reggeli dicséret

...és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Filippi 2:4 A fiam focizik, hetente kétszer jár edzésre. Idén új csapattársai lettek, mert az idősebbek másik korosztályba kerültek, és fiatalabbak jöttek helyettük. Voltak köztük olyanok, akik – talán bizonyítani próbáltak a nagyobbak előtt – az edzés során a meccsen minden helyzetet maguk akartak megoldani. „Önzőztek” – ahogy a fiam mondta. Lehet, hogy ők élvezték a játékot – egy darabig, de a többieknek elég egyhangú volt. Végül veszítettek. Gyakran találkozhatunk olyanokkal, akik elsősorban (vagy csak) azzal törődnek, hogy nekik jobb legyen, és nem foglalkoznak azzal, hogy amit tesznek, az másoknak mennyire jó vagy rossz. Önzőznek. Ők élvezzék a játékot (az életet), a többi nem számít. Az interneten, a tévében, a közösségi oldalakon a menők ezt népszerűsítik. Ők tűnnek győzteseknek, pedig ők az igazi vesztesek. Ugyanakkor – és én nagyon hálás vagyok ezekért az emberekért, – ismerek olyanokat is, akiknek fontos, h...

Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor. Lukács evangéliuma 14:12-14 A filozófia már régóta elmélkedik, hogy létezik e önzetlen cselekedet. Az egyik oldal szerint igen, hiszen bizonyos esetekben nem várunk viszonzást. A másik oldal szerint nincs valódi önzetlenség, hiszen minden jó cselekedet, még ha nem is várunk viszonzást, mégis az utána átélt jó érzés miatt tesszük. Minden csak nézőpont kérdése. Nincs semmi baj azzal, ha kapunk valamit azért ha jót teszünk. Egyáltalán nincs baj azzal, ha a segítséget megköszönik. Az viszont kicsit visszás, ha azért teszünk jót, mert viszonzást várunk érte. Az előbbit illemnek hívj...

"Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék." Rómaiakhoz írt levél 14.7-9 A természetben szó szerint láthatjuk ennek a törvénynek beteljesülését: senki/semmi sem él önmagának, és senki/semmi sem hal önmagának. Még a kerti gyomokra is igaz ez. Ha a föld csupaszon marad, akkor a növények arra törekszenek, hogy betakarják, megvédjék. A mi szemünkben zavaró gyom, a föld és a talajélet számára védelem, gyógyítás. A csapadék ahogyan beszivárog a földbe, a tápanyagokat egyre lejjebb viszi. A mélyen gyökerező növények (jellemzően gyomok) a mélybe került tápanyagot felszívják, felviszik, majd haláluk után átadják a talaj felszínén, miközben elbomlanak. Talajunk állapotáról árulkodnak az ott maguktól megjelenő gyomnövények. A...

"De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.”  Jakab levele 4:6 Nem tudom, állítottad-e már vissza az okostelefonodat az “alapbeállításra” vagy visszaállítottad-e már a “gyári beállításokra”. Amikor az ember új eszközt vesz a kezébe, az az érzése támadhat, hogy lehetetlen használni, vagy bármi hasznosat csinálni vele ilyen állapotában: nincsenek beállítva a legfontosabb dolgok, a programok, amikre szükségünk lenne, nincs beállítva a böngésző kezdőodlalaként a Reggeli Dicséret Blog (tudom, hogy a Facebook…). Ahhoz, hogy bármire használható legyen az eszköz, el kell térni az “alapbeállításokról”. Jakab levele egy (vagy több) komoly problémákkal küszködő gyülekezetnek íródott, legalábbis erre következtethetünk azokból a témákból, amiről az elejétől kezdve szó van. Ha kicsit több időd van ma reggel, mint csupán elolvasni ezt a néhány sort, érdemes lehet jobban belemélyedned: Jakab levele csupán...

"Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz." Zsoltárok könyve 40:5 Bízni valaki olyanban, akiben érdemes, kiváltságnak számít a mai világban. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én újra meg újra arra a következtetésre jutok, hogy a világon senkiben nem lehet bízni. Legfőképp önmagamban nem. Az emberek önzők, a saját érdeküket nézik, csak az foglalkoztatja őket, hogy hogyan lehet kibújni bizonyos feladatok, felelősségek alól, és hogyan tudják a saját érdekeiket a leginkább képviselni — akár a másik ember elnyomásával is. Tudom, hogy ez általánosítás, és egyáltalán nem azt mondom, hogy nincsenek jó emberek a világon, de azt igen, hogy “minden szentnek maga felé hajlik a keze”. És ezek közül természetesen én vagyok az első. Ezért olyan nehéz megbízni bárkiben is. És ezért akkora kiváltság, hogy van mégis valaki, akibe lehet és érdemes is bizalmat fektetni. Dávid a 40. zsoltárban a saját tapasztalatát...

