reggeli dicséret

Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ézsaiás próféta könyve 65:17 Az életben minden olyan törékeny. És nem csak az üvegpohár vagy a dísztárgyak, amelyekre hamar, már gyermekként megtanulunk vigyázni, hanem az élet értékesebb, kevésbé kézzelfoghatóbb dolgai is. Törékenyek a kapcsolataink, az ígéreteink, törékeny a szívünk, a béke, és bizony törékeny az emberi élet is. Ezeket sajnos már nehezebben tanuljuk meg, gyakran felnőttként, de mindenképp sok negatív tapasztalat után. Isten azonban sokkal tartósabbá, állandóbbá teremtette a világot, és mindent, ami benne van. És bár valami mégis elromlott, a bukás, a bűneset mindent rosszabb minőségűvé, törékennyé tett, az Alkotó megígérte, hogy mindent visszacsinál; hamarosan minden olyan lesz, mint újkorában volt. Tartós, élettel teli, és soha el nem romló. De addig is, amíg várjuk ezt a helyreállítást, valamiképp boldogulnunk kell törékenyen, ebben a törékeny világban. Sőt, talán Isten is a...

Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát. Máté 10:42 Alapvető szükségletünk, hogy az életünknek legyen értelme, célja. Amikor gyerekek voltunk, mi fiúk nagy célokat tűztünk ki magunk elé:  orvosok  leszünk, rendőrök, űrhajósok, feltalálók, és így tovább, szóval hősök. (A velünk egykorú lányoknak reálisabb céljaik voltak.) Aztán ahogy komolyodtunk, a céljaink is egyre jobban igazodtak a való világhoz. De voltak közöttünk álmodozók, akik mindig a NAGY LEHETŐSÉG-re vártak. Akik nem tűztek ki igazi célokat, csak sodródtak az árral, azok többnyire csak vegetálnak. Akik magas, de a képességeik és körülményeik alapján elérhető célokat tűztek ki, azok közül sokan már elérték, vagy afelé tartanak. De még mindig vannak, akik a nagybetűs ALKALOM-ra várnak, miközben sok kicsi, már készen álló alkalmat elszalasztottak. Hívőkként is várhatunk a NAGY LEHETŐSÉG-re, amikor eg...

Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen Zsoltárok könyve 91:1 Mikor pihentél legutóbb? Nem az alvásra gondolok, nem is arra, hogy a múlt héten végre volt időd megpucolni az ablakokat. Tudom, hogy már ez is más, mint a mindennapos robotolás, de ez nem az a pihenés, amire most kíváncsi vagyok. Mikor volt legutóbb, hogy nem csináltál semmit? Nem rohantál valahova, nem gondolkoztál valami mély dolgon, nem terveztél a jövőre, hanem csak ültél, és néztél ki a fejedből, semmire nem gondolva*, és semmit nem csinálva? Mikor érezted legutóbb, hogy az élet több, mint a munkád, és hogy az értékedet nem a teljesítményed határozza meg? Lehet, hogy te éppen azon kevesek közé tartozol, akiknek ez nem probléma, de lehet az is, hogy hamar magadra ismertél. A teremtés hetedik napján Isten megpihen, ( Mózes első könyve 2:1-4 ) és a Tízparancsolatban ugyanerre a heti pihenésre invitál bennünket is. ( Mózes második könyve 20:8-11 ) A mai igében pedig a zsoltáríró a hogyant is megmond...

Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,  az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! 91. Zsoltár 1-2. verse Nem lehet bármit mondani egy idegennek, akit nem ismersz. Nem hívhatsz valakit a barátodnak, kedvesednek, ha nem vagy vele megfelelően intim kapcsolatban, amelyben megosztod az érzéseidet, a gondolataidat. Olyan kapcsolatban, ami kölcsönös tiszteleten, szereteten alapszik. Természetesen egy ilyen kapcsolat kialakításához idő kel. Ritkán fordul elő, hogy a szerelmesek azonnal egymásba szeretnek. A legtöbb esetben az egyik fél szívében, lelkében indul el a vágyakozás. Vágyom rá, hogy lássam, hogy megszólítsam, hogy beszéljek vele, hogy ott legyek, ahol ő van! - néha megmagyarázhatatlan szenvedéllyel tör ránk. Aztán, ha viszonzásra lel minden apró tettünk, bekövetkezik a földöntúli boldogság és úgy érezzük, révbe érkezünk. Az otthonosság érzése csodálatos! Melletted otthon vagyok. Akkor vagyok nyugodt, ha mellettem vagy. Eltűnt mi...

Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. J ózsué könyve 1. fejezet 6.vers „Légy erős és bátor…”- ennyi lenne? Ilyen könnyű lenne? Mózes és Józsué igazán érdekes és példamutató vezetőkként jelennek meg az Ószövetség lapjain. Mózes eleinte kételyekkel bontogatta szárnyait. Az Egyiptomból való szabadulás élményei nem csak a fáraónak és a népnek hordoztak üzenetet, hanem magának Mózesnek is. Talán elsőkörben neki volt a legnagyobb szüksége arra, hogy meglássa Isten hatalmát. Amikor az Úr megbízta ezzel a feladattal, Mózesnek szüksége volt csodajelekre, hogy elmerje vállalni Istentől kijelölt életútját, vagy ha úgy tetszik, feladatát. Emberileg ez teljesen érthető. Mózes egy idegen nép között nevelkedett, idegen szokásokat sajátított el és a zsidóság felszabadítása a „fogadott” népének uralma alól igencsak nehéz feladatnak bizonyult. Így hát kicsit sem meglepő, hogy megerősítésre vágyott, amelyet megadot...

Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Zsoltár 33.20 Életünk során sokszor kell várakoznunk. Gondoljunk csak bele! Baba születésének várása, párra találás, egy kedvező munkahelyi ajánlat, iskolai szünetek, szabadság, nyári tábor, bolt, tömegközlekedés, egészségügy… Sokféle módon várakozhatunk. Várhatunk türelmetlenül, feszülten, aggódva, kétségbeesve, csalódottan, de várakozhatunk csendben reménykedve, alázattal, bizalommal és kitartóan is. Milyen hatása lehet a várakozásnak a személyiségünkre? Milyen emberekké formálna bennünket, ha mindig, mindent azonnal megkapnánk? Vajon türelmesek és kedvesek tudnánk lenni másokkal? Nem éreznénk úgy, hogy mi vagyunk a világ közepe, nekünk minden jár? Tudnánk értékelni igazán a dolgokat, ha soha semmire nem kellene várnunk? Miközben ezeken a kérdéseken töprengtem, a következő mondat fogalmazódott meg bennem: Ha nem tanulsz meg türelmesen várakozni, nem tanulod meg Istenre hagyni a dolgokat, így nem hagysz helyet Isten cselekvésének!...

Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. Zsoltárok 50:11-15 A zsoltár szavai akkoriban forradalmiak voltak. Az ókori világban az istentiszteleti áldozatokról az emberek úgy hitték az isten megeszi azt. Úgy gondolták – és egyesek ma is úgy gondolják, konkrét vagy átvitt értelemben – áldozatukkal ténylegesen táplálják, éltetik az isteneiket, gondoskodnak szükségleteikről, amiért cserébe az istenek is barátságosan fognak viselkedni velük. Nem akarod tudni milyen az isten, ha éhes! Izrael Istene másként szól. „Nem az áldozatod tartja fenn az életemet. Minden az enyém. Ez az egész nem rólam szól.” Isten tehát nem fogja leharapni a fejed éhségében. Sem szó szerint, sem átvitt értelemben. Isten nem egy é...