Félelem és bizalom
Zsoltárok könyve 56:4. vers
Már kezd teher lenni számomra, hogy újra, meg újra magamat kell ismételnem, de sajnos a világ jelenlegi állapota nem ad más lehetőséget: 2020 egy szörnyű év. Persze mondhatnánk, hogy minden rosszban van valami jó, vagy hogy minden attól függ, hogyan állunk hozzá, de a tények önmagukért beszélnek. Tűzvész Ausztráliában, COVID-19, karantén, munkanélküliség, faji forrongások, stb. Az év során mindannyian eljutottunk már arra a pontra, amikor fel kellett kiáltanunk, és azt mondanunk, hogy “itt már csak Isten segíthet”, még akkor is, ha a létét esetleg nem ismerjük el. És nem kell nagy pszichológusnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja: legtöbben félünk tőle, hogy mi fog következni ezután.
És most nyugodtan mondhatod, hogy te nem félsz, mert az egész (legyen szó bármiről is) csak fel van fújva, de ha nem ettől, akkor valami mástól szorul össze a gyomrod. Legyen az a saját megélhetésed, egészségügyi állapotod, vagy a családtagjaid életével kapcsolatos dolgok, mindenki fél valamitől. És ezzel nincs is semmi probléma! Ne hagyd, hogy bárki elhitesse veled, amibe annyian beleestek már, hogy a keresztény ember nem félhet! A félelem természetes, sőt, sokszor tudatalatti reakció a bennünket ért negatív behatásokra: félni teljesen természetes! A kérdés viszont az, hogy mit teszel vele!
Két lehetőséged van: vagy szembeszállsz és megküzdesz a félelmeddel, vagy hagyod, hogy elhatalmasodjon rajtad. A harmadik lehetőség, ami a körülmények megváltoztatása volna, hogy ne legyen mitől félni, sajnos legtöbb esetben nem opció. Marad az első kettő. Ha nem teszel valamit, akkor leteper a félelem.
“De én ehhez kevés vagyok!” “Egyedül nem tudom megoldani!”
Örülök, hogy ki mered mondani! A félelmed nem kezelheted egyedül! Csak akkor fog változni bármi is, ha segítséget kérsz. Kérj hát a legjobbtól!
Nincs semmi baj azzal, ha félsz! A kérdés, hogy kiben bízol a legnehezebb szituációkban? A véletlenben? A sorsban? Önmagadban? Vagy megtaláltad a legjobbat: Istent?