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Pál levele a filippiekhez 2:3-4  „Én lettem az első!” „Az én rajzom szebb!” „Én jobban tudom!” „Én ügyesebb (gyorsabb, erősebb, okosabb, stb) vagyok!” „Én tolom a kiskosarat!” És indokolatlanul sok ezekhez hasonló mondatot tudnék még írni, hiszen napjában legalább harmincszor elhangzanak, és jobb esetben néhány másodperc múlva nem követi őket hangos veszekedés és tettlegesség. Most ebben a fejlődési szakaszban élnek (tombolnak) az utódaim, én pedig halvány bepillantást nyerhetek abba, vajon mi játszódhatott le drága Anyánkban, aki egyébként egyke volt, amikor mi éltük meg a testvérkapcsolatok eme szépségét a bátyámmal gyerekekként.  És mit élhet át Isten nap mint nap látva, mit tesz egyik szeretett teremtménye a másikkal, akiért Ő ugyanúgy feláldozta az életét. Amikor kihasználja egyik a más...

"Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?"  Máté evangéliuma 16.25-26 Valahol nagyon mélyen gyökerezik bennünk a biztonság és boldogság utáni vágy. Ezt a vágyunkat nem tudjuk feladni, ami önmagában még nem is lenne baj. Az igazi probléma az, hogy - Jézus szavai alapján - eltévesztjük az utat. Olyan módon akarjuk önmagunkat megmenteni, amely végül a vesztünket eredményezi. Ha önmagunkat féltjük, és védjük, ha önmagunknak gyűjtünk, akkor – paradox módon – az eredmény nem a boldogság lesz, hanem a kiégés és az állandó aggódás. Ha viszont követjük Jézus önfeláldozó életpéldáját, aki egész életében mások javát szolgálta, Isten vezetését, tervét követve, akkor a legnagyobb örömöt élhetjük át: miközben másoknak örömöt szerzünk magunk is boldogok les...

" Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol."  Máté evangéliuma 12,30 Jézus két - látszólag - egymásnak ellentmondó kijelentést tett az evangéliumok szerint: "Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol." (vö. Luk. 11.23) és "Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van." Márk 9,39 Vajon mikor kell az egyik kijelentését és mikor a másikat alkalmazni? Olvassuk el a szövegkörnyezetet, és gondoljuk át!  Sokszor próbálkozunk a lehetetlennel: szeretnénk követni a saját kívánságainkat, terveinket úgy, hogy közben úgy tűnjön, mi azért önzetlen emberek vagyunk. Keressük a számunkra előnyös kompromisszumokat. Nagyon szeretnénk, ha a kecske is jóllakna, és a káposzta is megmaradna...  Miközben önmagunkhoz gyakran így viszonyulunk, mások elé szívesen állítjuk - nem feltétlenül kimondva - azt a követelményt, hogy (pontosan) úgy éljék az életüket, (úgy kövessék Krisztust), ahogyan mi helyesnek látjuk, különben elle...

„Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” Máté evangéliuma 16:24 Ma emlékezem. Ma és minden nap Rád, akinek olyan természetes volt ez az ige, pedig nagyon sokáig nem voltál beszélő viszonyban Istennel. Ma újból eszembe jutnak a régi képek, egy-egy gyermekkori keserédes emlekfoszlány, amiket egyszer majd továbbadok én is az utódomnak.  Számomra Te voltál, Te vagy a legmeghatározóbb emberi példája annak, mit is jelent megtagadni önmagadat. Mert nem úgy tetted, hogy közben úton útfélen panaszkodtál mindenkinek, aki csak szembe jött veled, hogy milyen sanyarú is az élet. Nem játszottad a mártírt, mert nem tartottad magad annak. Szeretetből tetted, amit tettél, és tudom, hogyha újrakezdhetnéd, ha lenne lehetőséged arra, hogy visszarepülj az időben, és újraéld, újra élj, akkor nem cselekednél másként.  Szeretetből tetted. Szeretetből voltál utolsó a sorban. Szeretetből virr...

„Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” Pál második levele a korinthusiakhoz 3:6  Én erre nem vagyok képes. Ez lehetetlen. Bárhogyan próbálok jó lenni, nem megy. Mert elfogy a türelem, mert zsigerből jön, hogy előbb cselekszem, és csak azután gondolom végig a miértet és a hogyant. Met sokszor annyira nehezemre esik szeretni azt a másikat, és igen, önző vagyok, mint minden más ember. - Forognak a gondolatok benned, miközben épp a parancsolatokat olvasod.  És igazad van. Mert erre az ember nem képes. Nem tudunk igazán jók lenni. Nem tudunk önzetlenül szeretni, nem tudunk nem vétkezni. Egyedül nem tudunk. Egyedül nem vagyunk képesek erre. De van megoldás. Isten ma reggel ismét a lényegre szeretné felhívni a figyelmedet. Szeretné ha nem a betűre összpontosítanál, hanem arra, Aki mindezt ihlette.  Mert a betű megöl. A betűben megláthatod, milyen is va...

