Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február 25, 2018

Ki nem használt előny

Kép
"Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Lukács 22,40 Jártatok már úgy? ~ Kiosztották a feladatlapokat, ránéztél a kérdésekre és kétségbeestél. "Semmit sem tudok" - gondoltad és imádkozni kezdtél. ~ Rád nehezedett egy teher, remélted elkerülheted, de már késő volt. Imában Istenhez mentél: "Kérlek, ne történjen meg!" - mondtad. ~ Barátod megbetegedett és te vártál. Alig hívtad, messze kerültetek egymástól. Mikor beléptél a kórterem ajtaján, mintha nem is őt láttad volna, a betegség teljesen megváltoztatta. Azon az úton járt már, amiről nincs letérés. Könnyes szemmel kérted: "Uram, gyógyítsd meg, ha teheted!" És még sorolhatnám a történeteket az elkésett imákról. Igen, mert bár hiszem, hogy mindig van remény és azt is, hogy Ő kész bármikor meghallgatni, de mégis van, hogy már késő. Késő, mert elmulasztottunk valami fontosat, lényegeset. Elmulasztottunk például szeretni, tenni valamit a másikért, vagy önmagunkért, amikor még l

A szombat áldása

Kép
„Lássátok; az Úr adta nektek a szombatot. Ezért ad ő nektek hatodnap két napra való kenyeret. Maradjon nyugton mindenki a maga helyén, senki se menjen ki helyéről a hetedik napon. És megnyugodott a nép a hetedik napon.”  2Mózes 16:29 Igen. Az Úr adta a szombatot. Ajándékul. És nem vette vissza soha. Mint ahogy te sem veszed vissza, amit valakinek ajándékoztál. A szombat évezredek óta változatlanul Isten ajándéka az ember számára. Egy heti emlékünnep. A teremtés emléknapja. Ebben a kesze-kusza, zűrzavaros világban Isten nyugalmat szeretne adni neked. Áldást. Tudta, hogy egyre nagyobb és nagyobb szüksége lesz majd az emberiségnek a szombati nyugalomra. Szép példa erre a mannahullás. Minden nap hullott. Tehát minden nap ki kellett menni érte, összegyűjteni, feldolgozni. Azonban, amit eltettek másnapra, az megromlott. Isten a mindennapi szükségleteinkről gondoskodik. Balgaság a hatalmas vagyon felhalmozása. Pénteken dupla mennyiség hullott. Szombaton viszont semmi. De

Felélénkül a táj

Kép
"Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka fog teremni." Ézsaiás próféta könyve 35. fejezet 7. vers Nem tudom, te hogy vagy vele, de én már nagyon várom a tavaszt. Elég volt a fehér tájból, a kopár hegyekből, az üres földekből! Zöldellő kerteket és sűrű, madárzajjal teli erdőket akarok, és azt, hogy végre ne kelljen hat réteg ruhát felhúzni, ha át akarok menni a szomszédba. Persze ez a probléma csak a világnak ezen, és más, hasonló éghajlati viszonyokkal rendelkező táján probléma, máshol mást szeretnének. Szibéria fagyos tájain csak pár fok enyhülést várnak, azt, hogy a hó elolvadjon, azért mégsem. Ausztráliában, ahol éppen most van nyár (már inkább lassan ősz) ott pedig örülnek neki, hogy egy picikét talán hűvösebb lesz hamarosan. Más nemzetről viszont nem tudok, melynek még a népdala is arról szól, hogy “soha nincs jó idő”. A mai bátorító igénk Ézsaiás prófétától származik, aki — prófétaként — Isten üzenet

Hazafelé tartunk!

