Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március 22, 2015

A rágalom ellenszere

Kép
„Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak,” 1 Péter 2:12-13. Volt már, hogy összesúgtak a hátad mögött és te nem tudtad, mit mondanak? Aztán később, mikor egyre többen tették, de senki sem szólt neked, érezted a szégyen égetését a szívedben és nem is tudtad, nem értetted miért? A pletyka a rágalom kegyetlen fegyver az ellenség kezében, mert csapdába ejt anélkül, hogy valóban hibát követtünk volna el, mégis tehetetlenek vagyunk, az idő csapdájában vergődünk. Igen, mert valójában az ellenség az időt fordította ellenünk, azt az időt, míg kiderül az igazság. Ha az emberek beszélnek rólunk, az sok emberhez eljut. Mivel természetünknél fogva a rossz híreket tartjuk vonzóbbnak, a rágalmak sokkal hamarabb és messzebbre terjednek, mint az igazság, mint a

Belső megújulás

Kép
Belső megújulás „Ezért nem csüggedünk. A mi külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra megújul.” 2Korintus 4. rész 16. vers A mondat középső része egyszerűen logikus. Külső emberünk romlik. Fogynak a sejtjeink, feledékenyebbek leszünk, ilyen olyan betegség üti fel a fejét, baj van a hallásunkkal, látásunkkal, gyorsaságunkkal, tempónkkal. Valóban romlik a mi külső emberünk. Azonban elmondhatod-e, hogy bár ez igaz, de a belső emberem, az aztán napról napra megújul. Édesapám egy nagyon mélyen gondolkodó, igazán hívő ember volt. Sajnos megtámadta a szervezetét a rák. Soha nem láttam elcsüggedni. Sokkal inkább felgyorsult. No, nem a tempójával, hanem az idő kihasználásával. Rengetegszer láttam a nagy diófánk alatt ülni, kezében Biblia, könyvek, jegyzetfüzet és toll. Közben potyogtak a könnyei, úgy meghatották az olvasottak. Aztán egy másik alkalommal papírt és tollat meg borítékot kért, és minden barátjának írt egy nagyon megható, megtérésre buzdító levelet. Bocsánato

Egy csepp mennyország

Kép
„...titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. Erősítse meg a szíveteket, és tegye feddhetetlenné a szent életben a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. Ámen.” Pál első levele a thesszalonikaiaknak 3:12-13 Vizuális típusú vagyok, így mindig, ha Jézus visszajöveteléről olvasok a Bibliámban, egy sugárzó felhőt rajzolok a margóra. Sok helyen megtalálható ez a felhő, de a legsűrűbben éppen Pál a thesszalonikai gyülekezetnek írt első levelében fordul elő (a könyv 89 verséből 22 foglalkozik evvel, ami majdnem 20%). Ezek szerint miközben az apostol ezt a levelet írja, gondolatai mindig Jézus második visszajövetelén járnak. Így alighogy belekezd egy gondolatsorba, azon kapja magát, hogy megint a második advent örömhíréről ír. Ezzel találkozunk a megadott szakaszunkban is. Beszél Pál sok mindenről – az egymás iránti szeretet gyarapodásár

Kire hallgatsz?

Kép
„Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.”   (Galátziabeliekhez írt levél 1. fejezet 10. vers) Bizonyára sokak számára ismert Heltai Gáspár fabulája a szegény emberről és fiáról, akik miután annyira elszegényedtek, elhatározták eladják egyetlen jószágukat, a szamarat, hogy kis pénzre tegyenek szert. Elindultak tehát a vásárba, s ahogy mentek hallották, ahogy az út mentén az emberek összesúgnak, hogy milyen bolondok, hogy egyikőjük sem ül fel a szamárra. Így az ember fogja a gyereket és felülteti az állat hátára. Ám, ezen mások méltatlankodnak, hogy hát miért a gyerek ül a szamáron, a szegény vénember meg kullog utána. Helyet cserélnek, de ezt is kifogásolják, hogy hát milyen kegyetlen ember ez. Aztán felveszi maga mellé a gyereket, hát ez már csakugyan kegyetlenség mondják, hogy szegény állatot így megkínozzák… Erre fognak egy

A nagybetűs ÉLET!

Kép
"Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" János evangéliuma 11. fejezet 25-26.vers Az élet egy lehetőség! Bizonyára hallottuk már ezt a mondást, és így vagy úgy értékeltük is magunkban. De hogyan kapcsolódik az élet a hitet vagy fordítva? Mi történik akkor, ha valaki elveszti az életbe vetett hitet? Kedves olvasó! Érezted már úgy magad, hogy elvesztetted a hitedet és a remény gyertyája is csak pislákolt számodra? Szomorú, de bizony vannak ilyen élethelyzetek. Egyszer a Margit hídon sétáltam, még amikor egyetemre jártam, és úgy éreztem nincs megoldás az élet nehézségeire. Ezért, amikor lenéztem, elgondolkodtam rajta, hogy milyen könnyű is lenne a megoldás. Ez nem követendő példa, de mindenképpen tanulságos.   Megtanultam akkor valamit egy életre! Jézussal beszélgetni! Addig is imádkoztam, de olyan összetört talán soha nem voltam addi

Nem szégyenül meg, aki hisz

Kép
"Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.”  Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja;  amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”  Pál levele a rómaiakhoz 10:11-13 A szégyen megbénít. A szégyentől az is fáj, amit el sem követtél. A szégyen gondoskodik arról, hogy valósnak érezz olyant, ami meg sem történt. Ábrahám megyszégyenült a fáraó és Abímelek, a filiszteus király előtt is, amikor kiderült, hogy Sára inkább a felesége, mint a húga. Ha bízott volna jobban Isten hatalmában, ez nem történt volna meg. Nem szerettem volna József tetsvéreinek a helyében lenni (bár filmben szívesen megnézem ezt a részt), amikor József elárulja, hogy ő a testvérük és nem halt meg, sőt nem is rabszolga már. A szégyen egyik legnagyobb foka annak a színe előtt állni kiszolgáltatottként, aki korábban a kezemben volt és nem a kegyelem volt a jellemző a bánásmódra, amit iránta tanú

„Trónok harca”

Kép
„Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján.” Jelenések könyve 3:21 A mi világunkban osztozni nem szokás. A vastrónon csak egy ember ülhet, a jutalmat, előléptetést csak egy kaphatja meg, a legtöbb küzdelemben egy győztes van, a többi mind veszít, és ritka az olyan konfliktus, ahonnan mindkét fél emelt fővel távozik.  Csaták sora zajlik nap mint nap, táborok feszülnek egymásnak, és a veszteséget már nem is számoljuk,csak egy hajszállal legyen kevesebb az ellenfélt ért kárnál. Időt, eszközöket, energiát pazarolunk el, és nem látjuk be, mennyire értelmetlen mindez. Mert van ennél sokkal fontosabb.  Küzdünk egymás ellen egy kényelmetlen ülőhelyért, ami csak ideig-óráig lehet a miénk, mert holnap vagy valaki más foglalja el, vagy a mi szánkban válik keserűvé az édes győzelem és birtoklás. Egymást letaposva próbálunk érvényesülni, és nem vesszük észre, hogy lehetne másként is.  Isten ma