„ Te pedig miért ítéled el a testvéredet? Vagy miért nézed le a testvéredet? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Isten ítélőszéke elé.” (Rómabeliekhez írott levél 14:10) „Van én bennem három erény: okos vagyok, szép és szerény” – hangzik a magabiztos, gőgös, dölyfös, önmagával betelt ember „ars poeticája”. Az öntelt ember énje olyan nagy, hogy mást képtelen látni, mindenhol és mindenben csak önmagát látja. Mások csupán arra jók számára, hogy a fejükön taposva még nagyobbra törjön. Az ilyen ember másokat lenéz, kritizál, megvet, letapos. Isten igéje arra tanít, hogy ez a magatartás, ez a lelkület nem jó. Ítélkezni, ítéletet mondani csak Neki van joga, Aki teremtett bennünket és életével fizetett megváltásunkért. Az ember csak szubjektív módon lát és ennek alapján szubjektív ítéletet tud alkotni. Egyedül Isten az, aki objektív (igaz) módon lát és ítél: „Az Úr ítéli meg a népeket. Ítélj meg engem, Uram, igazságom és ártatlanságom szerint! … Te, aki a szíveket és veséket vizsg...

„Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.” (Pál Apostol Filippibeliekhez írt levele 2. fejezet 4.vers) A bűn által megrontott világ természetes velejárója lett a mindenütt megnyilvánuló, a másikat letaposó és elpusztító önzés, mely sokszor az életösztönre hivatkozva hirdeti; nekem ennem kell, nekem élnem kell, az oroszlán is megeszi az antilopot... De hova vezet mindez? Emlékszünk a mesére a két csacsiról, akiket kikötöttek két szalmabála közé? Mikor enni szeretett volna az egyik és a hozzá közel eső bálából szeretett volna kissé csemegézni, a kötél megfeszült, mert a másik is ugyanezt szerette volna, csak a másik bálából. S mikor így erőlködve erejük végére jutottak belátták, hogy így mindketten éhen maradnak. Aztán felismerték, hogy helytelen a hozzájuk közel álló bálára úgy tekinteni, mint ami csak az övék. Így megállapodtak, hogy együtt mennek először az egyik bálához, majd a másikhoz és így mindketten jóllaknak. Szép ez a történet, de ki kezd...

„A szelíd szív a test élete, az irigység pedig a csontok rothadása.” Példabeszédek könyve 14:30 Az irigységre általában nem úgy gondolunk, mint a legsúlyosabb bűnök egyikére, de ha kicsit átgondoljuk, felismerhetjük veszedelmes voltát. Az irigység meglepően sokszor fordul elő a Bibliában, nemegyszer gyilkos indulattal párosulva. A keveset emlegetett 10. parancsolat, mely a kívánság bűnére mutat rá, szintén az emberi szív önzését ítéli el, mely a legtöbb bűn alapja. Amikor irigykezünk mások javaira, adottságaira, lehetőségeire vagy éppen a kapcsolataira, egyszerre vétünk Isten, az embertársunk, sőt önmagunk ellen is. Isten ellen azért mert hálátlanok, elégedetlenek vagyunk. Nem vesszük észre, hogy minden az övé, és minden amink van, az Ő ajándéka számunkra. Megszomorítjuk Istent, mert valójában őt sem szeretjük. János apostol kimondja, hogy ha valaki gyűlöli embertársát, valójában nem szereti Istent sem (1János 4:7-8). Amikor irigykedünk egymásra, nem tudjuk szeretn...

„Ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjáig.” Filippiekhez írt levél 1. rész 6. vers Különösen a pár éve elkezdődött gazdasági válság óta nagyon sokszor látok elkezdett és befejezetlen házakat, palotákat. Építési telkeken az alap kiásva, lebetonozva – és nincs folytatás. Abbahagyott munkák, félig elkészült alkotások, amik aztán valami miatt csak úgy vannak. Nos, Istennél ilyen nincs! Ő, ha elkezd rajtad dolgozni – és te ezt megengeded Neki, akkor nem hagyja abba addig, amíg teljesen tökéletes munkát nem végez életeden. Képes újjáteremteni. Amire Te már évtizedek óta képtelen vagy, Ő – rövid időn belül meg tudja tenni. Persze, csak akkor, ha nem kapkodod ki folyton a szerszámokat kezéből. Képes arra, hogy önzésedből tökéletesen kigyógyítson, Tud neked megértő, együtt-érző és szerető szívet alkotni. Arra is képes, hogy megtanít felülemelkedni a bántások, a kicsinyesség fölé. Megtanít az elengedés művészetér...