reggeli dicséret

“Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Lukács evangéliuma 2:14 Néhány pásztor ült a tábortűz mellett. Talán épp arról beszélgettek, hogy milyen nehéz manapság jó legelőt találni, vagy arról, hogy a vadállatok elszaporodtak az utóbbi időben. Talán csak pihenni próbáltak. Átlagos, unalmas este. A tücskök ciripeltek, a tűz pattogott, és egy-egy széllökéstől néha gyönyörű táncot lejtett. Talán egyikük vagy másikuk épp elbóbiskolt volna, amikor hirtelen hatalmas fény vette körül őket. Nappali világosságnál is fényesebb ragyogást láttak. A sötéthez szokott szemük szinte megvakult, a szívük pedig remegett a félelemtől, ahogy fényár körülfogta őket. Tudták, hogy valami különlegeset élnek át, és mint olyantól azonnal megrémültek. Azonnal érezték, hogy náluk sokkal hatalmasabb lénnyel állnak szemben. Egy angyal szólalt meg a ragyógásból. Hangja kellemes, mégis tekintélyt parancsoló volt. "Örömhírt hoztam nektek. Megszületett az üdvözítő!" Ek

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói... Jakab Apostol levele 1:22 Ha Jakab apostol ma élne közöttünk, lehet, hogy valahogy így fogalmazná meg üzenetét: ne csak olvassuk és hallgassuk a Bibliát, hanem tegyük is meg, amit Isten kér benne. Ebben Krisztus maga adott példát nekünk: élete minden tekintetben összhangban volt Isten szándékával, és mindent elvégzett, ami meg volt írva róla. Az adventi időszakban valószínűleg gyakrabban gondolunk Jézus földi életének kezdeti eseményeire. Elgondolkodtam: mi lett volna, ha ő csak tudta volna Isten szándékát, azt, ami az igében évszázadok óta meg volt írva, de nem cselekedett volna azzal összhangban... Mennyi küzdelmet megspórolhatott volna magának, ha nem született volna meg akkor Betlehemben! Nem kellett volna hamarosan születése után menekülnie Egyiptomba, nem kellett volna annyira küzdelmes életet élnie, nem kellett volna egész életében elviselnie Sátán támadásait, az emberek keményfejűségét, hitetlenségét, az ok nélküli gánc

Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni? Ha csak békés tájon érzed biztonságban magad, mit fogsz csinálni a Jordán sűrűjében?! Jeremiás próféta könyve 12:5 Jeremiás Isten prófétájaként hatalmas veszélynek volt kitéve. Isten üzenetét adta át Izrael népének, és ez az üzenet nem mindig szívmelengető. "Térjetek meg, igazgassátok ki útjaitokat, legyetek kegyelmesek a társaitokkal!" Néha önmagam megváltoztatásánál pedig könnyebb megváltoztatni az üzenetet — akár erőszakkal is. Jeremiás rosszakarói a halálát akarták, ám Isten megmentette őt az ellenség kezéből. (ld. Jer 11:18-20 ) A reakció teljesen természetes, felhangzik a Nagy Kérdés: hogyan élhet a gonosz békességben, míg az igaz félelemben menekül? A válasz? Nincs válasz. Általában nincs válasz, erre nincs. Illetve... valami mégis van. "Ha ettől kiborultál, mi lesz, amikor tényleg baj lesz?" Mindig van lejjebb. Szívmelengető, felajzó. "Tényleg ez a legnagyobb bajod?" De most ko

