reggeli dicséret

Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Zsoltárok könyve 16:5 A költészet akkor igazán jó, ha értjük a költő képeit, hasonlatait. De minél régebbi a költemény, annál nehezebb ez, hiszen egyre távolabb kerülünk a művész megélésétől, tapasztalatától, az őt körülvevő világtól. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne érthetnénk meg Dávid király zsoltárait, hiszen, mint minden más költő, ő is univerzális emberi érzelmekről, megélésekről ír. De minél jobban értjük a képeket, hasonlatokat, annál inkább el tudunk merülni a zsoltáros érzéseiben. Így van ez a mai igeverssel is. A költő osztályrészről, pohárról, kézről és sorsról beszél. De mit is jelent ez pontosan? Az osztályrész szó valójában örökséget jelent, aminek nagyon nagy jelentősége volt Isten ószövetségi népének társadalmában. Az örökség szent és sérthetetlen volt, hiszen ez volt a család mindene, és maga Isten adta törvénybe, hogy az örökséget csak családon belül lehessen továbbadni. Tehát a származási ...

Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Úr! Zsoltárok 40: 17 Szüleim úgy neveltek, hogy nincs Isten. Családomban emiatt soha nem volt kérdés Isten létezése.  De „…ő lehajolt hozzám, meghallota” – ki nem mondott „kiáltásomat…” (Zsolt 40:1). Ez a kilencvenes években volt, és ekkor találkoztam a Forrás együttessel, Pálhegyi Feri bácsi fiával, aki egy kicsit modern, egy kicsit népies dallamokkal megzenésítette a negyvenedik zsoltárt ( https://www.youtube.com/watch?v=81Q-SE1zHIA ).  Ez az utolsó vers, ahol egy őszintén Isten után vágyó ember megpróbálja megfogalmazni vágyai tetőfokát, Istent.  Reményik Sándor, a fiatalon meghalt erdélyi költő ezt úgy fogalmazza meg a „Tündérfok” című versében, hogy minden ember élétében van egy titkos csúcs, amely „rejtve őrzi boldogságodat”.  Valóban örömteli dolog az, ha egy ember szívében ott van a vágy arra, hogy keresse, megtalálja Istent....

Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. János evangéliuma 1. fejezet 16. vers  Mit jelent az, hogy “teljesség”? Nemrég külföldön jártunk a családdal, olyan országban, melynek nyelvét nem igazán értette egyikünk sem. Az utazás során egy alkalommal tankolnunk is kellett, így hát megálltunk az első benzinkútnál, ami az utunkba esett. Furcsa volt a rendszer, hiszen nem a Magyarországon megszokott folyamatban zajlott a tankolás – magam töltöm az üzemanyagot, majd a shop-ban kifizetem a pultnál – hanem a töltőoszlopok között álló dolgozók töltötték meg, majd helyben ki is fizettették a gázolajat. Mikor megálltunk az autóval, a benzinkút kezelője szívélyesen köszönt ékes anyanyelvünkön, de hamar kiderült, hogy sokkal többet ő sem beszél magyarul, így hát kénytelenek voltunk angolul társalogni. Megkérdezte hát, hogy “full”? Én pedig csak annyit válaszoltam: “full”. Ha valami tele van, vagy teljes, akkor ott nincs semmi hiány, oda már nem fér más, ami nem oda ...

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre... Pál apostol első levele a Thesszalonikaiaknak 4. fejezet 9. verse Ha van valami, amiben a leggyakrabban alulmaradunk mi, keresztények, akkor ez az, a testvéri szeretet. Pedig maga Jézus is azt mondta, hogy erről ismeri majd meg a világ, hogy az ő tanítványai vagyunk, ha egymást szeretjük. De mi is történt velünk, Krisztust követőkkel, hogy ez, ami régen annyira természetes volt, mára megváltozott? Az első gyülekezetek már pünkösdtől kezdve igyekeztek ezt az erényt hűen gyakorolni. A szükségletekre odafigyeltek, a vagyont közösnek tekinteték, ha valaki nehéz helyzetbe került, annak javára akár adományokat is gyűjtöttek. Sikerrel hárítottak el olyan akadályokat, mint az etnikai különbségek is. Már pünkösd után a hét diakónus megválasztásával gondoskodtak arról, hogy minden háznál legyen időben úrvacsora. Ezekben az időkben a Szentlélek vezette őket és a csodák, melyek néh...

Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az Úr keze alkotta őket? Jób könyve 12.fejezet 7-9. vers Kiskoromban, amikor a nagyszüleimnél nyaraltam, gyakran bámultam az éjjeli égboltot. Volt egy nagy fa oszlop, ami mellett egy kisebb fa darab volt, nagyjából akkora, amire kényelmesen fel tudtam állni és a fa oszlopnak neki támaszkodva, csodáltam a csillagokat és a Holdat. Emlékszem, hogy az egyik ilyen este még dúdoltam a „Mint a szép csillagok, mind-mind elmúlnak” kezdetű éneket. Nem tudom honnan ez az olthatatlan vágy a csillagok és az Univerzum egyéb csodái iránt, de ez felnőtt koromra sem lankadt, sőt… Isten alkotó ereje nem csak a történelem kezdetén volt nyilvánvaló, amikor a Teremtő a csillagokat, a Holdat, a Napot és a Földön nyüzsgő-mozgó életet alkotta. Hitem szerint, minden nap, amikor felébredek és megállapítom, hogy egés...

De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Pál második levele a korintusiakhoz 2:14 Most dőlj hátra, csukd be a szemed és vegyél egy mély levegőt! Próbáld érezni a téged körülvevő illatokat! Próbálj elmélyedni bennük és koncentrálj rájuk! Milyen emlékeket idézett fel benned? Lehet hogy épp frissen vágott fű illatát érzed, és eszedbe jutott amikor egy parkban játszottál gyermekként. Lehet hogy megérzed a friss kenyér illatát a sütőből, és felidéz egy kellemes emléket, amikor frissen sült süteményt falatoztál. Lehet hogy a város közepén ülsz a buszon és csak a füstöt érzed, és arról jut eszedbe egy emlék. Ki tudja?! A szaglásunk és az emlékeink közel állnak egymáshoz. Ezt Proust effektusnak hívják. Legyen szó kellemes vagy kellemetlen szagról, mind valamit eszünkbe juttat, valamilyen érzést indít el bennünk. Valahogy az orrunk sokkal jobban csinálja ezt mint a fülünk vagy a szemünk. Képzeld el...

Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót. […] Az Úr javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd cserben most sem kezed alkotásait! Zsoltárok könyve 138:6, 8 Martin Niemöller német lutheránus lelkésztől származik ez az idézet, aki az 1920-as évek elején még szimpatizált számos náci eszmével, ám Hitler hatalomra kerülése után már nyíltan bírálta azért, mert beavatkozott az egyház munkájába. Az 1937 és 1945 közötti éveket náci börtönökben és koncentrációs táborokban töltötte. (lásd: itt ) Nincs jó válasz arra, miért engedi meg Isten, hogy ilyen borzalmak megtörténjenek a világunkban. De most tegyük fel azt a kérdést, hogy hol van az ember ezekben a történésekben? Mi a mi felelősségünk? Hiszek a gondviselésben, hiszek abban, hogy Istenhez minden imádság eljut, Ő meghallgatja őket, de nem mindegyikre válaszol úgy, ahogy mi szeretnénk, nem mindig történnek úgy a dolgok, ahogy kértük. Ez a világ nagyon igazságtalan, itt „nem a gyor...