reggeli dicséret

Negyven éven át gondoskodtál róluk a pusztában: nem nélkülöztek, ruhájuk nem szakadt le róluk, és a lábuk sem dagadt meg. Nehémiás könyve 9:21 A keresztényi gyakorlat nagy ellentmondása, hogy noha az ima Istenhez szól, a fókusza mégis mi magunk vagyunk. Nem újdonsült gondolat ez, hiszen Jézus a Miatyánkot, ( Máté evangéliuma 6:9-13 ) a követőire hagyományozott mintaimát is úgy tanította, hogy az Istent dicsőítő bevezető után az ima céljára térjen – az életünket fenntartó és jobbá tevő tényezők igényére. Hiszen ki profitálna abból, ha 1) Isten neve megszenteltetne, 2) eljönne az ő országa, és az 3) ő akarata lenne meg a földön is, a mennyeihez hasonlóan? Hát persze, hogy mi! Nem is beszélve a mindennapi kenyerünkről, a vétkeink megbocsátásáról, a kísértések elkerüléséről, stb.  És ebben nincs semmi furcsa, hiszen a hitünk szerint Isten az életünk, és az abban lévő minden jó dolog forrása, fenntartója, ajándékozója. Hát kitől kérnénk ezeket az ajándékokat, ha nem tőle? Tudjuk, hogy á...

„Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” Mózes negyedik könyve 6. fejezet 24-26. vers Képzeld el, hogy egy kietlen, köves sivatagon vonulsz át egy hatalmas tömeggel. Bármerre nézel, csak a végtelen kopárságot látod, meleg van, szárazság, már régóta vándoroltok, és tudod jól, messze még a végállomás. Ez a hely, a puszta sosem szerepelt álmaid otthonaként a képzeletedben, egy időre letáboroztok, de majd menni kell még tovább. Fáradt vagy, a remény pedig úgy ingadozik benned, mintha vad, tengeri szelek fújnák jobbra-balra. Ekkor felhangzik a főpap hangja, szavai pedig egymás után kezdenek utat találni szívedbe. „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” A puszta komor valóságába fényt hasít az áldás. Isten így áll hozzánk. Isten itt van köztünk. Isten...

"A szűk kapun menjetek be. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan járnak rajta.De az életre vezető ajtó szűk, az ösvény keskeny és csak kevesen találják meg." Máté 7:13-14. "Amikor 1868 augusztusában Battle Creekben voltam, azt álmodtam, hogy egy tömegben vagyok. Az összegyűltek egy része útra készülődött. Jól megrakott kocsikkal haladtunk az úton, amely a hegyre vitt. Az út egyik oldalán mély szakadék volt, a másik oldalán magas, sima fehér fal, amely olyan volt, mint a szobafalak kemény és meszelt vakolata.   Mikor tovább utaztunk, az út mindig keskenyebb és meredekebb lett. Kénytelenek voltunk egészen a falhoz lapulni, hogy a szakadékba ne essünk. Amikor ezt tettük a lovakon lévő csomagok a falhoz nyomódtak, melyek a mélységbe zuhantak. Tovább lovagoltunk nagy félelemmel, hogy az út keskenyebb részeinél elveszítjük egyensúlyunkat és lezuhanunk. Ilyenkor mintha egy kéz megfogta volna a gyeplőt és átvezetett ezeken a ves...