Isten kovácsműhelyében
„ Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat. ” Példabeszédek 27,17 A kovács erős kezével keményen tartotta az izzó fémdarabot az üllőn, míg a másikkal emelte a kalapácsot, majd lecsapott. Aztán megint és megint. Éles szemeivel felmérte, hogy pontosan hová kell ütnie és a gyakorlat arra is megtanította, hogy mekkorát. A szikrák pattogtak szerteszét és az anyag lassan használhatóvá formálódott a kovács műhelyében. - Mit lustulsz annyit? – kérdezte zsörtölődve a feleség. – Miért nem mégy már dolgozni időben, mint más rendes ember. De közben feltette a tűzhelyre a tejet melegedni, mert tudta, hogy a férje melegen szereti a kakaót, és akkor, mikor felkel az ágyból. Ő már több, mint egy órája talpon volt. Elkészítette az ebédre valót. Be is csomagolta és betette a barna táska aljára a termosz mellé. Néha megállt egy pillanatra, fájdalmasan megtapogatta a derekát. - Kelek már, kelek. Ne morogj annyit. – mondta az ura, majd fél kézzel kitörölve az álmot a