reggeli dicséret

"Ti azért bátorságosok legyetek, kezeiteket le ne ereszszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van." 2Krónikák 15,7 A biblia szerint van néhány különös összefüggés az emberiség bálványimádása és a háborúság között. Az ok minden bizonnyal a következő. Először: a bálványok hamis istenek, nem valódiak. Az emberek találták ki azokat maguknak, így annak a népnek a gondolkodását és ideológiáját tükrözi, amely megalkotta azt. A pogány nemzetek vallása sokszor azok politikai érdekeit, uralkodóik nemzeturalmi törekvéseit szolgálta, amit alkalomadtán rá is akartak kényszeríteni a leigázott népekre, hogy biztosítsák uralmukat fölöttük. Ezeknek a vallásoknak a követése mindenkor háborúkhoz vezetett. Másodszor: a bálványok hamis istenek, amiket ugyan az emberek kreáltak, de kultuszuk által túlnőttek teremtőiken. Az ember vált a tárgy, a létrehozott csinálmány foglyává, leigázott alattvalójává. Biztos hallottunk már arról, amikor valaki valaminek a megszállottjává vált. ...

„Ekkor fogadást tett Jákób és ezt mondta: Ha Isten velem lesz és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ad nekem kenyeret, hogy ehessek, és ruhát, hogy legyen mibe öltöznöm, és ha békességgel térek vissza atyám házához, akkor az Úr lesz az én Istenem.”  1Mózes 28:20-21. Miután Jákób ügyesen becsapta apját és testvérét, menekülnie kellett. Valószínű, már útközben minden újra lepergett lelki szemei előtt és kegyetlenül elkeseredett. Nem tudta mi vár rá, hova kell mennie. Kétségek gyötörték. Az Úr látta őt és egy igazi megerősítésben részesítette. Amint elaludt, egy égig érő létrát látott, amin az angyalok fel-alá jártak, a létra tetején maga az Úr állt és azt mondta: Jákób! Ezt a földet, amin itt fekszel, neked és gyermekeidnek adom. Annyi lesz utódod száma, mint a föld pora. Veled leszek, és nem hagylak el téged. Micsoda biztatás  lehetett ez Jákób számára, akit most épp kétségek gyötörték, hogy vajon mi történik vele a jövőben. Hálás szívvel állított...

„Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” Római levél 5:3-5 Sokáig következetes és racionális embernek tartottam magam. Meglehetősen bosszantott, mikor másoknál olyan kijelentésekkel találkoztam, amelyek ellent mondtak egy korábbi állításuknak. Egyszer egy barátomnak kifejtettem, hogy szeretném az emberek megnyilvánulásait hanghordozón rögzíteni, hogy amikor majd azzal ellentmondásban nyilatkoznak, lejátszhassam nekik korábbi kijelentésüket – így világítva rá következetlenségükre. – Nem sok barátot szeretnél! – válaszolta sajnálkozó mosollyal barátom. Nos, hát igen. Amióta rájöttem, a szeretet fontosabb, mint a racionális gondolkodás, és amióta magam kijelentései között is fölfedeztem már ellentmondásokat, alább hagytam következetesség...

„ Ne szégyelld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma szerint. ” (Timótheushoz írt második levél 1. fejezet 8.vers) Néhány évvel ezelőtt az egyik gyülekezeti taggal sürgős elintéznivalónk akadt. Ám mivel nagyon elfoglalt volt, mondta szaladjak be a munkahelyére és ebédszünetben megbeszéljük, amit kell. Ahogy odaértem, az irodában munkatársa fogadott, megemlítve, hogy akit keresek annak ki kellett szaladnia valamiért, de mindjárt itt lesz, és addig üljek le. Kis idő múlva megkérdezte, hogy amúgy milyen ügyben keresem a kollégáját. Mondtam, hogy a lelkipásztora vagyok és egy gyülekezeti dolog miatt keresem. Erre elkerekedett szemmel csak annyit mondott: „Nem is tudtam, hogy a XY vallásos!”. Ezen aztán én gondoltam el; milyen hitélete, magaviselete, munkamorálja lehet annak, akiről nemhogy azt nem tudja a közvetlen munkatársa, akivel több éve együtt dolgozik, hogy adventista, hanem még vallás...

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. ” Pál második levele Timóteushoz 1. fejezet 7. verse Az ismeretlentől való félelem ott van bennünk. Ezért nem is merünk sokszor belevágni olyan dolgokba, amelyek jók lehetnének számunkra. Nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért nem tesszük, egyszerűen csak félelem. A félelem az nem jó tanácsadó, ellenben azokkal, amiket Pál felsorol az ifjú Timóteusnak az már annál inkább. Ha Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét, akkor mitől kell félnünk? Én azt gondolom, hogy amitől félhetünk, hogy nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy ellen álljunk a bűnnek. Mert a bűn ott áll a szívünk ajtaja előtt és ránk van vágyódása. Az ördögnek feltett szándéka, hogy az embert rettegés alatt tartsa. Ettől óvnak Pálnak a szavai. Megnyugtatóan hat ránk, hogy az életben bármilyen területen is dolgozunk, bármilyen helyen is élünk, az Úrnak Lelke velünk ...

“Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az Úr áldott népe ez, ők és leszármazottaik. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” Ézsaiás könyve 65:23-24 Hegedűtokra vágyott. Nem kérte, csak egy-egy szóban elejtette. És az aki szerette, figyelt, s meghallotta a sorok között ki nem mondott óhaját. Észrevétlenül kicsempészte hangszerét, melyen újjai sok-sok éven át szebbnél szebb dallamokat játszottak, s már rohant is a hangszerboltba az új hegedűtokért. Keresgélt, válogatott, míg végül sikerült a legszebbet kiválasztani annak, akit szeretett.  A régi hanszer új köntöst kapott, s gazdája a meglepetéstől, szinte szóhoz sem jutott. Csak annyit kérdezett: “Honnan tudtátok?” Vajon, ha mi tudunk jó ajándékokat adni azoknak, akiket szeretünk, az aki sokkal jobban szeret mindket, mint ahogy mi szeretni tudunk, nem ad meg mindent nekünk úgy, ahogy óhajtunk?  Vannak alkalmak, amikor Ő válaszol még mielőtt kiáltanánk, azonba...