reggeli dicséret

„De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.” Jeremiás könyve 17:7-8  Bizol bennünk. Még akkor is, ha nagyon sokszor nem érted, miért történnek körülötted és veled olyan dolgok, amiket nem tudsz felfogni, és amik talán nem tűnnek mindig a legjobbnak. Miért kell délben aludni, miért kell a doktornénihez menni, miért kell oltást kapni, ami akárki akármit mond, fáj. Miért kell leülni enni, amikor annyi érdekes dolog vesz körül. Miért kell bevenni az orvosságot, miért kell átöltözni reggel a pizsamából egy másik ruhába.  Bízol bennünk annak ellenére is, hogy nem vagyunk tökéletesek. Sem apuci, sem én. A türelmünk véges. Az erőnk, energiánk véges. Hibázunk. Megesik, hogy mérges vagy ránk, mert azt mondjuk, most már elég, vagy egyenesen nem...

„Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Zsoltárok könyve 91:9-12 Olvasod a híreket, és nem térsz magadhoz. 16 halott. És megannyi sebesült. Otthon pedig a rettegő, gyászoló családok, osztálytársak, barátok. Belegondolni is szörnyű, min mennek most keresztül. És legbelül a szíved mélyén talán nem is akarsz belegondolni. Egy kialakulóban lévő kis életet már elveszítettél, és a sort nem akarod folytatni.  Három éve történt. Ültél a buszon, és nyomasztó érzés lett rajtad úrrá. Valami nincs rendben. Kezeddel lágyan a hasadat fogtad, és próbáltad védeni a benne rejtőzködő életet. "Kapaszkodj, Kicsikém! Minden rendben lesz! Szeretlek!" -súgtad befelé. Próbáltál megnyugodni, próbáltad elhessegetni az egyre erősödő rossz előérzetet, végül két óra múlva kiderült, nincs már...