reggeli dicséret

„Mert Istennek minden ígérete Jézus Krisztus által vált „igen”-né, és az ő közreműködésével valósul meg a végső „Ámen” is, vagyis az ígéretek maradéktalan beteljesülése. Ez pedig rajtunk keresztül történik, és Isten dicsőségét fogja szolgálni. Mert Isten az, aki Krisztusban veletek együtt megerősít minket és különleges módon megáldott bennünket. Meg is jelölt minket a pecsétjével, és szívünkbe adta a Szent Szellemet, aki örökségünk előlege és biztosítéka.” Pál második levele a korinthusiakhoz 1:20-22 (Egyszerűfordítás) A világ és a benne zajló események nem tudják, hogy meg kellett volna állniuk. Pedig hagyhattak volna egy szusszanásnyi időt, hogy utolérje a lelked is a rohanó valóságot, és kipihenten, felfrissülten, megújult erővel és elhatározással érkezhess meg az új évbe. Ha a világ nem is, de Te állj meg ma reggel, Kedves Olvasó! Csak egy rövid időre tedd félre a rád váró teendőket, és gondolkozz el azon, mit mond neked a fenti ige Istenről! Nem kell sietned. Amikor ezzel me...

„Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy te, és hatalmad által nagy a te neved. Ki ne félne téged, népek Királya? Bizony, megillet ez téged! Mert nincs hozzád hasonló a népek bölcsei között egyetlen országban sem.” Jeremiás próféta könyve 10:6-7 Nagyon szokatlan három hónap áll mögöttünk. Nehéz volt, testileg-lelkileg megpróbált mindannyiunkat. És igazából még nem ért véget. Vannak, akik még mindig harcolnak a frontvonalban, akik első kézből élik meg a statisztikai adatokat. Orvosok, ápolók, kutatók, gyógyszerészek, rendfenntartók, szociális munkások, pszichológusok, pszichiáterek, lelkészek, pedagógusok, és a sort még sokáig folytathatnánk. Mert nem vonult át szinte senki felett sem nyomtalanul ez a járvány, annak ellenére, hogy esetleg nem fertőződött meg. Mindannyiunkat megviselt valahol, valahogyan, és bár napról napra lazulnak az eddigi korlátozások, a történet még koránt sem ért véget. Ma reggel Isten egy kapaszkodót szeretne nyújtani neked ebben a bizonytalan hel...

„Ezért így szól az én Uram, az Úr: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” Ézsaiás könyve 28:16 Furcsa napokat élünk. Tudom, nem ez a legjobb szó rá, de még nem találtam meg az igazit. Tele vagyunk kérdésekkel, bizonytalansággal, félelemmel, a bezártság, korlátoltság okozta frusztrációval. Fogalmunk sincs, meddig tart ez az egész, mire számíthatunk holnap, jövő héten, a következő hónapban.  Szeretnénk tudni a határidőket, hogy ez a vírus lefut ennyi és ennyi idő alatt, és utána visszaáll minden a régi kerékvágásba. De nincs ilyen határidő, és nincs semmi biztosíték afelől, hogy lesz-e újra régi kerékvágás.  Ma reggel Isten ebben a homályos, kérdőjelekkel teli időben egy gyönyörű igét küld a számunkra. Ha minden pillanatról pillanatra változik is körülöttünk, ha nem találunk kapaszkodót, ha nem tudjuk, miben is higgyünk most, Ő reményt, biztonságot kínál fel nekünk.  Mert letett egy...

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” János evangéliuma 3:36 Mi is a hit? - teszed fel magadban unos-untalan a kérdést. Mit jelent hinni Istenben, az Ő Fiában? Egyáltalán miért kellene hinni benne? Létezik Ő? És ha nincs, akkor mivégre van ez a világ? Ki tartja fenn, vagy mindez csak a véletlen műve? Mivégre vagyunk mi a világon? Honnan jöttünk és hová megyünk, és hol van a Haza? Hol van az Otthon, az igazi? Mi lesz azzal, aki távozik, és utolsó leheletével búcsút int ennek a létnek? Mi a halál és mi is az élet?  Ahogy egy csekély mennyiségű hókupac megindul lefelé a lejtőn, és végül erdőket tarol le, mint egy kicsorbult borotva, úgy hömpölyögnek benned a válaszra éhes kérdések, és valahol a szíved mélyén tudod, mindennek csak egy a vége: az Isten. Vele akarsz találkozni. Őt keresed, amióta ráeszméltél az életre, és végül minden Hozzá vezet el.  Őbenne nyernek...

„Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.”   Pál második levele a korinthusiakhoz 1:21-22 Uram, nem csodát, nem valami megmagyarázhatatlan természetfeletti dolgot kérek, csak a te jelenlétedet, a te erődet a mindennapokhoz. Nem azt kérem, hogy múljon el a vihar, hanem, hogy veled tudjak járni a tajtékzó tengeren. Nem azt, hogy minden legyen olyan, mint a mesében, csak hogy éljem meg, éljem túl ezt a kalandot veled. Elfáradtam az élet kockaköveit taposva, és most úgy érzem, nem megy tovább. Emelj fel, kérlek a porból, és adj újra életet, hogy felérve a hegytetőre egész más fényben láthassam a világot. Te vagy az egyetlen, akibe kapaszkodhatok.