reggeli dicséret

 " Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. " János evangéliuma 10. fejezet 27-28.vers "A forradalom a társadalom betegsége!" - mondta a történelemtanárom valamikor 1990-ben a kikerekedett szemű és fülű diákjainak, majd hozzátette, hogy végre ezt őszintén kimondhatja, mert addig csak arról akarták, hogy beszéljen, hogy a forradalom a történelem hajtóereje, amitől jobbá lesz. Én pedig azóta is birkózom ezzel a mondattal, mert bevallom, nagyon szerettem a nagy nemzeti forradalmak emlékünnepein játszani a himnuszt és a szózatot a fúvószenekarban, meg emlékezni a forradalmárok hőstetteire.  Azonban ez a mondat elrontja az ünnepi hangulatom azóta is... Az elszenvedett jogsérelmek, az elfojtott szabadságvágy előbb-utóbb szétfeszíti a társadalom kereteit: kitör a forradalom. Az elnyomottak, a megszégyenítettek nem tudnak máshogy érvén...

„ Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne,  el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ” ( János evangéliuma 3:16 ) János – Jézus tizenkét apostola közül az egyik – volt a szeretett tanítvány, mert Isten életet átformáló szeretetét különös módon tapasztalta meg saját életében: a mennydörgés fiából lett szeretett tanítvány. Ő volt az, aki minden írásában (evangélium és levelek) a legtöbbet beszél Isten szeretetéről. Tömören így ír róla: „mert az Isten szeretet” ( 1János 4:8 ). A Biblia szóhasználatában a szeretet ( agapé) szó Isten számára fenntartott fogalom. Csak Ő tud agapéval szeretni. Az agapé szeretet ugyanis kezdeményező, feltétel nélküli, ragaszkodó szeretet, aminek nincs szüksége érdemekre ahhoz, hogy elfogadni, értékelni és így igazán szeretni tudja a másikat. Isten a világot szerette ezzel az emberi mértékkel utolérhetetlen szeretettel. A világ alatt János apostol az egész teremtett világot, vagyis a kozmoszt ért...