reggeli dicséret

Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Pál első levele Timóteushoz 2:1-2 Tedd félre a saját véleményed pár percre, bármilyen vezetővel kapcsolatban és így olvasd a következő sorokat! Pál egy olyan országban írja a levelét Timóteusnak, ahol nem csak hogy nem volt számára szimpatikus a politikai rendszer, de egyenesen ellenségnek tekintették bárhova ment. Alapból ahol élt, a zsidó közösség negatívan állt hozzá, akár meg akarták ölni nem egyszer, mert Jézusról mint Istenről beszélt. Aztán ott van, hogy a zsidó nép ráadásul egy leigázott nép volt, akik elnyomó hatalom alatt voltak. Lényeg a lényeg, nem volt rózsás a helyzet. Pál ilyen háttérrel írja a levelét. Most vissza napjainkba. Nem érdekel melyik oldalon állsz, de mind olyan helyen élünk, ahol a vezetőink befolyásolják az életünket közvet...

Csapdába esik az, aki könnyelműen tesz fogadalmat, mert azután már hiába bánkódik. Példabeszédek 20:25 Újévhez közeledve, vagy az év elején sokan tesznek fogadalmat. Ezek általában arról szólnak, hogy bizonyos szokásokat megváltoztatnak (pl. türelmesebbek lesznek, munka után egyenesen haza mennek, többet tanulnak), valamit abbahagynak (pl. alkoholfogyasztás, cigizés), vagy elkezdenek valamit (pl. edzeni, nyelvet tanulni). Ígéreteink, fogadalmaink egy részét mások kedvéért tesszük. Minél komolyabban veszünk valakit, annál komolyabban vesszük a neki tett ígéreteinket is. (Ez egyébként igaz magunkra is.) Ha valakinek megígérünk valamit, és azt a személyt komolyan vesszük, akkor igaz az, amit a fenti példabeszédben olvasunk: a könnyelmű ígéretekkel bajba kerülhetünk. Ezért jó, ha jól meggondoljuk, mielőtt megfogadunk valamit, hogy tiszta lehessen a lelkiismeretünk. A régi, bevett szokások alapján a jogszabályok számos esetben a szóban kötött megállapodást is érvényes szerződésnek minősít...

Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Ézsaiás könyve 43:19 Az újév első napja mindig egyszerre hordoz magában reményt és kérdéseket. Mögöttünk van egy év örömeivel és terheivel, előttünk pedig egy ismeretlen, új időszak. Ki tudja, mit hoz a következő 365 nap? Lesz-e újabb öröm? Lesz-e miért reménykedni és lesz-e ok a szomorúságra? Ilyenkor az ember a sok tervezgetés mellett talán aggódik is egy kicsit, ám Isten igéje már az év elején emlékeztet: Ő nem a múltban ragadt, hanem ma is cselekvő, végtelenül szerető Isten. Cselekszik valami újat. Élőt. Reményt adót. Január elseje nem csak az új év kezdete, de a béke világnapja is. Egy olyan állapot ez, amit ritkán tapasztalunk, akkor is csak rövid ideig. A béke azonban nem csupán politikai fogalom vagy távoli vágy, hanem Isten ajándéka, amely a szívben kezdődik. Ott, ahol engedjük, hogy Ő vezessen a „pusztán” át, és rábízzuk magunkat arra, aki u...

Mindezeket hallva a végső tanulság ez: Féld Istent és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akar rossz az. Prédikátor könyve 12. fejezet 13-14. vers Az év utolsó napjának reggelén talán a legtöbb embernek leginkább a szilveszter vidámsága, bolondozása jár a fejében. Lehet már megfőtt a bab, vagy a lencse, be van hűtve az éjféli koccintáshoz a pezsgő, elő van készítve a vendégek számára a parti helye és épp azon gondolkodunk, hogy miként fogjuk eltölteni az utolsó pillanatokat, kinek kívánunk először boldog újévet. De legyen ez a reggel egy kicsit a visszaemlékezés reggele is! Mi történt veled az évben? Hogyan látod visszanézve az elért eredményeket? Tanultál-e valamit a kudarcokból? Alakul-e a terved a jövőre nézve? Bár másként ítélhetjük meg az újévi fogadalmak jelentőségét, mégis érdemes ilyenkor egy kicsit elszámoló hangulatba kerülni. Sikereinket, kudarcainkat leginkább az is meghatározhatja...

Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az Úr –, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására. ‭‭Ámósz‬ ‭8‬:‭11‬ Sokan úgy tartják, hogy 2025 a lezárások éve. Az év végi időszak mindig nagyon különleges, bár olyat még nem hallottam, hogy az új év hajnalára valakinek teljesen megváltozott volna az élete (eltekintve egy katasztrófa helyzettől), de gondolati síkon és az érzelmeink világában ez valamennyiünk számára egy vízválasztó időpont. Személy szerint tavaly ilyenkor nem fogadtam meg semmit, nem is éreztem, hogy bármit is meg kellene fogadnom, olyan semmilyen volt az év vége. Most viszont azt érzem, hogy igenis kellenek motivációs fogadalmak, megerősítések, bátorítások és célok, amelyekért a következő évben küzdhetek. Történjen bármi, döntsünk bárhogy, egy valami sosem fog változni: Isten. A világunk, az életünk tele van olyan “puttonyokkal”, amik puszta jelenléte lefegyverez és nincs időnk semmi más...

Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.  János 17:3 Létezik üdvözítő ismeret? Abban az értelemben biztosan nem, hogy valami titkos tudásra szert teszel, és ez megoldja minden problémádat. Ahogyan üdvözítő egyház, úgy üdvözítő ismeret sincs, csak üdvözítő Isten. Azonban János apostol azt mondja, hogy magát az örök életet jelenti, hogy megismerjük az egyedüli, a valódi Istent, és az ő követét. Az ismeret több, mint elméleti tudás. Valódi találkozás, személyes tapasztalat. Olyan megismerés, amit nem lehet elvenni tőled. Ennek fényében érdemes feltenni a kérdést: Mi a legfontosabb célkitűzésed. Mit a legfontosabb megismerned/felismerned életed során? Miért Isten megismerése a Biblia válasza erre a kérdésre? Tedd fel tehát magadnak a kérdést: mi a legfontosabb számodra! Mert mindenre kihat, ahogyan Istent látod! Az önmagadról alkotott képedre, az érzelmi világodra, az emberi kapcsolataidra, a hibákhoz és hibázókhoz való vis...

Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név. Zakariás próféta könyve 14:9 Éppen csak elmúlt a karácsony, amikor arra emlékeztünk, hogy Isten emberré lett értünk, lejött a magasságból a mélybe, hogy itt éljen velünk, egy legyen közülünk, és halálával megváltson minket. Az emlékezés mellett várakozunk is, mert Krisztus megígérte, hogy visszatér, és újjáteremti világunkat. A következő ünneppel, ami már a nyakunkon van, lezárjuk ezt az évet, köszöntjük a következőt. És megállapíthatjuk, hogy megint nem sikerült jobbá tennünk azt a Földet, ahol élünk. Felteheted a kérdést, Kedves Olvasó, hogy egyáltalán hogyan fordulhat meg ilyen a fejemben, hogy jobb hellyé tegyük a Földet? Hát nem Krisztus visszatértét várjuk? Hát nem nyomorúságot hirdetnek a próféciák, hogy olyan idők lesznek a vég előtt, amilyenek még nem voltak? De a kereszténység nem karba tett kézzel való várakozásról szól, hanem az evangélium megéléséről, hirdetéséről. Néha...