Kép
„A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.” (Rómabeliekhez írt levél 15.fejezet 13. vers) „Mikor a hétről hétre történő szerencsétlenségekről hallok, azt kérdem magamtól: Mindez mit jelent? A rémes csapások egymást érik. Gyakran hallunk földrengésekről, szélvészekről, a tűz és árvíz pusztításairól, súlyos élet- és anyagi veszteségekről! A világtörténelem záróeseményeinek idején élünk. A jövendölések gyors egymásutánban teljesednek be. A próbaidő órái sebesen peregnek. Nincs vesztegetni való időnk, egyetlen perc se! Ne találjanak őrhelyükön alva. Senki se mondja szívében, vagy tetteivel: „Halogatja Urunk az ő eljövetelét.” Az Úr hamarosan eljön. Álljunk tehát készen, hogy nyugodt szívvel várhassuk Őt. Tökéljük el, hogy megteszünk minden tőlünk telhetőt a világosság terjesztéséért. Ne csüggedezzünk, hanem legyünk derűsek, tartsuk mindig Jézust a szemünk előtt

Méltó a Bárány

Kép
„...és új éneket énekeltek ekképpen: „Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; Jelenések könyve 5:9 Nagyon szép az a jelenet, ami ma reggel elénk tárul e reggeli szöveg által. János látja előre azokat az eseményeket, amelyek összefüggésben vannak az emberiség sorsával, vagyis a tieddel és az enyémmel is. Nem mehetünk el kellő figyelem, és alázat nélkül a Jelenések könyve mellett. Ma egy olyan képet vetít elénk a szöveg, amikor a Bárány átveszi a hétpecsétes könyvet. Ma is használjuk ezt a kifejezést, ha valami bizalmasat osztunk meg valakivel: hétpecsétes titok. A pecsétek jelzik a könyvnek a sértetlenségét, így megakadályozza mindazt, hogy illetéktelen kezekbe kerüljön. Amíg a pecsétek sértetlenek addig tudhatjuk, hogy senki olyan nem olvasott bele, akinek tilos volt. Éppen ezért szomorodik el János és sír, mert nincs ember, ter

Állhatatosság, engedelmesség, hit

Kép
"Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét." Jelenések könyve 14:12 Képet kerestem a mai igéhez és az „engedelmesség” szót beírva csupa kutyás képet adott ki a kereső. Rengeteg történet és tapasztat valóban azt igazolja, hogy bizonyos állatoknál könnyebb elérni az engedelmességet, mint az embereknél. A kutyát úgy ismerjük, hogy általában hűséges a gazdájához, és ha jól nevelik, különféle vezényszavakra hallgatva megteszi azt, amit kérnek tőle. De vajon milyen engedelmességről, kitartásról, hitről beszél itt a Biblia? A Jelenések könyve a jó és a rossz, Krisztus és Sátán ill. követőinek harcáról szól. A küzdelem régóta tart, és tudjuk, hogy Krisztus már ugyan győzött a kereszten, de a bűn története még nem zárult le. Jézus Krisztus második eljövetele előtt minden embernek állást kell foglalnia Jézussal kapcsolatban. Ma még sokan középen állnak. Kedves, rendes emberek, nem tagadják Istent, de nem is imádják.

„A mi autónk”

Kép
„Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” János evangéliuma 12:32  Az első autónkat nem kellett volna megvennünk. Vagy legalábbis nem azt, amire esett a választásunk. Gyorsan le akartam tudni a dolgot, és nem értettünk hozzá. Rohadt az alváza, enyhén balra húzott, és ki tudja, mi mindent élt át az előző tulajdonos(ai) alatt. Ette a csapágyakat, a tetejéről pattogzott a festék , a légkondi kikapcsolt, ha tele volt a csomagtartó, és többel szerettünk volna menni az autópályán 90-nél. Így volt három évig a “mi autónk”. De elvitt minket rengeteg helyre, és egy kuplung bowden szakadáson kívül nem hagyott cserben.  Szállítottuk vele az ificsapatunk tagjait, kapákat, ásókat, kerti szerszámokat egy Segít7ek táborba, trambulint a nyári napközis táborokhoz, segélycsomagokat, küldötteket egy-egy konferenciára, és vele szállítottuk haza azokat a bútorokat és egyéb otthonos apróságokat, melyekről úgy gondoltuk, szükségünk lesz rájuk a kislányunk érkezése