reggeli dicséret

"Ezért most megmutatom, ezúttal megmutatom nekik kezemnek hatalmát, és megtudják, hogy Úr az én nevem!" Jeremiás próféta könyve 16:21 Gyereket nevelni nem csak szavakkal lehet. Bocsánat, hibás állítás. A gyerekeket nem szavakkal kell nevelni. Nem is pofonnal, de ez most más téma. Gyereket nevelni példával kell. Sokkal jobban figyel arra amit teszel, mint amit mondasz. Néhány hónapja figyeltünk fel valamire feleségemmel. A kislányom felkapta a játék telefonját, és a szobában körbe körbe sétálgatva a telefont a füléhez nyomva magyarázott. Percekig nevettünk rajta, és mosolyogtunk, ahogy néztük, mert pont úgy nézett ki, ahogy én szoktam telefonálni. Azóta is ha telefonálok, sokszor felkapja a telefont, és utánam sétálgatva beszél. A gyerekek arra figyelnek, mit teszünk, nem arra mit mondunk. Milyen az Istenképed? Mit tesz a te Istened? Mit teszel azért, mert ezt láttad Istentől? Isten meg akarja mutatni magát neked. Szeretné, ha megismernéd. Szeretné, ha látnád, ha éreznéd, megé...

Valószínű, hogy mindannyiunknak ismerős az az érzés, amikor bekapunk egy szép, piros, illatos epret, rágni kezdjük, és akkor valami apró szemcsék roszogni kezdenek a fogunk alatt. Vagy amikor nyáron a strandon játszunk, és homok vagy iszap kerül a szánkba. Nem túl kellemes, amikor ilyesmi történik velünk, ugye? De milyen lehet, amikor kaviccsal lesz tele a szánk? "Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája."  - olvassuk a  Példabeszédek 20:17 -ben A gyermekeimnél tapasztalom, amit időnként én is csináltam, amikor az ő korukban voltam: társasjáték közben időnként „szabadabban értelmeztem a szabályokat”, különösen, ha vesztésre álltam, ami ugye, nem jó dolog. Magyarul csaltam. Csakhogy magamnál is megfigyeltem, amit most már nekik el is mondok, hogy amikor így nyertem, az nem volt olyan jó. Az az öröm nem volt teljes, mert tudtam, hogy hogyan történt. Amikor gyermekek próbálnak csalni a játékban, néha megmosolyog...

„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat”.  János evangéliuma 14:15 Van, hogy kimondani sokkal könnyebb. Mert persze, hogy szereted, ez természetes, és olyan jó megvallani. Olyan jó elmondani neki, mélyen a szemébe nézni, vagy épp egy ölelés közben, amikor tekintetetek nem is találkozik, csak érzitek egymás szívének dobogását. Olyan jó így elengedni a munkás hétköznapok reggelén, olyan jó így nyugovóra térni, mikor végre leolthatod a lámpát, és álmodhat az egész család.  Olyan jó így zárni egy vitát, veszekedést, kibékülést, hogy bár a vélemények különböznek (ami egyáltalán nem baj), a kihívás, próba közel sem egyszerű, de ez az egy biztos. Szereted. Olyan jó felvállalni mások előtt, kimondani akkor is, amikor nemcsak ő hallja. És olyan jó csak gondolni is erre, amikor épp nincs a Kedves karnyújtásnyi távolságra.  De elgondolkodtál már azon, mennyi tett rejtőzik meg a szavak mögött? Megteszed, amit kér, és ha igen, hogyan? Vonakodva, fogaid...

"Péter és az apostolok így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek." Apostolok cselekedetei 5:29 Lehet, hogy első ránézésre nem kifizetődő. Lehet, hogy te jársz rosszabbul, lehet, hogy a jelenben nem lesz semmilyen pozitív eredménye. Mégis megéri. Lehet, hogy sokan eszetlennek fognak tartani, őrültnek vagy maradinak, talán még gyávának is, pedig pont ebben rejlik a bátorság. Tenni, szólni, kiállni, dönteni, amikor ez nem népszerű. Védeni az embert, amikor sokan egy őrült eszmével vallják, hogy különbség van közöttünk, hogy egyesek értékesebbek,mint mások, és van egy csoport, akiknél nem számít a veszteség, mert ők a társadalom selejtjei.  Nemet mondani akkor, amikor mindenki igent kiált, talpon maradni, amikor mindenki meghódol. Elveket őrizni és azok szerint élni, amikor a többiek már rég eldobták mindet. Kitartani az igazság mellett, amikor körülötted épp a másik oldal arat mindent elsöprő győzelmet. Ember maradni az embertel...

„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.” Máté evangéliuma 5:38-39 Elszámolsz magadban 5-ig. Aztán 10-ig. 100-ig. Nyelsz egy nagyot, próbálgatod megrántani a válladat, venni egy mély levegőt a lehető legnyugodtabban, és emelt fővel továbblépni anélkül, hogy visszavágnál. Kezed lassan kezd felengedni az ökölnyi szorításból, idővel szívverésed is nyugodtabbá válik, és már a szád széle sem remeg az idegességtől. És úgy érzed, most sikerült.  Sikerült győznöd. Sikerült nem visszaütnöd. Sikerült fékezned az indulataidat, és nem nekiugrani ellenfelednek, hogy kikapard a szemét, pedig megérdemli. Ó, de még mennyire is... Szavai rosszabbak voltak, mint egy jól irányzott pofon. Mintha egyszerre ütötték volna ki szemedet és néhányat a fogaid közül, mintha maga Bud Spencer osztott volna rád egyet a hangzó ütésekből. De Te... D...