reggeli dicséret

"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata." Efézusbeliekhez írt levél 5:15-17 "Nem könnyű a mai világban!" - mondják sokan, és valószínű, hogy igazuk is van. Ha belegondolunk, láthatjuk, egyre bonyolultabb az élet ezen a bolygón és egyáltalán nem könnyű keresztényként elveinkhez hűnek maradnunk, pedig csak úgy érdemes élni, ugye? A biblikus hit egyik alapértéke a bölcsesség. De ez a bölcsesség egyáltalán nem egy olyan eszme birtoklását jelenti, amire valaki hosszú és elszigetelt, magányos élet során jött rá megvilágosodva,, remeteként egy barlangban. A bölcsesség a Szentírásban azt jelenti, hogy Isten csodálatos kijelentéseit jól és jókor tudjuk alkalmazni a gyakorlatban. Ezért bibliai értelemben csak az az ember juthat el a bölcsességre, akinek rendszeres és jó kapcsolata van az Istennel, és

„Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az Úr, a Seregek Istene.” ( Ámósz 4:13 ) Ámósz próféta tömören, de nagyon lényegre törően mutatja be Istent, mint aki a természet, a bölcsesség és tudás, valamint minden hatalmak felett álló Úr. Röviden mondva, nincs felette álló hatalom sem földön, sem mennyekben, sem pedig az egész univerzumban. Ő teremtett mindent, Ő tart fenn és működtet mindent. Ő az élet forrása és fenntartója. Mindazok, akik benne hisznek és neki szolgálnak mindenek leghatalmasabb Urának védelme alatt állnak. Jó időnként tudatosítani magunkban, hogy kinek is szolgálunk. Egy olyan Úrnak, a Seregek Istenének, aki előtt nincs lehetetlen. Ő nem csak a világegyetemet képes irányítani, hanem a mi életünket is. Nagyszerű hír, hogy a Benne hívők életének minden eseményét a Seregek Ura tartja ellenőrzése alatt. Így van ez a nyugis napokon, d

"De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék, ahogyan megmondta az Úr, és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr." Jóel próféta könyve 3:5 A világ összes vallási irányzatát össze lehetne foglalni ugyanazokkal a szavakkal: “ha ezt, vagy azt megteszed, elnyered a jutalmad”. Legyen az ember buddhista, hindu, muzulmán, zsidó, humanista, ateista, ezek a szavak minden irányzatra igazak. Ha gyakorlom a vallásom (vagy filozófiai irányzatom) által tanítottakat, ha részt veszek az összejöveteleken, ha megfelelő módon gondolkozom, akkor a vallás által kitűzött végcélt elérhetem. A kereszténység — az igazi, Krisztus tanításán alapuló hit — az egyetlen olyan vallás, amelyet azonban így foglalhatunk össze: “mivel Ő már megtette, elnyered a jutalmad”. És ez a gondolat az, ami fordít a kockán. Nem a teljesítmény, nem az, hogy én mit tettem hozzá: hanem amit Jézus adott értem. Többen mondták már, hogy naiv

„Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya. Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.” Zsoltár 24:7-8 „Bújj, bújj zöld ág, Zöld levelecske! Nyitva van az Aranykapu, Csak bújjatok rajta!” Ismerős az ének? Igen? De tudod-e, hogy mire utal, hogy mit jelent? Az Aranykapu ugyanis nem egy szimbolikus mesebeli kapu, mely a népi legendáriumban lelhető fel, hanem egy nagyon is létező kapu. Az Aranykapu Jeruzsálemben a Templomhegy keleti, az Olajfák hegyére néző bejárata. A hagyomány úgy tartja, hogy Jézus, szamárháton ülve virágvasárnap itt vonult be a városba, miközben a nép pálmaágakkal és „ Hozsánna: Áldott, aki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! ” (Ján.12:13) szavakkal üdvözölte. Sokan úgy hiszik, hogy az idők végén a Messiás is ezen a kapun keresztül fog megérkezni és Dávid trónját elfoglalva ítéletet tart minden nép, élők és holtak fölött. De az

„Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől), Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.” 2Sámuel 7:28-29 A mai reggeli szakasz Dávid imádságának a befejező része, akkor, amikor Dávid templomot akar építeni. Az egész fejezetet érdemes elolvasni, és alapvetően három logikai egységre tagolhatjuk, melynek harmadik része a 18. verstől Dávid imája. Az első kettő így sorban: Dávid templomépítési szándékát tartalmazza, majd az Úr válaszát olvashatjuk el. Dávid azzal fejezi ki Isten iránti háláját, hogy templomot épít neki. Isten békességet szerzett neki ellenségeitől és a sok külső belső háborúskodás után itt elérkezett az ideje a nyugalomnak. Isten kezében Dávid eszköz volt csupán, azonban mégis egy szép ajándékkal kívánta kifejezni Istent iránti háláját. A t

"Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam." Jeremiás könyve 29.12-13 Szabadságra vágyók, szabadságot szeretők vagyunk. Még a jót is szabadon akarjuk elfogadni, kényszer nélkül megélni. Isten pontosan tudja ezt, hiszen ő alkotott meg minket így. Ő a szeretet és szabadság Istene, ezért vár ránk. Várja, hogy mikor jutunk el saját szabad döntésünk nyomán, hogy segítségét kérjük, mikor keressük őt igazán szívből.  Lehet, nekünk nem tetszik, hogy kérnünk kell őt, sőt kitartóan kell kérnünk, de éppen ezzel erősíti meg, hogy valóban tiszteletben tartja a szabadságunkat. A csupán pillanatnyi érzelmi felindulásainkat is meg tudja különböztetni attól, amit valóban szívből szeretnénk. Ő a szívünket vizsgálja és jobban ismer minket bárki másnál. Milyen bátorító arra gondolni, hogy a sokszor erőtlen és elrontott próbálkozásaink mögött is pontosan meglátja az ő

„Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Törjetek föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.” Hóseás könyve 10:12   Advent. Gyertyafény. Készülődés. Várakozás. A napok lelassulnak, és minden elcsendesedik. Van idő, hogy megállj, és befelé fordulj egy kicsit. Van idő az igazán fontos dolgok megélésére, van idő egymásra. Békességben. Vagy mégsem? Elolvastad az első bekezdést, most felhúzod a szemöldököd, és rázod a fejed, hogy nem, ez cseppet sincs így a valóságban. Rohanás van. Kapkodás. Türelmetlenség. Magas elvárások és nagy csalódások. És igazán nincs semmire sem idő.  Bár, ha kívánni lehetne, szerintem te is az első bekezdésre voksolnál, valósuljon meg az. Legyen egyszerűbb, meghittebb az ünnep. Legyen idő élni, megélni, megállni és hagyni, hogy utolérjen a szíved is.  Ma reggel Isten ebben szeretne segíteni neked. Mert ma van az ideje. Az ideje annak, hogy keresd Istent. Hogy