Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus 7, 2016

Ha kevés vagyok

Kép
"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által." 2Tim 1,7-8. Amikor félek, kevés vagyok, mert megbénít a félelem. Nincs erőm gondolkodni, a mondatok, a szavak eltűnnek a reszketésben. Hiába keresem, nem tudom kimondani őket. A szorongás gyengévé tesz. Kérlek Uram, add nekem az erőnek lelkét! Amikor nem tudok szeretni kevés vagyok. A szeretet, ami bennem van néha elég a családomnak, esetleg a barátaimnak. De nekik sem jut elég. Miért nem vagyok kiapadhatatlan kút, amely megöntöz minden rászorulót? Hol vannak tetteim, hol van megindító, Istenhez vezető ölelésem? Kérlek Uram, add nekem a szeretet lelkét! Amikor megrészegítenek vágyaim, amikor világom vakító sugarai eltakarják szemem elől a valóságot, kevés vagyok. Mert hiányzik belőlem a tisztánlátás, a józanság, hogy hely

A hegyek tengerbe hajigálása

Kép
„Jézus így felelt. Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak olyat tesztek, ami e fügefával történt, hanem, ha azt mondjátok ennek a hegynek: kelj fel, és vesd magadat a tengerbe, az is meglesz. Mindazt megkapjátok, amit imádságban hittel kértek.”  Máté 21:21-22. Nem hiszem, hogy Jézus itt a hegyek tengerbe dobálására gondolt! Mi történt hát? Reggel Jézus „munkába indult” tanítványaival Jeruzsálembe. Megéheztek. Egy leveles fügefa hívogatta őket. A levelek alatt minden esetben ott voltak már a termések. Kivéve most. Csak levél mindenütt, termés sehol. Jézus – a tanítványok nem kis meglepődésére – megátkozta a fát. Másnap reggel megdöbbenve látták, hogy a fa gyökerestül kiszáradt. Péter nagyon elcsodálkozott ezen. Neki válaszolta Jézus a bevezetőben leírt mondatokat. Higgy! Ha Isten mond valamit, miért kételkedsz? Ha igazán hiszel, minden lehetséges! De vajon tudunk-e hinni? „De jó neked, hogy van hited!” – mondják sokan. Honnan van a hit? Isten

Az álruhás vendég

Kép
„Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül.” Péter első levele 4:9 Történt egyszer, hogy Mátyás király álruhában utazott egy szekéren. A rossz utak miatt eltört azonban a kereke. Bodnár nem volt abban a faluban, így aztán a hátára kapta a kereket, és elvitte a szomszéd településre. Mire a bodnár megcsinálta, a király pedig visszacipelte a kereket, bizony beesteledett. Mit volt mit tenni, szállást kellett keresni. Kinézte a falu legmódosabb házát, és bekopogott. Egy nagypocakú szigorú gazda nyitott ajtót: – Én nem ismerem kendet. Kend olyan csavargónak néz ki, hogy nem is adnék kendnek szállást! – No, köszönöm – válaszolta kurtán a király. Továbbment hát az álruhás Mátyás, és egy szegény házikó ajtaján kopogtatott. – Kerülj beljebb, atyámfia! – invitálta barátságosan a szegény ember. – Nézd kedves barátom, egy ágyam van ugyan, de beteg feleségem fekszik benne. Ha az eresz alatt jó lesz mellettem a szalmán, akkor maradhatsz. – Jó lesz, jó lesz – egyezett

Az Úr vezet

Kép
„És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.” (Ézsaiás könyve 58. fejezet 11. vers) Egy kollégám mesélte, hogy ismert egy atyafit, aki olyan életveszélyesen vezetett, – a gyorshajtás mellett rendszeresen átment a piroson, előzött akkor is, ha jöttek szemben… -, hogy mindenki rettegve ült be mellé az autóba. Pedig közben végig énekelte a hitünk énekeiből a 217-es számú éneket (ez volt a kedvence), melynek refrénje: Az Úr vezet, az Úr vezet… S míg fejcsóválva megmosolyogjuk, nézzünk magunkba; Vajon hányszor teszünk mi is hasonlóan? Hányszor tulajdonítjuk vágyainkat Isten sugallatának? Hányszor mentegetőzünk azzal, hogy ’Isten akarta, hogy így tegyek’? Miközben azt állítjuk, hogy az Úr vezet, semmivel és senkivel sem törődve gázolunk át az életen… De akkor mit tegyünk, hogy valóban Isten vezesse az életünket? Vannak, ak

