reggeli dicséret

A vihar szeme „ De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az ÚR jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is .” Ézsaiás 52,12 A legnagyobb hurrikán közepén is van a nyugalomnak egy szigete, amit a vihar szeme néven ismernek. Lehet, hogy nem fér el benne egy ember, de lehet pár méter, de akár több kilométer átmérőjű is. Aki a hurrikán közepében van csak a csendet, a nyugalmat érzékeli, pedig körülötte láthatatlanul, vagy csak ritkán láthatóan szinte minden elpusztul. Ha felnéz az égre, a kék égboltot látja. Odabent csend van, szellő is alig jár, míg a vihar hatalmas erővel tombol körülötte. Akik átélték ezt a tapasztalatot, arról számoltak be, hogy több esetben láttak szivárványt. Aki itt együtt mozog a vihar szemével, teljes biztonságban van, még ha később szörnyű dolgokat lát is. Amerre jár, mindenhol a vihar pusztításának nyomaiba botlik. Ha ilyenkor megriad, ha menekülni akar, belefut a viharba és ki tudja mi lesz vele védtelenül. Csak a belső béke a szövetsége...

„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” Ézsaiás 41:10. Jó reggelt! Mit szólsz ehhez a kedves, bátorító Igéhez? Ne félj! „A félelem bekopogott az ajtón. A remény ajtót nyitott. De nem volt ott senki!” – olvastam valahol. Ne félj, mert ma Isten előtted megy – csak kövesd Őt Melletted megy – fogja kezed. Mögötted megy – védelmez! Ne csüggedj! Lehet, befelé folynak könnyeid. Beteg a gyermeked? A Családtagjaid közül probléma van valakivel? Házassági konfliktusok között élsz? Munkahelyet keresel? Ne csüggedj – mert én vagyok Istened – mondja Atyád ma reggel. Megerősítlek! Megsegítlek! Jobb kezemmel támogatlak! Ma, mielőtt munkába indulnál, olvasd el ezt az alábbi kedves kis verset. Engedd, hogy a szívedhez szóljon. És ha van időd, hallgasd meg 13.30-kor a Kossuth Rádióban a Reménység Hangja félórát! Lehet, abban is szól ma neked az Úr! MENNYIVEL DRÁGÁBBAK VAGYTOK TI A...

„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát.” Pál levele a Kolosséiakhoz 3:23-24 Végeztünk-e már valamit kényszerből, vagy mert tudtuk, hogy mindenképp meg kell tennünk, bár semmi kedvünk nem volt hozzá? Férjem számára gyerekkorában ilyen tevékenység volt a meggyszedés. Szívesebben játszott volna barátjával a szomszédban. Ezt azonban szülei egy feltételhez kötötték: az adott vödröt még tele kellett szedni. Hogy mielőbb átmehessen, a vödör egyik oldalára púpozta a meggyet, hogy messziről úgy látszódjon, tele van. Bár ez egy ravasz gyerekkori csínytett volt, talán a szituáció ismerősen hangzik. Mindenkinek volt már rossz napja, amikor bal lábbal kelt fel, amikor olyan feladat várt rá, amihez semmi kedve nem volt, s ráadásul minden, amihez hozzá fogott eredménytelennek bizonyult. Olyankor a munkakedvünk alább hagy és nem tudjuk „jó léle...

„Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.” (37. Zsoltár 34. vers) Felgyorsult világunkban az egyik legbosszantóbb dolog a várakozás. Utazás közben ki ne morogna a bajsza alatt, ha az előtte menő csak tötymörög az úton és nem halad, illetve egy-egy napnak tűnik minden perc, amit dugóban töltünk. Bosszúsak vagyunk akkor is, ha valaki késik a megbeszélt időhöz képest és megvárakoztat minket. S ha túl hosszú a sor a postán, vagy a bankban, boltban inkább visszamegyünk később. Annyi bizonyos nem mindegy hol, mennyit és mire kell várni. A haszontalan, vagy annak tűnő dolgokra várni őrjítő, de teljesen más érzések vannak bennünk, ha kedvesünkre várunk, vagy egy meglepetést készítenek számunkra barátaink. A várakozás idejéhez sem egyformán viszonyulunk. Mostanában sok időt töltöttem kórházban betegek látogatásával. Elnéztem mennyire vágynak haza, s az időt mire fordítják. Van, aki csak fekszik és alszik. ...

