Időutazás
„És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről.” A jelenések könyve 14:1-3 Egy időutazásra hívlak, Kedves Olvasó! Most nem a múltba, hanem a jövőbe. Elszámolunk háromig, és képzeld el a következőt: Egy… kettő… három… Mintha megállt volna az idő itt, a mindennek végén. Az összes atom és részecske az Ő parancsára vár, hogy hogyan szűnik meg, és hogyan teremtetik majd újjá. Mert hiába mondták sokan, ez nem a vég. Ez inkább a kezdet. Valami új, valami jó, valami végre tökéletes kezdete. Mindennek középpontjában ott van Ő, akit megöltek...