reggeli dicséret

" Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!" 5 Mózes 4,5-6. Tanár volt, nem is akármilyen. Szigorú, olykor kemény, pálcát-, vesszőt-, botot alkalmazó, de mindig csak egy cél vezette: a reá bízottak mindent tudjanak, hisz életük múlik rajta. Egy rabszolgaseregből kellett létrehoznia egy fegyelmezett, mindent időben és pontosan végrehajtó, győztes hadat. A vasfegyelem páncélja alatt azonban szerető szív dobogott, mely ha kellett, feláldozta volna önmagát tanítványaiért. A körülmények rettenetesek voltak. Mindenhol leselkedő ellenség, életveszélyes, sziklás sivatag. Minden ismeretet a lehető leggyorsabban és legponto

„Az Úr azt mondta Sámuelnek: Ne nézd külsejét, se termetes növését, mert én megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember. Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” 1Sámuel 16:7 Legtöbbször úgy találkoztam ezzel az Igével, hogy milyen jó, mert Isten a szíveket látja, Őt nem lehet megtéveszteni, ismeri a legrejtettebb jó és rossz tulajdonságainkat is. Ma azonban gondolkozzunk el kicsit az első mondatrészen. Ne nézd külsejét, se termetes növését. Érdekes, nem? Pedig Isten szereti a szépet. Ő teremtette. Eszter egy szépségverseny királynője lett. Dánielt kiválasztották a babiloni udvarba, mert szép arcú volt. Ruth kedvessége és szeretete kisugárzott és elbűvölte Boázt. Így lett a legbefolyásosabb földesúr felesége. József is szép arcú, szép termetű volt. Isten gyönyörködik a szépségben, a tiszta tekintetben, a kedvességben. Akkor miért mondta Isai szép fiaira: Ne nézd külsejét, se termetes növését, mert én megvetettem őt? H

"Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat." Zsoltárok könyv 16:5 Nem messze attól a helytől, ahol ezekben a napokban ádáz harcok dúlnak Moszul visszafoglalásáért, fekszik Nimrud. A település ma már csak romváros, az ókorban azonban Ninurta hadisten kultuszközpontja volt. Az asszírok és babilóniaiak körében nagy népszerűségnek örvendett ez az istenség, mert úgy gondolták, Ninurta szerezte vissza az emberiség sorstábláit. Úgy hitték ugyanis, hogy minden ember élete föl van jegyezve egy-egy agyagtáblácskára, mely kötélre fűzve Enlil isten nyakában lóg. Egy alkalommal azonban a gonosz Anzú madár – kihasználva Enlil mosakodását – elragadta ezeket a sorstáblákat, és a hegyekbe repült. A világra halálos csend borult, a templomokban kialudtak a szent tüzek, és az emberiségen pánik lett úrrá. Enlil azonnal parancsot ad, szerezzék vissza számára a sorstáblákat, de a félelmetes Anzú madárral – akinek a kezében van most már mindenki sorsa – senki nem mer s

„A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.”   (Példabeszédek könyve 10. fejezet 12. vers) Aki ismer, tudja, hogy kicsit maradi módon, meg azért is, mert jobban szeretem a beszélgetős műsorokat a popzenénél, nálam, akár a kocsiban, akár otthon, még mindig az MR1 szól. Így hallgattam nemrég a Válaszutak című, fiatalokról szóló műsorban egy riportot, ahol arról kérdeztek kamasz fiúkat és lányokat, hogy milyen jó és milyen rossz jellemtulajdonságaik vannak. Amit kivétel nélkül mind megemlítettek, (úgy látszik ma ez a sláger): „Nekem nagy az igazságérzetem, ami a szívemen az a számon, én megmondom, ha valami nem jogos!” És érdekes volt hallani, hogy sok esetben egymásnak ellentmondó dolgokat is felsoroltak, mint például: „erényem az őszinteség”, a… majd néhány perccel később „néha szeretek túlozni, kicsit kiszínezni a velem történteket.” Hát igen, mikor a másik életéről van szó, akkor a tűt is észrevesszük a szénakazalban és a legkiseb

„Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. ” János szerinti evangélium 17. fejezet 17. verse Régen úgy hívtam, hogy gyülekezeti turizmus, idősebb koromban rájöttem, hogy sok barátunk van. Kifejezetten élveztem olyan gyülekezetekbe menni, ahol még nem jártam, oda ahol a barátaim voltak, vagy oda ahol tudtam, hogy valamelyik néni az egyik kedvenc sütimmel fog megkínálni. Az adventista gyülekezetekben általában, a szószéken, vagy a falra mintázva, olvasható egy-egy rövid igeszöveg a bibliából. Tinédzserként sokszor azon tűnődtem, hogy vajon mit testesíthetnek meg ezek a szövegek a gyülekezet számára. Mert az világos, hogy a bibliából vett idézetek valamilyen céllal, üzenettel kerültek a falra vagy a terítőre kihímezve. Mondanék néhány példát, hogy milyen következtetésre jutottam régen. „Jövel Uram Jézus!”- Igazán lelki közösség, az imádság lelkülete átjárta a gyülekezet minden egyes tagját. Jellemző volt, hogy a gyülekezet tagjainak nagy része már ősz hajjal é

Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete, elégedjetek meg azzal, amitek van. Mert Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled. Zsidókhoz írt levél 13:5 Miért vágynak sokan gazdagságra? Egyáltalán mi számít annak és mit várunk tőle?  Azért vágynak rá, mert a boldogság zálogát látják benne. A gazdagságnak azon ban nincs abszolút fokmérője. Voltaképpen egy állapot, amikor elégedettek vagyunk a körülményeinkkel, a lehetőségeinkkel és a kilátásainkkal. Hogy ennek az eléréséhez kinek mennyi pénz re és milyen körülményekre van szüksége, az egyénenként változik.   Mindenkinek sokat segíten e azonban az Istenbe és az Ő gondviselésébe vetett hit, amelynek révén felismerhetjük, hogy mire van valóban szükségünk ebben a múló, földi életben és mire nincs, miközben az eljövendő életre készülünk. A jövőt ől való egzisztenciális félelmet pedig teljesen kiűzi.  Ennek a hit n ek a révén tudunk ellenállni a korszellemnek, am i - ha nem figyelünk - egyre

„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.” Pál levele a filippiekhez 1:6  Őszintén megmondom, nem volt egyszerű. Pedig azt hittem, egy takarót meghorgolni nem olyan nagy kihívás. Tévedtem. Már a fonal kiválasztása sem volt egyszerű. Annyit tudtam, hogy nem akarok rózsaszínt horgolni neked. Az túl szokványos. Valami különlegeset szerettem volna. De hatalmas volt a választék, és legalább fél órát gondolkodtam azon, melyik is legyen. Végül egy melírozott lila gombolyag mellett tettem le a voksomat, és még három ugyanolyan mellett, mert sejtettem, hogy eggyel nem jutok túl messzire.  Aztan otthon felszedtem az első sort. És itt elszámoltam magam. Babatakaröt szettem volna. De az ugyebár nem olyan széles, mint amilyennek az enyém látszott húsz centi meghorgolt takaró után. Visszabontani persze nem voltam hajlandó. Az üzletbe még kétszer kellett visszamennem, hogy végül elegendő gombolyag legyen a takaróhoz. És