliekhez írt levél 1. fejezet 5. vers "Van egy jó hírem és egy rossz. Melyikkel kezdjem?” Pál apostol a Kolossébeliekhez írt levél fenti szakaszában egy jó hírért ad hálát. Ez a jó hír mindannyiunk számára jó hír, talán a legjobb, amit valaha ember hallhatott: az “evangélium”. Annyira nagyszerű üzenet, hogy a neve is egyszerűen annyit jelent, örömhír. Ez pedig nem másról szól, mint hogy nekünk is — neked, kedves Olvasó, és nekem is — lehetőségünk van az örök életre Jézus Krisztus által, arra az örök életre, melyet Isten Ádám és Éva számára felajánlott az Éden kertjében. Van viszont sajnos egy meglehetősen rossz hír is: hogy ez a jó hír mára már nem hír. Valahogy mintha az ember nem érezné át teljesen annak a súlyát, hogy milyen hatalmas dolog történt akkor, ott, körül-belül kétezer évvel ezelőtt. M

„Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.” Galátziabeliekhez írt levél 5:5 ’Már csak hármat kell aludni’, ’Csak beszaladok a boltba, mindjárt jövök’, ’Ülj nyugodtan, nemsokára sorra kerülünk’. Ismerős? Nekem bizony sok rossz gyermekkori emlékem kötődik ezekhez a mondatokhoz, melyek alapján arra jutottam, hogy nincs fárasztóbb és unalmasabb dolog az életben, mint a várakozás. Ez a véleményem ma sem sokat változott, csupán jobban feltalálom magam, miközben a postán, a bankban a sorszámra, vagy a boltban, a pirosnál az előttem lévőkre várok. De mi a helyzet ’az igazság reménységének’, Jézus visszatérésének várásával kapcsolatban? Hogyan és mitől lesz ez a várakozás hitből való, Szentlélek általi? Jézus végidőről szóló beszédeiben arra hívja fel a figyelmet, hogy ne a visszajövetelének pillanatára, a ’mikor’-ra fókuszáljunk, hanem arra, hogy mivel töltjük az azt megelőző várakozás idejét. „ Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. ” Pál levele a korinthusiakhoz 13. fejezet 13. verse Ma már a lehetetlen is lehetséges. Egy laptoppal vagy egy tablettel máris bárki képes megvalósítani világmegváltó ötletét. Egy jó ötlet, elképzelés forradalmasítani tudja az egész világot és az csak ráadás, hogy a fiatalok még ma is két dolgot szeretnének a legjobban. Híresek és gazdagok lenni. Mindannyian szeretnénk egy jobb világban élni, olyan helyen, ahol emberek értéket látnak a másikban, olyan világban, ahol kommunikálunk, ahol van bizalom egymás iránt, megbecsülés, ahol nem kell félnünk attól, hogy a gyerek mit hoz haza az óvodából. Tehetünk valamit? Igen! Megtehetjük, hogy újra elkezdünk bízni. Bízni az emberekben és abban, hogy a világot mégis csak kézben tartja Valaki. „... én az URat várom, a szabadító Istenben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem! ” (Mikeás 7,7) És ott van a szeretet. A leg

„Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” Péter 1. levele 1:8-9 Amikor a reménység válságáról – magyarul csalódottságról, kiábrándultságról van szó – eszembe jut az emmausi tanítványok története (Lukács 24:13-35). Jézus keresztre feszítése összetörte álmaikat, és szomorúan mondják a melléjük szegődő Jézusnak: „ Pedig mi abban reménykedtünk , hogy ő fogja megváltani Izráelt.” Valójában megváltotta, csak nem úgy, ahogyan szerették volna... Mennyire jellemző ez a „pedig, én azt hittem” gondolkodás ránk is? Sokan azért csalódnak Istenben, mert olyat várnak tőle, amit meg sem ígért, illetve saját kicsinyes reménykedésünk valóra váltóját látjuk meg benne. Van egy tervem, egy elképzelésem a dolgok alakulásáról, és megkérem Istent, hogy váltsa valóra ezeket. Isten persze nagyon szeret, és kegyelmes hozzánk, de nem egy szellem a lámpásból, akit el

„Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt, vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!” Ézsaiás könyve 57:18-19  Sebhelyek. Te is tele vagy velük, én is. Sebhelyek, melyeket takargatni szeretnénk, melyekről nem szívesen beszélünk. Vannak, amiket könnyű elrejteni, senki sem tud róluk, senki sem látja őket. Vannak, melyeket szégyenlünk, pedig lehet, hogy egyáltalán nem kellene, mert bárhogy vélekedik a társadalom egy része, nem a mi hibánk volt. Vannak, melyek láttán talán még egy halvány mosolyra is húzódik a szánk, mert annyira előrehaladtunk Isten gyógyításának útján.  Egy kortárs amerikai lelkésztől olvastam a következő idézetet: „Ne takargasd a sebeidet, inkább viseld őket Isten gyógyításának bizonyítékaként.” (Jarrid Wilson) Mert Isten nem tétlenkedik. Ő gyógyít, mégpedig a te tempódban. Nem siettet, nem vágja türelmetlenül a fejedhez, hogy miért