Nehéz idők

Kép
„A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által.” Királyok első könyve 17. fejezet 16. verse Nehéz idők. Vannak, akik csak a képernyőről ismerik ezt a fogalmat. Legyek irigy rájuk? Inkább választom a megpróbáltatást. Miért? Szeretek megdolgozni azért, amim van. Őszintén szólva, nincsenek olyan emlékeim, hogy valaha is éheztem volna. Azonban volt más megpróbáltatás. Véleményem szerint a szükség, mint fogalom két irányú. Az egyik megközelítési lehetőség meglehetősen egocentrikus. Minden magamnak, és abból is a legjobbat. a silánnyal nem elégszünk meg. A másik megközelítés az Isten szemszögéből van, aki azt adja meg számomra, ami az épülésemre szolgál, tehát a fejlődésemhez szükséges javakat kapom meg. Ez a két irány gyakran nem egyezik. Mert van az úgy, hogy megkérdezem, nekem mért nem lehet ilyen vagy olyan tárgyam, vagy akár tulajdonságom? Megkérdezem: nekem mért csak ennyit adtál, és annak miért annyit? Én csak

Befolyásunk

Kép
„Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.” Ézsaiás 35:3 Ez a feladatunk és kiváltságunk egymás életében. Így tudjuk kifejezni Isten iránt a hálánkat és szeretetünket életünkért és mindazért, amit értünk tett és tesz (vö. 1János 3:16, 4:9-12). Mindannyian hatunk a környezetünkre, a befolyás pedig hatalom, akár jóra, akár rosszra használjuk azt. Miért ne élhetnénk akkor jól ma ezzel a hatalmunkkal? Viselkedésünkkel, előhozhatjuk a másik emberből a legjobbat, de a legrosszabbat is. Szavaink lehetnek vigasztalóak, és megerősítőek, de kihívóak, harciasságra ingerlőek vagy csüggesztőek is. Megerősíthetjük a körülöttünk élők kezét a jó cselekvésében, hogy kitartóak legyen. Erősíthetjük egymást az Isten iránti bizalomban és annak gyakorlásában, átélésében is. A hit az a kéz, amellyel megragadjuk Istent, ami által kapaszkodunk belé a nehézségek idején. Ha pedig elhúzódik a próba és már leengednénk a „felemelt kezeket” (vö. 1Timótheus 2.8), milyen jó

Balfácán

Kép
„A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel!” Pál levele a filippiekhez 4:5 Szelíd. Olyan megfoghatatlan, nem gondolod? Milyen a szelíd ember? Olyan, akin mindenki áttrappolhat a bocsánatkérés apró szikrája nélkül? Olyan, aki mindig csendben van olyannyira, hogy az már kezd kellemetlen lenni, és elgondolkodsz az illető épelmélyűségéről? Vajon a szelíd ember mindig vesztes is? Egy szerencsétlen, aki csak meghúzza magát egy talpalattnyi területen, mindig szomorú, és csak ritkán enged világgá egy-egy fájdalmas mosolyt?  Azt hiszem, Isten nem ezt várja el tőlünk. Nem ez a szelídség. Jézus szelíd volt, ugye? Másként nem lenne hiteles dolog a követői elé ezt a tulajdonságot állítani. És vesztes is volt? Vagy egy szerencsétlen senki? A legkevésbé sem.   Jézus szelíd volt. És olyan szelídnek szetne látni téged is, amilyen ő volt. Tanítványaihoz a következő felszólítást intézte: "Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azér