reggeli dicséret

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. János első levele 4:18 Neked mi a legnagyobb félelmed? Én a magastól félek. És a mélységtől. De valószínűleg mindkettőnek köze van a klausztrofóbiámhoz. Amitől azonban nem szoktam félni, az a jövő. Talán csak egy kicsit, főleg, mióta gyermekeim vannak. "Vajon boldog életük lesz?" "Vajon jó munkahelyen fognak dolgozni?" "Megismerik Istent?" "Szép családjuk lesz?" "Egyáltalán lesz iskola, ahol értelmes embert (homo sapienst) faragnak belőlük?" Akkor tériszony, mélységtől, bezárt helyektől és a jövőtől való félelem. Talán ennyi a lista. Legalábbis most ennyi jut eszembe. Persze a magas helyeken mindig van korlát, a mélységben ott az oxigénpalack, a szűk helyekre meg nem megyek be – mindenhol van valami, ami megvéd, nehogy bármi baj történjen. Racionális oka nincs annak, hogy félek ezektől ...

„Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba." Lukácsevangéliuma 18:17 Sok és sokféle ember hallgatta Jézus tanításait földi szolgálata idején. A motivációik is különbözőek voltak. Voltak a kíváncsiak, akiknek Jézus egy volt a sok hasonló rabbi, tanító közül. Jöttek-mentek, meghallgatták aztán minden ment tovább, ugyanúgy, mint előtte. Legfeljebb kicsit kiműveltebbek lettek, hogy ilyent is hallottak. Volt, aki szakmai szemmel nézte, hallgatta. Mintegy munkaköri feladatként elemezték, értelmezték tetteit és szavait. Ők voltak a koruk vallási-társadalmi elitje, a farizeusok, írástudók és más „hivatásosok”. Rájuk sem ragadt sok minden, inkább még ellenségesebbek lettek, mert mást tanított, mint az évezredes hagyomány, és valahogy más lelkülettel: szeretettel fordult az emberekhez. Volt, aki a római rend őreként leste a nagy Tanító megnyilvánulásait. Féltették a törékeny békét, nem hiányzott senkinek s...

„A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Máté evangéliuma 25:40) „Panov apó egy magányos cipészmester volt. Műhelyét szerte a városban ismerték az emberek, és arra járva gyakran beköszöntek neki. Ekkor Panov apó szemei mindig vidáman mosolyogtak vissza kerek szemüvege mögül. Így történt ez karácsony napján is, amikor az öreg cipészmester műhelye ablakában állva figyelte a járókelőket. S hogy miért állt az ablakban? Az előző napon, amikor pipázás közben elbóbiskolt a karosszékében, különös álom lepte meg. Maga Jézus szólt hozzá, és megígérte neki, hogy karácsony napján meglátogatja. Amikor Panov apó felébredt, eltöprengett: Jézus eljön az én szegényes műhelyembe? Megígérte, hogy eljön! De miről fogom felismerni? Mi lesz, ha elmegy anélkül, hogy ráismertem volna? Ezért ácsorgott hát az öreg suszter az ablakban, és ezért leste úgy az utcába beforduló embereket. T...

"Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. " Példabeszédek 22:6  Az első 3 életévben a jellem tulajdonképpen kialakul. Nem elég a "majd, ha nagyobb lesz, megtanítom" odázása, mert addigra már bevésődött, minden, amit szívesen elkerültél volna. Mózes, örökbefogadott gyermek volt. A fáraó lánya jól tudta, hogy héber a gyermek, valószínűleg sejthette azt is, hogy az igazi anyának adta oda a babát szoptatni. Örökbefogadta, hogy egyiptomit neveljen belőle, de addigra a csatát már elveszítette: az igazi gyökerek abban a néhány évben kifejlődtek, amíg az édesanya tanítását hallgathatta. Ami utána következett Egyiptomban, lehet, hogy halványított az alapokon, de elfedni nem tudta. Sámuel idegen, sőt zavaros és káros környezetben nőtt fel, de a legfogékonyabb időszakát az édesanyjával tölthette. Nem véletlenül lett ő hűséges, amíg a környezete hűtlen volt, mert neki volt egy időszak, amikor a neki megfelelő móds...

„Te pedig, fiam, Salamon, ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az ÚR minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot. Ha keresed, megtalálhatod. De ha elhagyod őt, akkor félreállít téged végleg.” 1 Krónika 28,9 Gyakorló apaként sokat gondolok arra, jól csinálom-e a dolgom. Mérlegelem a tetteimet, nevelési módszeremet, döntéseim helyességét. Sokszor kevésnek érzem magam és a feleségem három, felnőtté váló gyermekünkhöz. Vannak egyszerű helyzetek, amiken átsegít a tapasztalat, de vannak olyanok is, ahol magam is tanácstalan vagyok, sőt, hibázom is. Minden apa szeretné, ha példáját gyermekei követnék, ha hibáit nem ismételnék meg. Így saját magunktól próbáljuk védeni őket hiába, mert bennük hibáink is tovább élnek erényeinkkel együtt. Mit tegyünk hát? A világ legbölcsebb uralkodója, Salamon, három tanácsra támaszkodott, amelyek – míg hallgatott rájuk - a csúcsra emelték; de amikor elfordult tőlük, bukását okozták. Ez a...