  „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” ( Lukács evangéliuma 16. fejezet 10. vers )   Az aranylakodalmukat ünneplő nagyszülőket arról faggatják az unokák, hogy mi a boldog házasságuk titka. A papa azt mondja: Tudjátok, mi nagyanyátokkal 50 éve abban egyeztünk meg, hogy a kis dolgokban mindig ő fog dönteni, a nagy dolgokban meg én. És? – kérdezik az unokák – És, és. Eddig semmi nagy dolog nem történt. S hogy milyen igaz ez a vicc. Az élet, a boldogságunk, a lelki békénk nagyrészt valóban a kis dolgokon múlik. Az, hogy hogyan nézett rám a másik, vagy, hogy már megint nem köszönt. Rosszul írták ki a nevemet, nem írták ki a nevemet. Rám dudált pedig az előttem lévő bénázott; nézd, hogy betrollkodott elém; miért nem engedi, hogy besoroljak. A világmindenség működéséhez képest ezek jelentéktelen dolgok, apró cseppek, de ha ez az utolsó csepp a pohárban, ha ez a porszem a gépezetben… Mai Igénkkel Jézus azt üzeni; Nem kell semmi különlege

„Mert a szegények nem fogynak el a földről; ezért megparancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő elesett és szegény testvéredhez.” Mózes ötödik könyve 15.fejezet 11.vers Számomra minden évszaknak megvan a maga szépsége és végtelenül hálás vagyok az Úrnak azért, hogy egészséges vagyok, van látásom és hallásom, tudok járni és így minden évszak megmutathatja csodáit. Az egyértelmű kedvencem a tavasz, ugyanis akkor születtem, de nem lehet elmenni szó nélkül a meleg nyári napsütés vagy a sárguló őszi falevelek varázslatos képe mellett sem. Végül pedig itt van a tél, amely valamiért minden embernek mást jelent… Némelyek a pattogó kandalló hangját emlegetik, mások a nagy családi összejöveteleket vagy a szépen feldíszített fát és a gondosan előkészített ünnepi vacsorát. A szép és szívnek kellemes gondolatok mellett, emberek milliói rezzennek össze a tél közeledtével, mert életük kilátástalan és számukra közel sem jelent ilyen idilli gondolatot a tél beköszönte. Egy történet j

„Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr! Ezt mondják majd azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, és ő megszabadított minket! Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!” Ésaiás könyve 25.8-9 Vannak nehéz napok az életünkben, amikor lehangoltak, csüggedtek, vagy elkeseredettek vagyunk. Hatással van ránk a borús, hideg idő, nyomasztanak a hírek, amiket hallunk, leterhelnek az emberi konfliktusaink. Ilyenkor különösen fontos felemelni a fejünket, s előrébb tekinteni a jövőbe: Krisztus dicsőséges második eljövetelére. Az lesz az igazi megoldás számunkra! Olyan dolgok történnek akkor, amelyek már ma is örömmel és reménységgel tölthetik be a szívünket. Véget ér a halál uralma a Földünkön! Visszakaphatjuk elvesztett szeretteinket, új életre kelhetünk fel. Jézus a felmentő ítéletet hozza magával a mennyei bíróságról a megváltottai számára.

„Így szólt hozzám: Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára! Ezt is mondta nekem: Ezek Isten igaz igéi.” A jelenések könyve 19:9 Néhány éve olvastam egy népmesét, ami nagyon nagy hatást gyakorolt rám, A feltámadott asszony volt a címe. Arról szólt, hogy élt egy fiatalember, aki nagyon szerette a feleségét. Boldogok voltak, de egy nap az asszony meghalt, a férje pedig gyászolta vígasztalhatatlanul. Nem engedte, hogy eltemessék, hanem azt kérte, hogy tegyék egy csónakba, beül ő is mellé, majd lökjék el a ladikot a parttól, hadd vigye a tenger, amerre jónak látja. Így is történt. Emberünk a csónakban ülve is csak siratta szeretett kedvesét, amikor Isten megszólította, és megengedte neki, hogy hátralévő negyven évét megfelezhesse feleségével. Az asszony így feltámadt, még szebb, még gyönyörűbb lett, mint valaha. A hajó kikötött egy kis szigeten, ahol aztán boldogan éltek tovább. De sajnos a történet nem ér itt véget. Egy nap a férfi olyannyira elfáradt a