A föld legszelídebb embere… „Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.” 4Móz.12,3 Manapság, ha azt a szót halljuk, hogy szelíd, mi jut eszünkbe? Hogyan írnánk körül ezt a meghatározást? Lehet, hogy nem túl népszerű az ilyen ember napjainkban, hiszen már a kisgyermekeknek azt tanítja a szülök többsége, hogy „ne hagyd magad” „üss vissza” „szerezd meg mindenáron”. Miért ilyen tiszteletlen a társadalmunk? Miért áldozzák fel az emberek elveiket és ha kell egymást is? Éppen azért, mert a köztudatba az a gondolkozás került be, hogy csak akkor érvényesül az ember, ha eltapossa a másikat, ha könyököl, és átgázol mindenen és mindenkin… Akárhogy is nézem a mai ember életvitelét, semmiképpen sem azt sugallja, hogy közelítenénk a „szelídség” fogalmához. Mózes sem így kezdte! 40 év alatt a fáraó palotájában megtanították arra, hogy ne kíméljen senkit, harcoljon az igazáért, és emelkedjen mindenki fölé! Bár emberileg teljes mértékben készen állt ...

„ Zengjetek az ÚRnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét! ” Zsoltárok könyve 30:5 „A zene mennyei eredetű eszköz. Nagy hatalom van a zenében. Angyali sereg zenéje volt az, ami felvidította a pásztorokat Betlehem síkjain, majd végigzengett az egész földön. Hálánk zenében emelkedik fel a tisztaság és összhang megtestesítőjéhez. A megváltottak zene és győzelmi ének hangjai kíséretében lépnek majd a halhatatlanság földjére." „Az ének Isten egyik ajándéka az embernek. Eszköz, melyet nem lehet utolérni, vagy túlszárnyalni akkor, ha Isten szeretete lakozik a szívben. A lélekkel és értelemmel való éneklés sokat tehet az istentiszteletek felemelésében.  Mennyire lealacsonyították ezt az ajándékot! Megszentelt és kifinomított formában sok jót tehet az előítélet és keményszívű hitetlenség korlátjainak lerombolására, és a lélekmentés eszköze lehet. Azonban nem elegendő érteni a zene alapelemeit. A zeneértéshez és ismerethez olyan mennyei kapcsolatnak kell párosulnia, hogy angyalok énekel...

"Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppúgy, mint ők." Apostolok cselekedetei 15:11 "Ha jó leszel, biztosan a mennybe jutsz!" - csengenek még mindig füledben a szavak, melyeket gyermekkorodban hallottál. Ha jó leszel, ha szót fogadsz, ha engedelmeskedsz, akkor ott lesz a helyed a mennyek országában. Ha jó leszel. Ha elég jó leszel. És te próbálkoztál foggal és körömmel. Akartál jó lenni. Küzdöttél érte, félredobtál minden felesleges terhet, minden erőddel dolgoztál rossz szokásaid ellen, és mindent megtettél azért, hogy elég jó legyél a menny mércéjéhez mérve. És mégsem érzed az öröklét illatát orrodban. Szárnyaid még mindig nem nőttek ki, és még mindig a földön jársz. Ma reggel fájdalmasan felsóhajtasz, hogy ez neked nem fog sikerülni. Bármennyire is igyekszel, valahogy nem megy. Bármennyire is törekszel arra, hogy te igazán jó ember legyél, a menny kapuját még csukva látod magad előtt. Isten látja ma reggel kétségbeesett...