Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október 26, 2008
Krisztusi lelkület „Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is” Filippibeliekhez írott levél 2:5 A világban, amiben élünk farkastörvények uralkodnak, ezek vesznek bennünket körül. Mivel időnk legnagyobb részét a világban töltjük, óriási annak a veszélye, hogy magunk is farkasokká válunk. Pedig a mi példaképünk Isten Báránya, akinek a követői vagyunk. De csak akkor vagyunk az Ő követői, ha az Ő indulata lakik bennünk (itt nem indulatosságról van szó, hanem beállítottságról, irányultságról, lelkületről). Ahhoz, hogy a Krisztus „indulata” legyen bennünk, rendszeresen időt kell Vele töltenünk. Egyszerűen engednünk kell, hogy az Ő befolyása erősebb legyen ránk, mint a világé, amiben élünk. Pál apostol a fejezet második versétől kezdődően beszél azokról a tulajdonságokról, amelyek krisztusivá tesznek minket. Ilyenek az egymás iránti empatikus szeretet és segítőkészség lelkülete, a versengéstől illetve emberi dicséretekre vadászó magatartástól mentes é
Sokszoros termés „A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.” Márk evangéliuma 4:8 Minden szükséges a rendelkezésére állt. Jó föld, volt benne lehetőség a szárba szökkenésre és a gyümölcstermésre. Mindegyiknek volt értelme: 30-szor, 60-szor vagy 100-szor annyi eredményt hozott, mint a mennyi a belefektetett energia volt. Vizsgáztassuk le Mózest, vajon hozott-e legalább harmincszoros termést. Isten vigyázott rá a gyékénykosárban. Elintézte, hogy pont a legveszedelmesebb hely (a fáraó palotája) váljon a legbiztonságosabbá számára. Gondoskodott róla, hogy az édesanyja nevelje egy rövid ideig. Isten várt, amíg Mózest negyven évig tanították Egyiptomban (méghozzá olyan „igazságokra”, amelyeket jobb volt elfelejtenie ahhoz, hogy Isten igazi tudományra tudja őt nevelni). Negyven évesen Mózes egy mozdulatával jelezte, hogy nem érti, hogyan kell szabadítón
A jó földbe vetett mag „A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit..” (Márk evangéliuma 4. fejezet 20.vers) Jézus, Isten Országáról szóló példázat-sorozatának a legismertebb darabja a magvetőről szóló példabeszéd, melynek magyarázatát a tizenkettőnek árulta el. Ebből is látszik, hogy bár a példázatoknak célja a jobb megértés, ám igazán csak azok értik meg, akik teljesen odaszánták magukat. Jézus a fáradhatatlan Magvető. Minden nap kimegy az Ő gyümölcsösébe, figyeli legapróbb rezdülésünket. Esőt küld, gyomlál, megmetsz, „megsebez, de be is kötöz”(Jób 5:18). Mindent megtesz azért, hogy megteremjük a Lélek gyümölcsét (Gal.5:22). Igen, hisz a négyféle talaj, minket embereket szimbolizál. S, hogy ki melyik csoportba tartozik, hogy szívünk kövekkel, tövisekkel van tele, vagy éppenhogy a felülről jövő szeretetnek ad helyet, az majd csak az aratáskor derül ki. De már ma is min
Miért fegyelmez Isten? „Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja?" Zsidókhoz írt levél 12,7 Valamikor régen hallottam az alábbi, emlékeim szerint igaz történetet. A villamoson utazott egy húsz-harmincas éveiben járó édesanya, ölében óvodáskorú gyermekével. A szemben lévő ülésen egy láthatóan művelt, intelligens idős néni ült. A kisfiúnak az volt a játéka, hogy jókorákat rúgott a barátságos arcú nénike lábába. A sokadik rúgás után az idős hölgy barátságosan megkérte az anyukát: - Aranyoskám, szólna a kisfiának, hogy ne rúgjon a lábamba? - Dehogy szólok! Azzal megzavarnám a személyiségfejlődését. Én a modern gyermeknevelés híve vagyok – volt a válasz. Gondolom, most minden olvasóban felidéződik valamilyen hasonlóan idegesítő jelenet. Az igazság az, hogy sem a túlzott engedékenység, sem pedig az indokolatlan szigor nem vezet semmi jóra. Akik naponta járják a gyermekneve
Hamisítatlan üzenet „Mi nem tartozunk azok közé, akik Isten tanításával nyerészkednek, hanem őszintén, mintegy az Istenből beszélünk, az Isten színe előtt Krisztusban.” 2Korinthus 2:17 (SZIT) Pál apostol ebben a szakaszban az evangélium hirdetéséről és apostoli szolgálat különleges jellegéről beszél. Számunkra Pál élete, munkássága, írásai maradandó érték és tekintély, de kortársai közül nem mindenki fogadta el, és ellenségei is bőven akadtak. Miközben megállíthatatlanul ment előre, és hirdette a feltámadt Krisztus evangéliumát sok tapasztalatot megélt. Elhívása egyedi és megismételhetetlen volt, mégis lehet követendő példa mindazok számára, akiktől Isten szintén azt kéri, hogy terjesszék Krisztus „ismeretének illatát”. Aki valaha is szólta már az evangéliumot, az tudja, hogy Isten beszéde „élő és ható”, vagyis életeket átformáló hatása van. Ez a hatás olyan elsöprő erejű, hogy még azok is elismerik, akik magukban soha nem tapasztalták ezt meg teljesen. Az evangélium egyszerre
Titokzatos erő Középre állították és vallatták őket: "Milyen hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ti ezt?" Apostolok cselekedetei 4. fejezet 7. vers Úgy gondolom, nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy az emberek többsége szeret, vagy legalább is szeretne a figyelem középpontjába kerülni. Sok mindent hajlandóak vagyunk megtenni, hogy ez a vágyunk teljesüljön. Elég csak fellapozni az újságokat, vagy bekapcsolni a televíziót. Máris számtalan embertársunk rosszízű erőfeszítésének lehetünk tanúi. Péter és János, ha lehet mondani, önhibájukon kívül kerültek a figyelem középpontjába, csak annyi volt a „vétkük” hogy megosztották egyetlen kincsüket egy szegény és béna emberrel. Ekkor hangzottak el ezek a jól ismert szavak: „Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!” Jó dolog, hogy itt azokról a kevesekről olvashatunk, akik nem akarnak a központba kerülni! Sőt, ha a figyelem rájuk terelődik, akkor ezt a