reggeli dicséret

Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor. Lukács evangéliuma 14:12-14 A filozófia már régóta elmélkedik, hogy létezik e önzetlen cselekedet. Az egyik oldal szerint igen, hiszen bizonyos esetekben nem várunk viszonzást. A másik oldal szerint nincs valódi önzetlenség, hiszen minden jó cselekedet, még ha nem is várunk viszonzást, mégis az utána átélt jó érzés miatt tesszük. Minden csak nézőpont kérdése. Nincs semmi baj azzal, ha kapunk valamit azért ha jót teszünk. Egyáltalán nincs baj azzal, ha a segítséget megköszönik. Az viszont kicsit visszás, ha azért teszünk jót, mert viszonzást várunk érte. Az előbbit illemnek hívj...

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” Pál levele a galatákhoz 6:9 Már régen magad mögött hagytad a népmesék cifra mintát éneklő madarait, megjártad az Üveg-hegyet és az azon túli vidéket, harcoltál a hétfejű sárkánynál is félelmetesebb ellenségekkel. De hiába szólítottad öreganyádnak a rőzsét gyűjtögető anyókát, hiába mentél el az Óperenciás-tengerig hétmérföldes csizma nélkül, mezítláb, nem lett tiéd a fele királyság, és rá kellett jönnöd, hogy a való életben más törvények uralkodnak, mint a mesék tündér-világában. Itt a Földön sokszor minden a visszájára fordul. Rosszat kapsz, pedig a segítségért cserébe nem az árulás lenne a fiztség. Már bölcs Salamon is megírta, hogy  „nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek.” (Prédikátor 9:11) Akkor ...

„ Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Pál levele a filippiekhez 2:3-4 Postára indultunk. Délelőtt volt, és szokatlanul sokan várakoztak. Három hosszú sor kígyózott előttünk. „ Két kicsivel kivárni bármelyiket lélelpróbálónak bizonyulhat” - gondoltam magamban. De nincs külön kisgyermekes anyáknak fenntartott ügyfélszolgálati ablak, így beálltunk az egyik sorba. Azok azonban szokatlanul lassan haladtak, a kicsik türelme fogyott. A kinti, téli ruházat egy részét levetettük, de idővel a rajtuk maradt is kezdett túl meleggé válni. Ilyen körülmények között egy felnőttnek is nehéz várakozni, hát még két kisgyereknek. Egyre gyakrabban lehetett hallani a még halk, de panaszos hangocskákat: „Anya!”, „Melegem van!”, „Mikor megyünk?”. Időközben egy nyugdíjaskorú hölgy érkezett. Körülnézett, felmérte a sorok hosszát, kifejezte nemtetszését, majd ...

Egyszer láttam egy családi filmet. Egy tini lány és a kisöccse már számtalan nevelőnőt a „sírba vitt” kiállhatatlan magatartásával. Aztán sokadikként megérkezett A NEVELŐNŐ, akit a nagylány gúnyosan csak „szolgáló”-nak nevezett, és ahol csak tudta, megszégyenítette. Holott ez a hölgy önzetlenül segített:  írni, olvasni tanította az analfabétákat, egyetemre járt, beteg édesapját gondozta, és hogy legyen egy kis pénze, elvállalta ennek a két rosszcsontnak a fegyelmezését, nagy szeretettel, odafigyeléssel. A szolga-szerep nem igazán található vágyaid között. Inkább szeretnél főnök lenni, mint beosztott. Csak jobban hangzik, hogy „input, output manager” vagy, mint az, hogy portás, nem igaz? (Remélem, nem botránkozol meg az alábbi kis összeállításon. Minden viccben van valami kis igazság.) Ma reggel ezt üzeni neked a te Istened: „Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért”  Máté 20:28...