reggeli dicséret

"Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim. Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért".  János 10: 14-15. "Érdemes lenne egyszer valóságosan belegondolni, hogy tudunk-e mi egyáltalán valamit is feltétel nélkül odaadni a másikért; az életünk odaadását már meg sem merem említeni. János evangéliuma itt Jézus Krisztust mint jó pásztort mutatja be.  Ebben a képben sűrítve látjuk Jézus Krisztus személyének titkát, küldetésének lényegét: a jó pásztor életét adja a  juhokért. Ötször említi ezt a kijelentést a 10. fejezet, amely Jézus Krisztus golgotai keresztáldozatára utal. Jézus nemcsak viseli a pásztor nevet, nemcsak nyája előtt jár, hanem akár élete feláldozásával is védi a nyájat. Ő pásztor és nem béres, Ő nem önmagát képviseli. Nem tolvaj és rabló, nem szed rá, nem csap be, nem rövidít meg, hanem igazán szeret. Csak egyedül az Úr Jézus Krisztus ilyen pásztor, aki önmagát adja

„Fizessen meg az Úr a te tettedért, és legyen teljes a jutalmad az Úrtól, Izrael Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.”   Ruth 2:12. Ezeket a szavakat Boáz mondta egy midianita özvegyasszonynak. Ez az asszony feleségül ment egy istenfélő izraeli fiatalemberhez. Megismerte, elfogadta annak Istenét, és elhagyta saját pogány szokásait, kultuszát. Elfogadta, megszerette anyósát, és amikor férje meghalt, kész volt elhagyni szüleit, hazáját, és egy másik országba letelepedni, mert rájött, ez az egyetlen helyes döntés. Itt tisztelik helyesen az igaz Istent. Szíve mélyén mindig is erre vágyott. A helyes Isten-imádatra. Meghozta élete óriás döntését: Idegen országba, idegen nép közé, ismeretlen városba – az anyóssal. Megtette ezt a lépést. Aztán Isten is megtette az övét. Férjet rendelt Ruth-nak, szerető férjet. Gyermeket is adott neki – Obed-nek hívták. És ha megnézed Jézus földi „családfáját” – bizony ő is az ősök között szerepel. Ő volt Dávid király nagypapája. L

„Dávid minden útján sikerrel járt, mert vele volt az Úr.” Sámuel első könyve 18:14 „Hidd, hogy megkaptad a gyógyulásodat, és mi fog történni? Meglesz neked! Látjátok, csak azután kapjuk meg, miután hittük!” – kiáltotta lelkesen Kenneth Hagin, a „Hit szava” mozgalom alapítója. Kenneth Copeland pedig – aki jelenleg az USA elnökének hittanácsadója – úgy nyilatkozott, hogy az ima erejével valósággá tud tenni egy 30 méteres jachtot. Amikor Creflo Dollar magánrepülője, egy Gulfstream III jet egy landolás közben meghibásodott és balesetet szenvedett, arra kérte gyülekezetének híveit, hogy adakozzanak neki „300 dollárt, vagy többet”, hogy megvehesse a legújabb, 60 millió dolláros Golfstream G650-es jetet. Így szerezte meg Creflo Dollar a világ leggyorsabb magánkézben lévő repülőjét, és a sikert Isten gondviseléseként és áldásaként értelmezte. Hagin, Copeland, Dollar és a hozzájuk hasonló „jóléti evangéliumot” hirdető prédikátorok az vallják, hogy ha velünk van az Úr, akkor mindenb

„Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondták némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.”   (Apostolok cselekedetei 17. fejezet 28. vers) Mai reggeli dicséretünk egy mozaikdarab Pál apostol athéni prédikációjából. Abból a beszédből, melynek középpontjában a görögök számára „ismeretlen Isten” áll, aki az élet fenntartója és akinek – ahogy olvastuk – genos, azaz nemzetsége, leszármazottai, útódai, gyermekei vagyunk. De hogyan nevezhette az apostol hallgatóságát, a bálványimádó görögöket, az erkölcstelen rómaiakat, az erőszakos barbárokat, a hitetlenkedő zsidókat Isten utódainak?! Hát nemcsak a Jézusban hívő, a törvénytisztelő emberek az Isten gyermekei? Bizony, sokszor tévesen azt gondoljuk; a mi hatáskörünk meghatározni ki és hogyan, milyen feltételek mellett lehet Isten gyermeke. Ezzel, csak azt bizonyítjuk, mennyire távol vagyunk a mennyei Atya szeretetétől, akinek tékozló fia éppoly kedves, mint az, aki otthon duzzogva szolgál.

„Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! ” Példabeszédek könyve 27. fejezet 2. verse A lelkészi alkalmassági meghallgatásomon a bizottság elnöke a szolgálat három fő veszélyére hívta fel a figyelmemet: nők, pénz, siker/hatalom. Első hallásra mindenki azt mondaná, hogy ezt már rég tudjuk és nem kell félni tőle, biztonságban vagyok, jó vagyok, jó leszek, nem fog semmi rossz történni. Az emberek változnak és ahhoz, hogy meg tudjuk óvni magunkat a hibák elkövetésétől, folyamatosan tréningeznünk kell az elménket és a lelkünket is. „A lelkünkben megengedett gőg és becsvágy megrontja életünket, mert a büszkeség és önelégültség bezárja szívünket a menny végtelen áldásai előtt. Aki célul tűzi ki az öndicsőítést, az rá fog ébredni arra, hogy híjjával van Isten kegyelmének, ami igazi gazdagságot és örömet ad. Aki pedig mindent odaad, és mindent megtesz Krisztusért, az tapasztalja ennek az ígéretnek a teljesedését: " Az Úr áldása gazdagít meg,

"Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent." Zsoltárok könyve 14:2 Isten figyeli az embert, mint egy szülő, vagy tanár. Jóindulattal, örülve a fejlődésnek, a képességek, a tehetség, a személyiség kibontakozásának. Arra vágyakozik, hogy lássa: megértettük, megbecsüljük és értékeljük, amit értünk tett.  Micsoda öröm egy tanár számára, amikor azt látja, hogy a tanítványa nem csupán bemagolta az anyagot, hanem magáévá tette, és alkalmazni is tudja. Milyen öröm a szülőnek, amikor látja beérni gondoskodásának, tanításának, féltő szeretetének gyümölcsét gyermeke jellemében, szeretetteljes és szeretetre méltó vonásaiban, felelősségteljes „érett” megnyilatkozásaiban. Gondoltál már arra, hogy örömöt szerezhetsz Istennek?  Amikor Isten elküldte egyszülött fiát, akkor mérhetetlen bizalmat fejezett ki irántunk emberek iránt: „A fiamat meg fogják becsülni.” (Márk 12..6) Isten azt keresi, hogy ki az,

„Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” János evangéliuma 4:13-14  Vízivás. A te esetedben ez nem megy olyan könnyen. Persze pancsolni szeretsz, most már el is éred a fellépő segítségével a csapot, már te is meg tudod nyitni nélkülem, és élvezettel töltögeted a kis edénykéidet. De inni… az már egy más kérdés. Mert annyi érdekes dolog vesz körül, annyi a teendő, nem érsz rá holmi virityülgetésre (felénk így mondják az iszogatást). A homokozás sokkal érdekesebb, és a víznek ilyenkor a homokban a helye, mert az mindig száraz. Száraz homokból pedig nem lehet kisautót meg fagyigombócot formázni. És különben is, olyan kevés idő van két alvás között, és abban a kevésben is enni kell, meg kezet mosni, esetleg Mamit kísérni valahová. Így egy-egy kortyot nyelsz csak le, aztán mondod, hogy “Ennyi”, “Nem szeretnék”. És ro